Mi a véleménye az adventistáknak és Jehova tanúinak Kenneth Haginról?

Pietrosol!

Nagy bajban vagy, ha ez mégis a Szellemtől van, és Te rothasztásnak nevezed.

# 11!

Megpróbálkozol a félelemkeltéssel?

Ha csak nyomát látnám annak, hogy Jézus arra bíztat, hogy bontsátok le az elmegyógyintézetek falait és tegyétek legálissá az elmebajt, akkor elgondolkodnék az egyébként ócska félelemkeltés esetleges realításán.

Egyébként észrevetted, hogy kikerülted a választ?

"Egyébként észrevetted, hogy kikerülted a választ?"

Pietrosol!

Amíg csak a betűt figyeled meg az egódat emeled fel, addíg felesleges válaszolnom. Ebben az állapotban el fognak kerülni azok szellemi élmények, amelyek által bejuthatnál, és már párszor ki lett itt a GYK-n vesézve ez a téma. Gúnyoldj csak 'elmebajjal' meg 'halandzsával'. Én meg magasztalom Isten bölcsességét, hogy a nagyokosok elől elrejti magát, de a kisdedekhez odamegy. Nem sok olyan tanító volt a XX. században akinek Krisztus töbször is megjelent személyesen és tanította is volna, de K.H. ezek közé tartozott. Te pedig gyalázod a szolgálatát és azokat is akik imádják Istent szellemben. Láttál már koncerten rajongókat, vagy meccseken szurkolókat önkívületben? A világmindenség alkotójáért és fentartójáért miért kellene eltiltani az embereket, hogy extázisba essenek?

Sziasztok!

Az emberi beszédnek hatása van és nem hatalma. Hatalma egyedül Istennek van, aki Mindenható. Neki van hatalma megcselekedni azt, amit kérünk tőle.

Az első megjegyzésemmel semmi gond Alex. Jézus sokszor tett negatív kijelentéseket mikor a bűnöket kárhoztatta, vagy rámutatott a gonosz cselekedetek következményeire. A jóléti evangélium pedig ellentétes Jézus tanításaival:

"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." (Jn 16,33)

"Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön." (Zsid 11,13).

Üdv. Péter

# 14!

Értem én a cifra köreidet, hogy kikerüld a választ!

Mindamellett összekevered az elme és érzékszervek kielégítését az ezek fölé emelkedéssel.

Sziasztok!

:-))

Látom "buli" van, beszállok, bár a kérdés szempontjából Pietroszolhoz hasonlóan illetéktelen vagyok, mivel semmilyen nevesített egyházhoz nem tartozom.

Márk 3:28 tudatában joggal vonakodunk a véleménynyilvánítástól, ha olyan jelenséggel állunk szemben, amit a Szent Szellem manifesztálódásaként hangoztatnak: Azonban Igei felhatalmazásunk van mindennek a megvizsgálására és mint alapos Igeismerők - ugye - tudjuk, hogy sok hitető jött a világba méghozzá nem céltalanul, hanem azzal a céllal, hogy elhitessék, ha lehet a kiválasztottakat is. És bizony nemcsak "báránykának" hanem akár "Fény angyalának" álcázzák magukat. (2Kor 11:12-15) Azon se kell csodálkozni, ha sokan követik őket, mert hiszen sokan vannak akik a széles úton járnak, de a keskeny úton kevesen.

Akik álláspontomért álláspontjuk felülvizsgálata nélkül vádaskodnak (pl lepontoznak) azok, ebben a vonatkozásban, a Vádló szerepét töltik be, de bármekkora "kenetük" legyen is a Vádlótól, nem Ők a bíráink:

Kol 2,18 "Senki se legyen döntőbíró fölöttetek, aki alázatoskodással és az égi követek – látomásaiban feltáruló – szertartásával akarja fitogtatni tudását. Az ilyenek színészkednek és felfuvalkodnak a maguk hústesti értelmében" (Konkordáns fordítás)

Urunk úgy jellemezte a Szentszellemet, hogy "A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod, de nem tudod, honnan jön és hová tart" (Vida fordítás) Tehát nem rángat, nem csiklandoz stb.

Ellenben egy másik Ige szerinti leírás jobban illik a Hagin szeánszokra: "... a démon földhöz vagdosta a fiút és össze-vissza (ide-oda) rángatta,..."

Ezek ismeretében és a mai tudásommal a jelenséget démoni manifesztálódásnak azonosítom.

Aki mindenáron szellemi hatásokat vadássza (pl környezetének elvárásai miatt), arra komoly veszély leselkedik a démonvilágból. Krisztus követőiként hallgassunk inkább Pálra és Péterre:

1Thess 5:6 ... legyünk éberek és józanok.

Tit 2:2 ... józanok legyenek, tisztességesek, épeszűek, hitben, szeretetben, állhatatosságban egészségesek.

1Pét 1:13 ... s aztán józanul, be-végzettekhez illően vessétek reménységeteket abba a kegyelembe, melyet a Felkent Jézus lelepleződése fog hozni nektek.

1Pét 4:7 ... Legyetek hát józanok és éberek, hogy imádkozni tudjatok.

1Pét 5:8 Legyetek józanok, maradjatok ébren! Ellenfeletek, a vádló, ordító oroszlánként jár körül, s azt keresi, kit nyelhet el.

A hitgyógyítást úgy határozzák meg, mint „betegségek kezelési módja ima, és az Istenbe vetett hit gyakorlása által”. Az Encyclopædia Britannica megerősíti: „A keresztény egyházban a hitgyógyítás története Jézus és az apostolok bámulatba ejtő személyes szolgálatával kezdődött.” Igen, Jézus kiemelkedő gyógyításokat vitt véghez. A mai hitgyógyítók vajon olyan csodákat tesznek, amilyeneket ő tett?

A hit — követelmény?

A Black’s Bible Dictionary szerint Jézus „[a hitet] előfeltételként szabta meg a csodálatos gyógyításaihoz”. De valóban ez az eset állt fenn? Megkövetelte-e Jézus, hogy a beteg személy hittel rendelkezzen, mielőtt meggyógyította volna? A válasz: nem. Hitre a gyógyítónak volt szüksége, nem szükségszerűen a beteg személynek. Egy alkalommal Jézus tanítványainak nem sikerült meggyógyítaniuk egy epilepsziás fiút. Jézus meggyógyította a fiút, és azután elmondta a tanítványainak, hogy ők miért nem voltak képesek meggyógyítani. „Ezt mondta nekik: ’A ti kishitűségetek miatt’ ” (Máté 17:14–20).

A Máté 8:16, 17 szerint Jézus „meggyógyította mindazokat akik rosszul voltak”. Igaz, ezek az emberek bizonyos mértékig hittek Jézusban, ez a hitük eredményezte azt, hogy felkeressék őt (Máté 8:13; 9:22, 29). A legtöbb esetben el kellett jönniük, és kérniük kellett, mielőtt Jézus meggyógyította őket. Ennek ellenére nem volt követelmény a hit megvallása ahhoz, hogy a csoda megtörténjen. Egyik alkalommal Jézus meggyógyított egy sántát, aki még azt sem tudta, hogy ki Jézus (János 5:5–9, 13). Letartóztatásának estéjén Jézus a helyére illesztette a főpap szolgájának levágott fülét, noha ez az ember tagja volt annak az ellenséges csoportnak, mely azért jött, hogy letartóztassa őt (Lukács 22:50, 51). Alkalomadtán Jézus még halottakat is feltámasztott! (Lukács 8:54, 55; János 11:43, 44).

Hogyan volt képes Jézus ilyen csodákat végrehajtani? Úgy, hogy Isten szent szellemében, vagy tevékeny erejében bízott. Ez volt az, ami a gyógyulást eredményezte, nem pedig a beteg egyén hite. Ha elolvasod az evangéliumi beszámolókat, te is észreveszed, hogy Jézus gyógyításai a legcsekélyebb formaság mellett zajlottak. Jézus nem keltett feltűnést azzal, hogy magára irányította volna a figyelmet, vagy igyekezett volna az emberek érzelmeire hatni. Továbbá, bármilyen betegségről volt is szó, Jézus sohasem vallott kudarcot. Mindig sikeres volt, és soha nem kért érte ellenszolgáltatást (Máté 15:30, 31).

Származhat-e az igaz Istenen kívül más forrásból is csodatevő képesség?

Mózes és Áron megjelentek az egyiptomi fáraó előtt, és engedélyét kérték arra, hogy Izrael kimehessen a pusztába áldozatokat bemutatni Jehovának. Isten támogatásának bizonyítékaként Mózes arra utasította Áront, hogy vesse botját a földre, mire a bot nagy kígyóvá változott. Ezt a csodát Isten ereje vitte véghez. Ezután azonban Egyiptom mágiát űző papjai is a földre dobták botjaikat, amelyek ugyancsak nagy kígyókká változtak (2Móz 7:8–12). Kinek a hatalma vitte véghez az ő csodájukat? (Vesd össze: 5Mózes 18:10–12.)

A XXI. században a kereszténység papjai is hajtanak végre bizonyos hitgyógyításokat az istentiszteleteken. A nem keresztény vallásokban a vodu papjai, csodadoktorok, varázslók és mások, akik ugyancsak képesek gyógyítani, gyakran mágiához és jósláshoz folyamodnak. Néhány csodadoktor kijelenti, hogy gyógyításának semmi köze a vallásokhoz. Mindezen esetekben az igaz Istentől származik a gyógyító erő?

Máté 24:24: „hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket meg csodákat tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is.”

Máté 7:15–23: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól . . . Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez [„tettünk annyi csodát”, Kat., B.—D.; „tettünk-e sok csodát”, ÚRB] a te nevedben?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!”