Hogyan tudott Jézus tavasszal erjedetlen szőlőlevet, mustot inni?

Folytatás:

Luk. 7,33-34. “Mert eljött Keresztelő János ki nem evett kenyeret, nem ivott bort, és ezt mondjátok: ördög vagyon benne. És eljött az embernek fia, ki eszik és iszik és ezt mondjátok: Imhol a dobzódó ember és részeges, a Publikánusoknak és a bünösöknek barátjok.”

Jézus nem élt olyan asketikus, önsanyargató életet, mint a minőnek folytatására Ker. János, kétségtelenül szent szándékból, vállalkozott. – De ebből nem következik, hogy Ker. János szentebb életű egyén lett volna, mint Jézus, ki éppen 187. oldal azzal, hogy ő evett és ivott, azt akarta bizonyítal hallgatói előtt, hogy az Istennek országa nem evésben és ivásban áll. A mi azonban a kérdés lényegével e szentírati helyet illetőleg összefügg, az az, hogy Jézus, ha ivott is, részegítő italt biztos hogy nem ivott. Ő tanítónak, Izrael népe és az egész emberiség tanítójának vallotta magát, – már pedig mint ilyen, föltétlenül a legtisztább és tökéletes józan életmóddal kellett hogy dicsekedhessen. A farizeusok persze még így is ráfogák, hogy dobzódó és részeges. De hát nem történik-e meg ma is, hogy a mértékletességi ügy legtisztább életű képviselőjére is ráfogják rosszakarói, vagy ellenségei, hogy részeges és dobzódó, holott az illető talán soha életében nem is kóstolt szeszes italt? Kinek adunk e kérdésben igazat? – az apostoloknak-é, kik éveken keresztül az Úr társaságában voltak és bizonyságot tettek az Ő gyönyörű tiszta életéről, vagy azoknak a dühtől és gyűlölségtől elvakult farizeusoknak, kik bár maguk is bevallották, hogy bűnt Ő benne nem találnak, (Márk, 12,13. és Ján. 18,38. stb.) mégis megvádolják Őtet dobzódással és részegséggel?

Luk. 5,37. “Senki nem tölti az új bort ó tömlőkbe, mert az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiomol, s a tömlők is elvesznek, hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni 188. oldal és mind a kettő megmarad.” Ezen szentírati helynek lehetetlen azt a magyarázatot adni, mintha Jézus itt a bor ivást magasztalná. Egyszerűen egy nagyon közönséges és az akkori nép által könnyen megérthetett hasonlatot használ itt, a mely által rávezeti hallgatóit annak a megismerésére, hogy az új vallás tiszta életfluiduma új és tiszta tömlőket kíván. A törvényből való megigazulás ó-testámentomi elvét egészen el kell vetni, mert a régi tömlőben levő erjesztő anyagok nem alkalmasok arra, hogy a kegyelemből való megigazulás tana azokban a tartályokban tisztán megtartathassék.

Luk. 10,34. “És járulván hozzá, békötözé annak sebeit, olajt és bort töltvén azokba.” Alig lehet legkisebb kétség is a felől, hogy a bor, mit az irgalmas szamaritánus ez emlékezetes alkalommal a példázat szerint, használt vala, – gyógyitó erejű, gyógyitó hatású, és így föltétlen szeszmentes bor volt. Fel kell ezt tételeznünk már csak azért is, mert másnemü bort a zsidók nem is használtak, és útra nem is vittek magukkal.(23)

189. oldal Ján. 2,1-10. “És harmadnapon menynyegző vala Kánában, Galileának városában, és ott vala Jézusnak anyja. Elhívattaték pedig Jézus is az ő tanítványaival egybe abba a menynyegzőbe. És mikor elfogyott volna a bor, Jézusnak anyja monda néki: Nincs borok! Monda néki Jézus : Micsoda dolgom vagyon nekem veled asszony? Nem jött el még az én órám.

Mondá az ő anyja a szolgáknak: Valamit parancsoland néktek, azt cselekedjétek. Valának pedig ott hat kővedrek, melyek helyeztettek vala ott a zsidóknak tisztulásukra, melyek közzül mindenikbe két-két vagy három métréta fér vala. Monda nékik Jézus : Töltsétek meg e vedreket vízzel. Megtölték azért azokat szintén teli. És monda nékik: Meritsetek immár és vigyétek a násznagynak. Elvivék azért neki. És mikor megkóstolta vala a násznagy a vizet, 190. oldal mely borrá változott vala, (nem tudja pedig honnét volna az, de a szolgák tudják vala, kik a vizet merítették vala) szólítá a vőlegényt a násznagy, és monda néki: minden emberek először jó bort szoktak a vendégeknek adni, és minekutánna ittasodtak, akkor adnak alábbvalót, te pedig a jó bort ekkorra tartottad. E csudát tevé Jézus először Kánában, Galilea városában, és megmutatá az Ő dicsősségét, és hivének Ő benne az Ő tanitványai.” Szóról szóra adtam ezt a sokszor félremagyarázott, nem egyszer még a hittudósok által is sajnálatosan félreértett szentírati helyet, mert fel kívánom hívni erre e könyv olvasóinak és minden gondolkodó ker. egyénnek a figyelmét.

Miről van itt szó? Arról, hogy Jézus egy lakodalmi vendégségben, melyre tanítványaival együtt hivatalos volt, a vendégsereg élvezetére mintegy 600 liter bort állított volna elő tiszta vízből. Hagyjuk figyelmen kívül magát a csodát, mint ilyet és vizsgáljuk meg a kérdés érdemi oldalát az ital anyagát illetőleg.

Mindenekelőtt kijelentjük, hogy lakodalmaknál a zsidók sohasem használtak, és ma sem használnak szesztartalmú bort. A zsidók a házasságot szent szövetségnek, isteni intézménynek tartják, és ezen vallási cselekmény végzésénél is szigorúan 191. oldal alkalmazkodnak a III. Móz. 10,8-10-ben megadott isteni parancshoz, mely szent alkalmaknál, hálaadó és más ünnepélyeknél, lakomáknál stb. a bor és részegítő ital használatát a legszigorubban megtiltotta. Maguk a zsidók egyébként nem igen cultiválták a részegítő italok előállítását. A rómaiak, kiknek uralma alatt voltak a zsidók a jézusi időben, itták ugyan orgiáiknál a szeszes italt, de családi körükben, vagy lakodalmi ünnepélyek alkalmával ők sem használták. Jézus nem jött, hogy a törvényt eltörölje, Ő mint “igaz Izraelita” és mint Istennek Szentje is, megtartani jött azt, a mi a rörvényben megírattatott. Már pedig a törveny tíltja a szeszes ital használatát szent cselekménnyel kapcsolatban.

Keresztyén érzésünk fellázad az ellen a feltevés ellen, hogy Jézus egy lakománál, melyet, az Ő megjelenésével Ő megszentelt, – közreműködött volna abban, hogy ott a vendégsereg lerészegedhessen. Egyetlen okos és nemesen gondolkodó ember se tenne olyat, hogy 600 liter bort szolgáltasson egy olyan lakomához, a mely szeszes ital nélkül tisztességes és szép lakoma, szeszes itallal pedig dorbézolás alacsony színvonalára sülyesztetik le. De ha bárki tenne is ilyet, Jézus nem tett semmiesetre sem. Ő a könyörülő Főpap, ki a mi lelkünket megtisztítani 192. oldal és megmenteni jött alá a földre, nem fog az Ő embertestvéreinek mérget adni, hogy azzal a lelkeket meggyílkolja. Ki hiszi el, hogy Jézus annyira következetlen lehetne önmagához, annyira engedetlen az Örökkévaló Szent Isten parancsához, hogy a mikor Isten a próféták által szigorúan hírdetteti, miszerint: Jaj a bornál mulatóknak, és hogy a bor őrültté, fajtalanná, csufolóvá és háborgóvá teszi az embert, és hogy végül mint a kígyó megmar: – ki hiszi el, mondom, hogy mindezzel szemben Jézus egyszerre csak 600 liter alcoholos tartalmú bort adjon az Ő leendő hívei asztalára? Jézus csakis egészséges és tiszta bort adhatott e családi ünnepség alkalmával azoknak, kik előtt Istenfiúságának ezen első csudáját mutatta be. Olyan bort, a melyet az összes jelenvoltak jó bornak minősíthettek. Az nem marta meg, mint a kígyó a vendégeket. Nem mérgezte meg a testet és lelket. Attól a bortól senki nem lett beteg, sem útálatos. Az a bor, mit Jézus a kánai mennyegzőn előállított, ízletes, tápláló, ártalmatlan bor volt, mert Jézus isteni jellemével részegítő bor előállításának gondolata össze nem férhet. Ő a hol megjelent, mindenütt áldást vitt magával. Ő jelenlétével megszentelte, megnemesítette az örömet és bánatot.

Ha még csak azt sem tudjuk összeegyeztetni Jézus kristálytiszta és szent életfolytatásával, 193. oldal hogy Ő letelepedhessen olyan társaságba, hol az emberek mértékletlenségbe és dorbézolásba vannak elsűlyedve, hogyan feltételezhetnők róla azt, hogy Ő maga adjon alkalmat az embereknek arra, hogy ezek romlásba döntsék testüket, lelküket? Micsoda vallásalapító, vagy erkölcstanító volna az, ki ilyet tenne? Hiszen ha ez igaz lenne, akkor Mohamed, meg Confucius és a többi pogány vallás alapítók magasztosabb tanítást és példát adtak volna követőik elé, mint Jézus, mivel ők megtiltották híveiknek a szeszes ital használatát? Az igazság az, hogy a Jézus vallása tisztább és szentebb életfolytatást kíván meg, mint bármely más vallás ezen a világon. Már pedig ha valaki a mértékletlenségnek és dorbézolásnak adja által magát, az az ember nem vallhatja magát jó lelki-ismerettel az Úr Jézus Krisztus igaz követőjének.

Ha Jézus ezen lakodalmi vendégségnél szeszes bort állított volna elő, azzal ugyan nem mozdította volna elő sem a maga, sem az Isten dicsősségét, mint a hogy azt a szeníiró megjegyzi. A szesz, mint ital, különösen pedig, ha azt valaki mértéktelenül élvezi, csakis a nyomoruságot, átkot terjeszti ezen a világon. Egy hírneves keleti utazó, nagy tudós, ki Európába jött, csodálkozott azon, hogy a műveltnek nevezett világrészben oly rengeteg kórház, tébolyda, 194. oldal szegényház és börtön van. Megfigyelésének eredményeképpen pedig megállapította azt, hogy mindezeknek a felálítását az itallal való visszaélés és mértékletlenkedés teszi szükségessé. – Ázsiában, mondá ő, kórházakra és tébolydákra nincs szükség, mert a pogány vallások hívei nem élnek szeszes itallal. Nem- lesújtó ítélet ez egy pogány tudós ajkáról a ker. hívek némelyikének életfolytatása felől?

Jézus arra tanít bennünket, hogy vigyázzunk, hogy kísértetbe ne essünk. Gyönyörű imádságában, a kedves szép Mi Atyánkban is ajkainkra adja azt a kérést Istenhez, hogy Ő, a mi mennyei Atyánk ne engedjen minket kísértetbe esni. Ha Jézus az ő tanításában következetes önmagához, – hogy lehet azt elgondolni Ő róla, hogy Ő 600 liter erős, szeszes bort adjon, isteni csodaképpen, egy lakodalmi vendégsereg elé, kisértetbe hozván őket ez itallal a részegségre, és abból következő többi bűnre?

Sajnos, sokan vannak az írásmagyarázók között, kik minden vizsgálódás és gondolkodás nélkül mennek a kitaposott nyomokon és az egyes bibliai kifejezéseket, vagy szavakat látszólagos értelmük szerint fogadják el, a nélkül, hogy legalább csak a józan ész és a helyes ítélet világosságába állitanák be azt, a mit igazságnak elfogadnak, vagy elfogadtatni akarnak. – Mihelyt borról van szó a Bibliában, a legtöbb 195. oldal lelkipásztor, vagy írásmagyarázó úgy vélekedik, hogy annak okvetlen olyan bornak kell lennie, vagy annak olyan bort kell jelentenie, mint a minő italt ma ismerünk a bor nevezete alatt. Holott igen nagy különbség van a bibliai bor szavak értelmi jelentősége között. Innen van aztán a sok zavar, értelmetlenség és lehetetlen magyarázat a Biblia egyes verseit illetőleg. Örvendetes jelenség, hogy újabb időben, különösen mióta missionáriusaink keleten utazásokat s tanulmányokat tesznek, a ker. világ más világításban látja az u. n. bor-kérdést és mind-inkább kidomborodik a ker. hitfelekezetek dogmatikájában az a theologiai felfogás, hogy a szesz és részegítő ital nem tekinthető Isten áldásának, és nem adatott a szív vidámítására, – mert hisz a természet nagy háztartásában Isten teremtő szent kezéből egy cseppnyi, egy atomnyi alcohol sehol ki nem kerül. Az alcohol képződik rothadás, erjedés által, vagy az emberek azt mesterségesen állítják elő, tehát egyszerűen megtévesztés azt állítani, hogy azt Isten adja, és helytelen interpretáczió az, mely ilyen szesztartalmú bor előállításának nagyon kétes értékű dicsősségét akarja Idvezítőnk szent egyéniségével összeköttetésbe hozni.

Ján. 4,46. “Mene azért Jézus ismét Kánába, Galileának városába, hol a vizet borrá változtatta vala.”

196. oldal Róm. 14,21. “Jó húst nem enni, bort nem inni, vagy valamit egyebet nem cselekedni, a melybe a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, vagy megerőtlenül.” Az apostol ezt a tanácsot az Új Szövetség szerzőjének, az Evangéliom isteni hirdetőjének, az Úr Jézus Krisztus tanításának szellemében adja.

Jézus tanításának veleje ez volt: Szeressétek az Istent, szeressétek a ti felebarátaitokat. – Tartóztassátok meg magatokat minden gonosztól. Vigyázzatok és imádkozzatok.

Felebarátaink testi és lelki java iránti gyöngéd figyelem és szeretet éppen olyan szent kötelességünk, mint az Isten iránti szeretetünk kimutatása. Miképpen árthatunk padig inkább a mi felebarátunknak, mintha gonosz példát mutatunk néki, vagy ha magunkviseletével őtet megbotránkoztatjuk, sőt bűnre csábítjuk? A részegítő italoktól való teljes megtartóztatás egyik biztos útja és módja annak, hogy elkerüljük felebarátaink megbotránkoztatását.

A mások gyengeségei iránt figyelemmel és szerető elnézéssel viseltető ker. ember ilyetén elkötelezettségét nehány verssel alább, a Róm. 15,1-3-ban következőképpen indokolja a nagy apostol: “Tartozunk pedig mi, kik erősek vagyunk ezzel, hogy az erőtleneknek erőtlenségeket 197. oldal hordozzuk, és ne kedveskedjünk magunknak. Azért mindenikünk az ő felebarátjának kedveskedjék, annak javára, azaz épületére. – Mert a Krisztus nem kedveskedett magának, hanem a mint meg vagyon írva: azoknak szidalmok, a kik téged szidalmaznak, én reám esének.”

Efez. 5,18. “És meg ne részegedjetek a bor miatt, melyben bujálkodás vagyon, hanem inkább teljesedjetek be Szent Lélekkel.” Az apostol nevén nevezi a bűnt, mely a borban és mindennemű részegítő italban vagyon. Azt mondja, hogy bujálkodás, feslettség (asótia – erkölcsi züllöttség, romlottság) a következményei a részegítő italokba való elmerülésnek. – Már pedig senki nem hiheti, hogy az ilyen állapotba sülyedettek jogot tarthatnak a mennyek országába való bemenetelre. Az apostol szótárában a részeg szó egyjelentésü a kárhozatrajutással. (Lásd I. Kor. 6,10.)

I. Tim. 3,2. és 8. “Szükség azért a püspöknek feddhetetlennek lenni, vigyázónak, józannak, megékesítettnek, nem bor mellett ülőnek hanem mértékletesnek… hasonlatosképpen a diakónusoknak tisztességeseknek kell lenni, nem sok borba merülteknek, nem a nyereséget rútul kívánóinak.”

Az írásmagyarázatnak legelemibb szabálya az, 198. oldal hogy az egyes szentírati helyeknek valódi értelmét igyekezzünk az Isten által nekünk adott okos és természetes ésszel megtalálni. A Biblia legnagyobb részének helyes megértéséhez eljuthatunk, ha csak gondolkodó ésszel olvassuk a szent könyvet.

A megnevezett szentírati hely megértéséhez is tökéletesen elegendő az okos ész használata. Mit mond itt az apostol? Azt a követelményt állítja fel, hogy a püspöknek, diakónusnak, szóval a gyülekezet tanítójának feddhetetlen, tisztességes, józan és mértékletes életűnek kell lennie. Lehet-é, szabados-é tehát, hogy az egyházi hivatalnok, a szent tisztség bármelyik fokán álljon is ő, mértékletlen, részeges és szeszes italok élvezetébe elmerült legyen? Lehet-é feddhetetlen, vagy tisztességes a gyülekezet előtt az, ki “a bor mellett ül”, vagy “a borba szokott elmerülni”?

Az apostol még az ártalmatlan hatású bornak az élvezetében is mértékletesréget, a józanságot köti az Ige hirdetőinek a lelkére. A részegítő italokkal való élést, a borba való elmerülést pedig határozottan kárhoztatja és elítéli úgy ő, mint az egész Szentirás.

I. Tim. 5,23. “Ne igyál mégis csak vizet, hanem élj kevés borral a te gyomrodért, és gyakorta való betegségedért.”

199. oldal Az apostol ezen tanácsa homlokegyenest ellenkezésben látszik lenni az ő elvi magatartásával. Nagy előszeretettel hivatkoznak is ezen szentírati helyre azok az egyének, kik minden-áron meggyőzni szeretnék az emberiséget arról, hogy a Szentírás nemcsak megengedi, de sőt parancsolja is a keresztyéneknek alkalmilag a szeszes italokkal való élést. A vallásgúnyolók is előjönnek és így szólnak: – Ime Pál apostol is csak prédikálta a vízivást, de már az ő apostoltársának a bor ivást ajánlotta. Imé még Timotheusnak is szüksége volt “a gyomot erősitőre” stb. Az ilyen beszédek tudatlanságból származnak: Nem ismeri az Úr legnagyobb tanítványának nagyszerű jellemét az, ki olyat tulajdonít neki, a mitől az ő felfogása, életfolytatása a legmesszebb állott. Pál apostol maga nem volt borivó. Bár gyenge testalkatú, beteges ember volt, ki sokat nélkülözött, még többet szenvedett a Krisztus iránti hűségéért, és az Evangélium terjesztéséért, – mégis ő maga nem látta szükségét annak, hogy akár csak azzal az ártalmatlan (szeszmentes) borral is éljen, mit abban az időben széltében használtak a régi népek közönséges ital gyanánt. A minő bort itten ajánl apostoltársának, Timotheusnak, az az úgynevezett gyomorbor volt mit gyenge gyomrú, vagy gyomorbajokban szenvedő emberek, orvosság gyanánt használtak.

200. oldal A görög és római írók az ő műveikben, elmondják, hogy a zsidók széltében használták a “szőllőnek syruppá sűrített és forralás által erejétől megfosztott levét, vízzel vegyítve, mint orvosságot”(24)

Timótheus, mint kegyes zsidó család sarja, különben is törvényileg kötelezve volt arra, hogy “bort vagy részegítő italt” ne igyon. (Lásd III. Móz. 10,9.) Képtelenség azt még csak feltételezni is, hogy az apostol azt tanacsolja az ő leghívebb barátjának, hogy az használjon “részegítő bort”, holott az apostol tudta az Írásokat, melyek intik, mely mint a kigyó megmar és a mely olyan, mint a méreg, melyben a halál vagyon. Pál apostol sokkal okosabb és emberszeretőbb egyén volt, semhogy az ő leghívebb barátjának, apostol társának lelki romlását kívánta volna okozni. Görögországban, s különösebben Lesbos szigetén még ma is nagy mennyiségben állítják elő az úgynevezett gyomorerősítő borokat, melyekben egy szemernyi alcohol sincsen, miután ezt főzés által eltávolították belőle.

201. oldal Syriában szintén általában ilyen bort isznak a lakosok. Nincs hát semmi alapja annak a feltevésnek, hogy az apostol itt engedélyt adna bárkinek is arra, hogy gyomorbaját szeszes itallal curálja. A ki ilyet cselekedne, az csak a maga betegségét növelné, mert a szesz éppoly kevéssé gyógyít, mint a méreg. Az apostol “orvosság”-képpen ajánlotta Timótheusnak még ezt a gyógybort is, miből következik, hogy az nem lehetett szesztartalmú bor. Timótheus oly gyenge gyomrú egyén lehetett, hogy az apostol egyenest eltíltotta tőle a vízivást, és meg parancsolta neki, hogy gyógybort igyék, gyógybort használjon. Nyilvánvaló, hogy ez apostoli parancs megadására szükség volt, egyfelől Timótheus egészségi állapota, másfelől a miatt, hogy Timótheus rábírható legyen legalább valamily csekély mennyiségű gyógybor használatára. Megfigyelendő különben, hogy még ebből a gyógyborból is csak kevés mennyiséget rendel az apostol a beteges Timótheusnak, és még azt is vízzel vegyítve (helyesebben vízet rendel neki egy kevés borral vegyítve, oinó oligó) A legjobb orvosok ma is gyomorbetegeknek olyan bort rendelnek, melyben nincsen alcohol. Mert a lelkiismeretes és igazán jó orvos tudja azt, hogy az alcohol kivétel nélkül, minden esetben, romboló munkát végez az emberi szervezetben.

202. oldal Titus, 2,3. “Az idős asszonyok hasonlatosképpen, hogy szentséghez illendő öltözettel éljenek, ne legyenek szidalmazók, ne szolgáljanak a sok bornak, legyenek a jóságnak tantói.”

Aligha lehet azt feltételezni, hogy az apostoli korban annak szüksége meg lett volna, hogy az apostol intést adjon a ker. gyülekezetek nő tagjai részére, hogy azok részegítő bort ne igyanak. Az első keresztyének egyházi élete sokkal ragyogóbb tisztaságú volt, semhogy a nők e bünbe elmerültek lettek volna. A bor szó alatt itt értenünk kell azt az ártalmatlan gyümölcslét, mit a régiek a családi étkezéseknél éppúgy használtak, mint a hogy mi használjuk étkezéseinknél a teát, vagy a kávét. A túlzás azonban még az ártalmatlan hatású italoknál is kerülendő. Bizonyosan ez ellen szól az apostoli intés. Ételben, italban, munkában, szórakozásban mértékletesnek kell lennünk.

Ján. Jel. 6,6. “És hallék a négy lelkes állatok között szózatot, mely ezt mondja vala: a búzának mércéje egy dénár pénzen, és az árpának három mércéje egy dénár pénzen, de a bort és az olajat ne bántsd.”

Az olaj és mindennemű gyümölcs Isten áldásaként van mindenütt feltüntetve a Bibliában. Ezt azonban nem lehet állítani arról a borról, 203. oldal a melyben lerészegedés és feslettség (asótia) vagyon. Ahhoz átok tapad és nyomoruság. – Megtetszik ez ugyancsak a Jel. könyvének következő helyeiből is:

Ján. Jel. 14,8-12. “És más angyal követé azt mondván: Leomlott, leomlott Babylon, ama nagy város, mert az ő paráznasága haragjának borában adott inniok minden pogány népeknek. És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: ha valaki imádandja ama fenevadat és annak képét, és annak bélyegét felveendi vagy homlokára, vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borában, a borban, mely az ő haragjának poharába töltetett és kínoztatik tüzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt. És azoknak kinlódásuknak füste felmegyen mindörökkön örökké, és nem lészen nyugalmuk éjjel és nappal. Itt tetszik meg, kik tartják meg az Isten parancsolatit és a Jézusnak hitét.”

Van olyan írásmagyarázó ezen a világon, ki e szavakból a bornak dícséretét s áldását tudná kimagyarázni? Nem elég meggyőző és világos-é az idézett szentírati résznek utolsó verse : “Itt tetszik meg, kik tartják meg az Isten parancsolatait és a Jézusnak hitét.” Bizonyára nem azok, kik mint Babylon népe mértékletlenségbe, dobzódásba voltak elmerülve!

204. oldal Ján. Jel. 14,18-20. “Más angyal is jöve ki az oltártól, kinek hatalma vala a tűzön és kiálta nagy fennszóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te sarlódat és szedd meg a föld szőllőinek gerézdit, mert megértek annak szőllői. Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőllőit megszedé, és veté az Isten haragjának amaz nagy kádjába. És megnyomák a szőllőt a kádban a városon kivül és a vér kifoly vala a kádból a lovaknak zabolájokig, ezer és hatszáz futamatnyira.”

Ján. Jel. 16,19. “És ama nagy város három részre szakada, és a pogányoknak városaik elesének és a nagy Babylonról megemlékezék az Isten, hogy adna annak inni az ő haragjának boros poharából.”

Ján. Jel. 17,2. “Kivel paráználkodtak a földnek királyai, és kinek paráznaságának borával megrészegedtek a földnek lakosai.” V. ö. Ján. Jel. 18,1-7.

Ezek azok a szentírati helyek az Új-Testámentomban, a melyekben a bor szó (görögül: oinos) előfordul. Mint az olvasók észrevehetik, nem idéztem azokat a helyeket az Evángéliomból, hol a szent vacsora szereztetéséről van szó. Nem pedig egyszerüen azért, 205. oldal mert a új-testamentomi írók nem is használják a bor (oinos) szót ott, a hol a végvacsora szereztetését leírják. Maga Idvezítő Jézusunk is a szőllőtőke gyümölcsének: “genématos tés ampelou”-nak nevezi azt az italt, mellyel tanítványai előtt és tanítványaival áldozott vala a Getsemáné kertjében. Az úrvacsorai bor kérdését egyébként külön szakaszban kívánom tárgyalni.

Az új-testámentomi írók használják egy helyütt, Ap. Csel. 2,13-ban a Gleukos szót is, melyet a magyar bibliaforditók édes bornak fordítanak. Ez a régieknél étkezések alkalmával általánosan használt italnemű volt, melyet bizonyos édes gyümölcsök kifőzéséből állítottak elő.(25)

Tévedés azt hinni, hogy ez is szesztartalmú bor volt. A szó alapgyöke Gloios jelent bárminemű sűrű anyagot, ragadós, lekvárszerű készítményt. A jeruzsálemi zsidók gúnyból használták e szót az apostolok ellenében az első pünkösd ünnepén, mert hisz ők maguk tudták, és mindenki tudta, hogy a gleukos-tól nem lehetett megrészegedni. A zsidók megjegyzése körülbelül olyanforma értelemben veendő, mint mikor manapság egy korhely emberre valaki azt a megjegyzést teszi, hogy bizonyosan “tiszta vizet” ivott a korcsmában és attól részegedett le.

"Ha azt állítod, hogy nem vakon követitek White tanítását, akkor itt a egyik remek alkalom, és az egyik tanítását támaszd alá gyakorlati ötlettel. Mert ha nincs tudomásod ilyenről, akkor Te magad is ezt a tanítását vakon hitted eddig, hiszen fel sem merült benned ennek gyakorlati buktatója. Nem mondom, hogy lehetetlen, egyszerűen nem ismerek ilyen eljárást, ennyi. Erre vonatkozott a kérdés."

Már többször le lett írva a fórumon, hogy mire alapozzuk azt, hogy mi adventisták nem iszunk alkoholt. Az imént másoltam be egy könyvből is egy terjedelmes szöveget, a teológiai és a történelmi alátámasztásra. Ezt valaki elfogadja, vagy nem. Mindenki szabadon dönthet.

@anyata

Azt gondolom, hogy nem vagy tisztában az "erőszakos hittérítők" fogalmával. Erőszakos hittérítőnek azt nevezzük, aki "csak azért is", el akarja fogadtatni a másikkal a saját nézeteit, és nem érti meg, hogy "nem". Én megértem, ezért is nem bocsátkozom veled teológiai vitába. Amit én kértem az az volt, hogy tarsd tiszteletben a hitünket. Másrészt pedig az is egyfajta erőszakosságra vall, amikor kismilliószor elmondtuk, hogy az h.n. adventista teológia nem E.G. White tanításaiban gyökerezik, hanem a reformációs mozgalmakéban, de csak azért is azt kell látnom, hogy ilyeneket terjesztessz...

Két okból másoltam be ezt a szöveget:

1. Mert ezen a fórumon már többször is, legutóbb az ezzel rokon topikban írtam le a saját kezemmel - tehát nem kopival - egy viszonylag részletes magyarázatot, ami erre a kérdésre is teológiai magyarázatot nyújtott volna (ami úgy látszik nem volt elegendő, ezért szükségesnek éreztem egy teljedelmesebb választ). Történelmi bizonyítékok az idézett könyv lábjegyzeteiben vannak, másrészt pedig a Biblia esetében nem mindig meghatározóak a történelmi bizonyítékok, márcsak azért sem, mert az Ószövetség teljességét a történelem nem igazolja vissza. Ettől azonban minden hívő hisz abban, ami oda le van írva, és nem kételkedik. Aki annyira nem akar hinni valamiben, azt nem gondolom, hogy a történelmi bizonyíték meggyőzné. Teológiailag azonban annyi bizonyos hogy Jézus, egészen biztosan nem ivott alkoholt, mivel azzal megrontotta volna az ótestamentumi törvényeket, ahogy Kereszelő János sem ivott, aki pedig a második eljövetelre való felkészítő emberek előképe ugyancsak az ótestamentumi próféciák szerint.

2. Azt is megtehettem volna, hogy belinkelem az egész könyvet, akkor meg mindenki keresgethetné az oda vonatkozó részt, így azonban egyszerűbb, hogyha egyszerűen ráirányítom a figyelmet. Az apologetikai írásoknál ugyanis természetes, hogy hosszabbak és mint az átlag. Ez azért van így, mert részletesen ki kell kell bontatni egy adott témát, ami aprólékos vizsgálatot vesz igénybe.

Hozzáteszem egyébként, hogy az alkoholtól való tartózkodás ugyancsak nem a h.n. adventisták specialitása. Az amerikai egyetemes református egyház már egyenesen azt kérelmezte, "hogy az Egyesült Államok alkotmánya megváltoztattassék oly módon, hogy a szeszes italok gyártása, behozatala, árusítása és forgalomba hozatala lehetetleníttessék.” Dr. Smith az idézett kommentben leírja az oinosz készítését, és az is nyilvánvaló, hogy ez a szó nem jelentett kifejezetten alkohol tartalmú italt. Én a magam részéről ennyivel megelégszem, mert a teológiai öszefüggések is ezt világítják meg.

Ha te nem, akkor elfogadom azt is, úgy ahogy te iszol alkoholt (ha iszol). Következésképpen te is fogadd el, hogy én egy cseppnyi alkoholt sem iszom. Ez így korrekt.

Kedves utolsó!

Nem az a baj, hogy Te nem iszol egy csepp alkoholt sem, hanem az, hogy Ti (Adventisták) ebből tévtanítást (teológiát) csináltok. Azaz megmásítjátok az evangéliumot és Krisztus személyét is meghamisítjátok a nézeteitek alátámasztására. Ami pedig már hazugság.