Hogyan tudott Jézus tavasszal erjedetlen szőlőlevet, mustot inni?

“És harmadnapon menynyegző vala Kánában, Galileának városában, és ott vala Jézusnak anyja. Elhívattaték pedig Jézus is az ő tanítványaival egybe abba a menynyegzőbe. És mikor elfogyott volna a bor, Jézusnak anyja monda néki: Nincs borok! Monda néki Jézus : Micsoda dolgom vagyon nekem veled asszony? Nem jött el még az én órám.

Mondá az ő anyja a szolgáknak: Valamit parancsoland néktek, azt cselekedjétek. Valának pedig ott hat kővedrek, melyek helyeztettek vala ott a zsidóknak tisztulásukra, melyek közzül mindenikbe két-két vagy három métréta fér vala. Monda nékik Jézus : Töltsétek meg e vedreket vízzel. Megtölték azért azokat szintén teli. És monda nékik: Meritsetek immár és vigyétek a násznagynak. Elvivék azért neki. És mikor megkóstolta vala a násznagy a vizet, 190. oldal mely borrá változott vala, (nem tudja pedig honnét volna az, de a szolgák tudják vala, kik a vizet merítették vala) szólítá a vőlegényt a násznagy, és monda néki: minden emberek először jó bort szoktak a vendégeknek adni, és minekutánna ittasodtak, akkor adnak alábbvalót, te pedig a jó bort ekkorra tartottad. E csudát tevé Jézus először Kánában, Galilea városában, és megmutatá az Ő dicsősségét, és hivének Ő benne az Ő tanitványai.” Szóról szóra adtam ezt a sokszor félremagyarázott, nem egyszer még a hittudósok által is sajnálatosan félreértett szentírati helyet, mert fel kívánom hívni erre e könyv olvasóinak és minden gondolkodó ker. egyénnek a figyelmét.

Miről van itt szó? Arról, hogy Jézus egy lakodalmi vendégségben, melyre tanítványaival együtt hivatalos volt, a vendégsereg élvezetére mintegy 600 liter bort állított volna elő tiszta vízből. Hagyjuk figyelmen kívül magát a csodát, mint ilyet és vizsgáljuk meg a kérdés érdemi oldalát az ital anyagát illetőleg.

Mindenekelőtt kijelentjük, hogy lakodalmaknál a zsidók sohasem használtak, és ma sem használnak szesztartalmú bort. A zsidók a házasságot szent szövetségnek, isteni intézménynek tartják, és ezen vallási cselekmény végzésénél is szigorúan 191. oldal alkalmazkodnak a III. Móz. 10,8-10-ben megadott isteni parancshoz, mely szent alkalmaknál, hálaadó és más ünnepélyeknél, lakomáknál stb. a bor és részegítő ital használatát a legszigorubban megtiltotta. Maguk a zsidók egyébként nem igen cultiválták a részegítő italok előállítását. A rómaiak, kiknek uralma alatt voltak a zsidók a jézusi időben, itták ugyan orgiáiknál a szeszes italt, de családi körükben, vagy lakodalmi ünnepélyek alkalmával ők sem használták. Jézus nem jött, hogy a törvényt eltörölje, Ő mint “igaz Izraelita” és mint Istennek Szentje is, megtartani jött azt, a mi a rörvényben megírattatott. Már pedig a törveny tíltja a szeszes ital használatát szent cselekménnyel kapcsolatban."

A fenti magyarázattal azért nem tudok egyetérteni, mert maga a násznagy jelzi azt a vőlegénynek, hogy "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort."

Ebből számomra az következik, hogy:

1. Az esküvőkön olyat szolgáltak fel, amitől meg lehetett ittasodni.

2. És a Jézus által teremtett anyag is ilyer bor volt.

A 3Móz 10 pedig csak Áronra vonatkozik, az a szövegkörnyezetből egyértelmű.

28/F/ref

Kedves Református Testvérem!

Az általad idézett magyarázat: Harsányi Sándor református lelkipásztor: Legyetek Józanok című művéből való. A XX. század elején indult egy mozgalom a református egyházon belül az alkoholfogyasztás ellen, ennek volt a képviselője az említett lelkipásztor.

Néhány apróság a kommentedhez: a "megittasodtak" kifejezés nem részegséget jelent, a jóllakás párja: sokat ittak. A "jó bor" egyszerűen jó gyümölcsös italt jelöl, mindenféle alkoholtól függetlenül. A 3Móz 10. egyértelműen fogalmaz: a gyülekezeti szolgálatban, Istentiszteleten tilos alkohol tartalmú italt fogyasztani azoknak akik Istent szolgálják, mert az alkohol kis mennyiségben is alkalmas a tiszta gondolkodásmód befolyásolására. Ez elég egyértelmű kijelentése Istennek, teljesen függetlenül attól, kinek szól.

Üdv. Péter