Én katolikus iskolába járok és kaptunk egy házi feladatot a nyárra. A pokolról kell egy tíz oldalas esszét írni és leírnátok a véleményeteket?

Hogyan lehet olyanról 10 oldalas esszét írni ami nem létezik?

Nagyon jó lenne ha a tanárod utána nézne a Bibliában,hogy nincs pokol,és csak azután adná fel a házi feladatokat!

Kezd azzal, hogy van két szekta, akiknek az a tanítása, hogy a pokol nem létezik, így dolgozik az ördög, hogy elhiteti a bűnös emberrel, hogy nem lesz semmi büntetés, csak elalusznak örökké. Szerencsétlen ostobák ezek, akiket meg tudtak vezetni.

Vajon miért is baj, hogy ha az ember abba a tévhitbe van ringatva, hogy senkinek sem lesz büntetés és ők mindenképpen a mennybe jutnak?

Jótanács: keress rá a jutubon a menny és a pokol bizonyságtételére, sokat fogsz találni. Van magyar is. Sok sikert a dolgozathoz!

Nézd meg az Odaátot, ott láttam életem eddigi legzseniálisabb pokol-ábrázolását.(Nagyon röviden a pokolba kerülő embereket nap mint nap kicsi darabokra tépik és kínozzák, miközben felajánlják nekik, hogy nem kell tovább szenvedniük, de cserébe nekik kell ezt a kínzást csinálni másokkal.)

Egyébként szerintem nem létezik olyan, hogy pokol, ateista vagyok :D

Én egy ilyen hosszú esszénél azzal próbálkoznék a helyedben, hogy sok gondolatot összeütköztetnék, és ebből hoznám ki a saját véleményemet.

Sok művész gondolkodott a pokolról, sok könyv született a témában, pl: Biblia, Dante-Isteni színjáték. Vagy vesd össze más kultúrák képeivel, az ókori alvilággal, vagy a reinkarnációval.

Bocsi, kicsit túlpörögtem, nagyon szeretek fogalmazásokat írni és rég volt rá alkalmam :D

Én csak azt tudom tanácsolni, hogy ne azt írd le, amit a pokolról mesélnek, hanem azt, hogy számodra mit jelent, mint fogalom.

Leírom a saját példám, hogy értsed mire gondolok. Számomra a pokol az, amikor a saját elmém kínoz mindenféle ostobasággal, amik megkeserítik az életemet. Pl. ha annyira haragszom valakire, hogy a düh minden gondolatomat lefoglalja, akkor hiába kerül az utamba bármi szép, nem tudom élvezni. És azt hiszem este, hogy a napom volt rossz... de ez még nem is annyira pokoli fájdalom. Az értelmetlen félelmek és az állandó szorongás sokkal inkább pokol. Amikor nem tudom legyőzni, akkor minden egyes perc, amit átélek rémes, akkor is, ha a napfényes csendes utcán sétálok. Ha tényleg létezik egy pokol a halál után, és engem abban a pokolban kínozni akarnának, elég ha azt éreztetik velem, amit a saját elmém művel velem most. Nekem ez a pokol.