Istehivo emberek! Tudnatok nekem segiteni? (Bovebben lent! )

"A blogom pedig bízom benne, hogy jó eszköz lesz arra, hogy minél több elveszett lelket Isten és Jézus felé fordítsak! "

Utolsó vagyok:) Biztos vagyok benne, hogy hasznos lesz sok embernek. Én olvasgatni fogom, és nem azért, hogy kritizáljam, hanem, mert biztos, hogy fogok tanulni én is belőle. Ne feledd azt sem, hogy ha csak akkor merjük Jézust hirdetni,ha tökéletesek vagyunk és tökéletes a tudásunk, akkor meg sem szólalhatnánk. Jézus pedig nem ezt kérte. Maga Pál is írta egyik levelében, hogy nem érte el a tökéletességet és mégis tanította Krisztus testét

Szia Dalma!

Megtaláltam a blogodat, megnézegettem, alapvetően aranyosnak és lelkesnek találtam az írásaidat. De. Én is azon a véleményen vagyok, mint amit itt az egyik kedves válaszoló több alkalommal kifejtett (26%-os, pl. #42). Dicséretes az igyekezeted, de a kezdeti időszakban tényleg sokkal fontosabb a tanulás és önmagadban a hit belső emberének "felépítése", a hitben való erősödés, mint a szolgálat. És ez különösen igaz az igehirdetés, tanítás szolgálatára, bár egy blog nyilván más dimenzió, mint mondjuk a gyülekezetben kiállni és prédikálni.

Ajánlom figyelmedbe, mit mond Pál ezzel kapcsolatban a 2Korintus 10-ben. Csak a legfontosabbat idézem (18. vers): "Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl." Pál idejében az Egyházban rend volt abban az értelemben, hogy a szolgálatokat Isten jelentette ki a vezetőknek (apostoloknak, gyülekezetvezetőknek), szó szerint az Úr ajánlott szolgálatra embereket. Ennek ma is így kellene történnie, bár sok felekezetben nem ez történik. De a lényeg az, hogy nem úgy ment ez, hogy mindenki úgy szolgálta az Urat, ahogy akarta, hanem ahogy az Úr mutatta, hogy kit, mire hívott el.

A szolgálatban való részvételnek azonban alapvető feltétele a "kipróbáltság". Nézd meg pl., hogy Pál hogyan ajánlja Timótheust, amikor Filippibe küldi:

"Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok (...) Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében."

Vagy amit a diakónusokról ír (ami egy "alacsonyabb szintű" szolgálat, mint a tanítás): "És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek."

Tehát amire utalok, az az, hogy amit szeretnél csinálni, az túlmutat azon, ami jelen időszakban a normális feladatod lenne: bizonyságot tenni Krisztusról a környezetednek, és az életeddel megmutatni, hogy Ő él benned. Ez csak úgy lehetséges, ha a környezeted pozitív változást vesz észre rajtad. Ha "túltolod" a buzgóságot, akkor csak annyit fognak látni (az ő szemükkel), hogy megtértél, és megbuggyantál. Az igaz, hogy egy kicsit - jó értelemben - tényleg megzizzen az ember a megtéréstől, mert ezt teszi vele a Szeretet, amit azelőtt soha nem ismert.

De igazából egy kereszténynek sokkal fontosabb bizonyságtevő eszköze az életvitele, a krisztusi személyisége, mint a szavai. Fontosak a szavak, mert a hit hallásból származik, de a legprofibb prédikáció sem ér semmit, ha nem társul hozzá példamutató életvitel, vonzó krisztusi személyiség.

Tehát a lényeg az, hogy olvasd sokat az Újszövetséget, és ha az Evangéliumokkal végeztél, akkor vedd elő az apostoli leveleket, és fokozatosan haladj, engedd, hogy szóljon hozzád az Ige és fogadd meg a tanácsokat. Szellemi értelemben te most egy csecsemő vagy, akit tejjel kell táplálni. Ezt nem én mondom, hanem az Ige:

"13. Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:

14. Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre." (Zsidó 5:13-14)

"1. Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.

2. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg" (1Korintus 3:1-2)

"1. Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.

2. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;

3. Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

4. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,

5. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által." (1Péter 2:1-5)

Tehát minden bántó szándék nélkül mondom neked, hogy te most itt tartasz: most született csecsemő vagy, aki megízlelte, hogy jóságos az Úr, és akinek sok-sok tej kell, hogy erősödjön, növekedjen, felépüljön. Ehhez képest a Tízparancsolat értelmezéséről írsz cikket?

Lehet, hogy még nem látod, de a szolgálat nagyon kemény feladat. Ha itt is meg kéne vonni a bibliai párhuzamot, akkor erről úgy beszélhetünk, mint a katonáskodás időszakáról egy ember életében. És különösen az Igével való szolgálat, mert az Ige fegyver. A fegyverek pedig nem csecsemő kezébe való játékok. És elsősorban a saját érdekedben kell ezzel vigyáznod, mert az ellenség minden szolgálatot támad. Mivel még nincs tapasztalatod, hogyan védekezz ellene, ezért túl sokat teszel kockára.

Vagy hogy másképp mondjam: az egyetemen is, amikor felvettek, nem azzal kezdted, hogy publikációt írtál, vagy egyből beálltál a professzorok közé előadást tartani a jogról, ugye? Hanem el kellett végezned az alapozó tárgyakat, rengeteget kellett olvasnod, akár éjszakákon át tanulnod, és most reméljük Isten segítségével sikerül egy komoly bizottság előtt az államvizsgát letenned, diplomát kapsz és művelheted a szakmádat. Az Isten szolgálata is hasonló módon kell felépüljön.

No, ha eddig eljutottál :) akkor azért enyhítésként hozzátenném, hogy ne vedd nagyon a lelkedre: az Úrban testvérek vagyunk, és ha intjük egymást, azt szeretetből tesszük. Nem azért írtam ezeket, hogy elkedvetlenítselek, vagy "jól megmondjam a tutit". Ehhez nem is lenne jogom. De hadd tanácsoljam azt, hogy fogadd meg a fentieket, mert mint láthatod, nem én mondom ezeket, hanem az Ige.

Ha javasolnom kéne valamit, akkor két dolgot mondanék. Vannak emberek, akiknek tényleg szükségük van rá, hogy "kiírják magukból" a dolgokat. Én is ilyen voltam kezdetben, és ezért naplót írtam. Az érzéseimet, a vívódásaimat is leírtam. Utólag visszanézegetve nagyon hasznos olvasmány :), de nagyon örülök neki, hogy nem egy blog formájában írtam és nem tettem ki az internetre.

A másik, hogy ha ténylegesen folytatnád a blogot, akkor én azt javaslom, hogy tereld inkább olyan irányba, ami személyesebb bizonyságtételekről szól. Mert az ember legeredményesebben úgy tud másokhoz szólni Istenről, hogy elmondja, mit tett ővele, személyesen, az Úr. Ez sokkal kevésbé veszélyes, mint teológiai témájú írásokkal foglalkozni, ugyanakkor nagyon hasznos lehet mások számára. Mesélj arról az olvasóknak, hogy milyen Jézussal járni. Mit tesz Ő nap mint nap az életedben? Úgy gondolom, hogy többet használnál magadnak és másoknak is ezzel, mint azzal, hogy olyan dolgokba mélyedsz bele, amikről még jelenleg túl felszínes ismeretekkel rendelkezel.

Isten áldjon és őrizzen!

26%-os vagyok! Akartam én is már írni, de a kedves testvér, akivel tökéletesen egyetértek, már megelőzött:

"A másik, hogy ha ténylegesen folytatnád a blogot, akkor én azt javaslom, hogy tereld inkább olyan irányba, ami személyesebb bizonyságtételekről szól."

Szóval részemről is kimaradt ez a dolog, de megerősítem, hogy személyes bizonyságról írj inkább, bár egyáltalán nem szeretnék ebbe beleszólni, így is túl sokat okoskodtam már, sőt, kissé a fejedre nőttem, amiért elnézést szeretnék kérni.

1 Péter 3,15 Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel

Szóval az embereket nem feltétlen a tanítás fogja meg, mert a sátán annyiféle tanítást és "igazságot" hozott már létre, hogy mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt:

2 Tim

4,3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;

4,4 És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

Sose feledd, testvérek vagyunk, Krisztus szellemi egyházának épületei, a szent lélek (szent szellem)temploma, mind egymást kiegészítve, egymást erősítve élünk és szolgálunk. Mivel a világ Jézus által Jézusra nézve teremtetett, mi is Jézus által, Jézusra nézve, Jézus nevében éljünk, gondolkozzunk és cselekedjünk a hit szabályai szerint.

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére

/Róma 1.16/

Kegyelem és békesség mindenkinek az Atyától és az Úr Jézustól!