Sok vallás szerint (köztük a kereszténységben is) miért nincs "lelke" az állatoknak?

Ha a Bibliát eredetiben (akár a héber, akár a görög változatot) olvassuk, a kép árnyaltabb lesz, ugyanis kétféle szó van az eredetiben a lélekre, és ezek közül az egyik van az állatoknak.

1. nefes/psziché = ez van az állatoknak, emebrnek is, de nincs a növényeknek

2. ruah/pneuma = ez csak az embernek van, de ugyanez a szó a Szentlélek is

Van tehát egyfajta "primitívebb" éltető lélek, amely az akarattal/tudattal rendelkező élőlényeknek van, és az állatoknak is, de van az isteni eredetű lélek, amely nincs az állatoknak, csak az emebrnek, ezért hasonlít csak az ember Istenre.

Előző: miért, mi a test és te hogy van jelen benne? Azt már tudod, ki vagy te?

De egyébként nemrég olvastam egy érdekes cikket arról, hogy számos szerzetes (vagyis akik komolyan vették, hogy megtisztítják magukat és istenhez hasonló tökéletességre törekednek) igen meghitt, harmonikus kapcsolatba került vadállatokkal. Az állatok alapból ritkán bántják az embert, de ha az ember Emberré válik, megtanul szelíden, példamutatóan, bölcsen uralkodni a természetben, akkor az állatok felismerik benne urukat (gyakorlatilag az emberen keresztül van az állatoknak Isten-élményük). Pl. medvék szelídültek meg és játszottak együtt vagy segítették erejükkel az embert.

Szóval, nemcsak a kaja miatt, hanem létezik egyfajta mélyebb lelki kapcsolat és harmónia is ember és az állatok között. Ha az ember valódi emberré válik, az állatok nem bántják őt, és nem is félnek tőle, hanem örömmel engedelmeskednek neki.