Mondjak neki igent vagy csak be akar csapni? Van Istentől ihletett szerelem?

Én úgy mondanám, hogy a világ és az emberek színesek:)

Gondold el az ember tetteit egy körnek, ami folyamatosan nő vagy csökken a tettek mennyiségétől függően. Szóval minden cselekedetnek súlya van. Ha nagy dolgot teszel nő a kör (mert keletkezik benne egy új elem/esemény), ha kicsiket értelmszerűen kisebb a köröd. (olyan nincs, hogy csökken)

A tetteket lehet értékelni:

I. Magamnak és másoknak jó

1. Magamnak és másoknak is szándékosan jó.

2. Csak magamnak szándékosan jó, másoknak véletlen.

3. Csak magamnak szándékosan jó, másoknak rosszat akartam.

Ezeket is ki lehet bontani, de most nem teszem meg:

II. senkinek sem jó

III. Csak nem jó, másoknak rossz.

IIII. Csak másoknak jó, de nekem rossz.

Sőt lehet még új dimenziókat betenni, pl. szerinte megérdemli/ mások szerint nem érdemli meg stb..

A lényeg, hogy minden tettnek van valamilyen színe. Van amit nem kell értékelni, hogy jó vagy rossz és lehet teljesen szubjektív. Viszont én hiszek a rossz vagy gonosz cselekedetek létében (ami másnak árt). Szóval az ilyen cselekedetek fekete nyomokat is hoznak is létre.

Valakinek annál nagyobb az értéke, minél kevesebb fekete van benne.

Persze itt jön a kérédés, hogy ki dönti el, hogy mi a fekete? Erre mondom, hogy ami ártatlanoknak árt. Nem tudom azt mondani, az elmebeteg kannibál /csonkító sorozatgyilkosra, hogy egyéniség. Viszont az ateistára meg nem tudom azt mondani, hogy bűnös.

Lehet mondani, hogy mindenki az olyan emberhez kötődik, akinek hasonló az erkölcsi felfogása vagy éppen pont az újra vágyik. Azt is lehet mondani, hogy ha erkölcsi nézetek ütköznek, akkor vagy konfliktus lesz vagy alkalmazkodás, népírtás stb...

Szerintem a legjobb megoldás az élni és élni hagyni vagy élni és élni segíteni.

Ki akar olyan emberek mellett lenni, akik gyűlölik, elárulják, hátbaszúrják, bántják, kihasználják?

Normális ember nem akar ilyet. Bezzeg csinálni már annál inkább teszik.

#68 mivel azt hiszed hogy látsz, ezért vak vagy.

Tartsd meg ha akarod a világi szemüveged. Rajtam is volt olyan és nem akarok többet sötétben tapogatózni.

Kérdező ez meg a legnagyobb önellentmondás amit irtál:

"És egy nem hívő

család lehet is harmonikus, ahol van szeretet,

mernek nyíltan beszélni a dolgokról és ösztönzik

a gyerekeket arra, hogy a saját (és nem a szülei)

értékrendjét sajátítsák el."

De egy hivő tartsa távol magát a gyermekeidtől? Akkor mégse szeretnéd megengedni, hogy a saját belátása szerint döntse el, hogy milyen világnézetben akar majd hinni. Logikai önellentmondás.

"De egy hivő tartsa távol magát a gyermekeidtől? Akkor mégse szeretnéd megengedni, hogy a saját belátása szerint döntse el, hogy milyen világnézetben akar majd hinni. Logikai önellentmondás."

Szerintem arra érthette a kérdező hogy a leendő gyermekeit a destruktív fanatizmustól szeretné óvni. Mint a kérdésében leírt fiú. És mint te, a válaszaid alapján. És nem a hívőktől.

Észre sem veszed hogy az említett fiútól nem sokban különbözöl, kedves "hívő" barátom. Kár hogy rajtad is csak egy szemüveg van.

A 67-es jó dolgokat írt le, és ezek nem kötődnek valláshoz. Én keleti tanokban olvastam/hallottam ilyen dolgokról. Úgy hívják, hogy "te magad". :-)

Aki az Újszövetségen keresztül tudja ezt elérni, az érje el úgy, aki a Bhagavad Gitán keresztül, az úgy, aki vallás nélkül, csak a saját belső hitéből, az úgy.

Ezt írja:

"Le kellene venni az ateista humanizmus szemüvegét és akkor rájönnétek, hogy az ember szükséglény, nem tudja magát a létben tartani. Ha felvennétek Isten szemüvegét akkor lenne mennyei látásotok. Ha van mennyei látás akkor a jó cselekedetek és az Isten parancsolatainak a megtartása nem félelemből és külső elvárásból történik, hanem belső indittatásból."

Az utolsó pár szóval biztosan egyetértesz. A mostani gyülekezeted külső elvárásokat támaszt feléd, ezért nem érzed ott jól magad, ha jól értem, amit leírtál.

Én közel sem vagyok azon a szinten, hogy tanácsokat osztogassak neked, csak leírom azt, amit olvastam vagy hallottam (kicsit tapasztaltam is), és jónak érzek. Nincs vallásom, csak egy belső hitem, ami szerintem mindenkinek kell.

Örömet szerezni magunknak lehet fizikai szinten, és lelki szinten is. Az ember fejlettségi szintjétől függ, hogy melyik az erősebb benne. Az utóbbi felé érdemes törekedni. Minél kevésbé a fizikai tested dominál, annál szabadabb vagy. Úgy gondolom, hogy a szemüveget nem fölvenni kell, hanem levenni, és a lelki szemeddel nézni a világot. Na, ez az, ahol én még nagyon nem tartok, szóval be is fejezem.

42F