Vannak itt olyan emberek akik keresztények voltak de hitüket most más vallásban élik meg?

Soha!! Jézust elhagyni a legnagyobb baromság. :)

Akik elhagyják Jézust, azok valójában nem ismerték meg Őt, mert különben nem tennék.

Én kb.15 éves koromig voltam.Vagyis inkább kellett...kamasz korban már tudtam,hogy nem ez az utam.Persze valahol az egész szükséges volt,mert a fejlődéshez azt is tudni kell,hogy mi az,amit az ember nem akar már választani,csak így tudja azt választani amit akar.Rájöttem,hogy a vallás(ok)/nem csak a kereszténység/soha nem adnak valódi szabadságot,erőt,és tudást az embereknek,mert a vallást irányítók a saját elképzeléseikre korlátozzák őket.Így nem hagyják,hogy az ember megismerje valódi belső erejét,Istent,pont azt,amiről Jézus is beszélt.És ez a lényeges különbség Jézus és az egyház felfogása között:Jézus senkit nem akart korlátozni,sőt inkább felemelni akarta az embereket,úgy,hogy valóban hozzáférjenek a belső erejükhöz.Lehet halat adni az éhezőnek,de utána meg is kell tanítani halászni,különben soha nem lesz önálló...

Ezt az egyház viszont nem akarja,mert neki nem kellenek az önálló emberek,akik mernek kérdezni,mernek kritikát mondani,megkérdőjelezni egyes,szentnek hitt dogmáikat,hiszen ezzel veszélyeztetve érzik a hatalmukat.Jézust vajon miért utálták annyira?

Az egyik legfélrevezetőbb tanításuk a Biblia 100%-os hitelességének elfogadása(ráadásul még sokszor félre is magyaráznak belőle dolgokat)Jézus tanítása,élete igenis bizonyság arra,hogy a Biblia nem szentírás,ő soha nem is mondta,hogy az lenne.Ez is csak egyházi belemagyarázás.Gondolok itt elsősorban az Ószövetség sötét,primitív Istenképe és Jézus Istenképe közötti ellentétre.A papok és más egyházi vezetők ugyan azt tanítják,hogy ez összeegyeztethető,ám a valóság mindig rácáfol erre;soha,egyetlen vallásosnak nem sikerült még hiteles érvet írni/mondani arról,hogy Jézus közösséget vállalt volna azzal a szellemi sötétséggel,amely az Ószövetség sok pontjában zajlik.

Szóval az ilyen népbutításokból én nem kérek.Mindazon által nem haragszom az egyházra,összességében nem rossz emberek alkotják.Csak tudni kell,hogy mit szabad tőlük elfogadni.

Nem csatlakoztam semmilyen valláshoz életemben a kereszténységen kívül.És most,34 évesen sem bántam meg,hogy felismertem ezeket a dolgokat.A boldogsághoz az kell,hogy az ember harmóniában legyen önmagával,higgyen a belső erejében(Istenben)amivel az útját tudja formálni.Higgyen és cselekedjen.Bármit,ami fontos neki.És én ebben igyekszem megmaradni,ha nem is mindig sikerül.

én a saját akaratomból lettem hívő,és azt a szívünkben kel érezni hogy melyik vallás az amit mi igaznak tartunk és érzünk.

nos nekem egy ember sem mondta hogy milyen vallást gyakoroljak, a szívem azt mondta hogy egyedül a keresztény vallás lehet az.

ÉS SOHA NEM VÁLTANÉK MÁSRA!

SOHA SEMMIÉRT SEM HAGYNÁM EL Jézust!

Kíváncsi voltam a válaszokra, mert korábban részt vettem egy vallásszociológiai kutatásban, amelyik ezt a kérdést is vizsgálta.

Ott nagyjából az jött ki, hogy általában véve (tehát vallástól függetlenül) a legtöbb esetben azok térnek át másik vallásra, akik az eredeti vallásukat igazából nem is élték meg. Ők tehát nem áttértek valahonnan valahova, hanem megtértek a "semmiből" valahova.

A kereszténységen belül is hasonló volt a tapasztalat, de némileg árnyaltabb.

Az áttérők nagyobb része a fenti kategóriába tartozott bele: beleszülettek valamelyik történelmi egyházba, amivel aztán semmilyen mélyebb kapcsolatot nem alakítanak ki. Később pedig megtérnek valamelyik kisegyházhoz vagy gyülekezethez, ritkább esetben krisnások vagy buddhisták lettek, de találkoztunk muszlim áttérővel is.

Az áttérők egy kisebb része pedig olyan volt, aki igyekezett mélyebben megélni a hitét, és végül ez vezette őket az áttéréshez, mert úgy érezték, hogy a másik vallás szerint mélyebben tudják megélni a krisztushitüket.

Itt is nagyon jellemzőek voltak az irányok: protestánsok vagy katolizáltak vagy az ortodox egyházba tértek meg, a katolikusok pedig az ortodox egyházba tértek át. Fordított estere nem volt példa, mint ahogy arra sem, hogy ezek a személyek kisegyházhoz, gyülekezethez csatlakoztak volna.

A felmérés 2005. körül készült, országos reprezentatív minta alapján. (Kérdőíves lekérdezés, mélyinterjúkkal kiegészítve.) Sajnos sehol nem publikálták, a pletyka szerint azért, mert nem az lett a vizsgálat eredménye, amire a felmérés megrendelője számított :)

"2-es zavaros és ellentmondó az érvelésed,ami a hiányos,feszines bibliai ismereteidre vall."

Kifejtenéd?

"Ráadásul te nem váltottál vallást,hanem a legrosszabb fajta ateista lettél."

Köszönöm a vak ítélkezést...Mintha Jézus nem ezt tanította volna.Egyébként tisztelem és elfogadom őt,mint nagyszerű embert és mint Isten fiát.

Nem mondtam,hogy nem hiszek Istenben.Olvasd el az utolsó négy mondatomat is.

# 6

4. vagyok, nem azonos az 5. válaszolóval.

Én is érzek bizonyos ellentmondást. Az például egy óriási ellentmondás, hogy hiszel Istenben, de nem tartozol vallási közösséghez. Tudom, ez manapság divatos hozzáállás, hogy hiszek a magam elképzelései szerint (a kutatás is vastagon kihozta).

De ettől függetlenül a hit megélése nem csak egyéni, de közösségi szinten is történik. Akinél ez a közösségi szint nincs meg, annak a hite sem tekinthető igazi hitnek. Ennek könyvtárnyi irodalma van, és még a Biblia is írja :)

Én keresztény voltam és ateista lettem.

Azért váltottam, mert rájöttem, hogy nem létezik hókuszpókusz.

Megérte váltani.

Boldogabb nem lettem, de legalább tudom az igazat.

"Nagyon megdöbbentem, amikor tudtomra adták, hogy amíg nem értek mindenben egyet, addig nem vagyok "igazi"."

Hát pedig ez így működik.

Majdnem kanállal nem lehet levest enni.