"Hit: nem akarni tudni, mi az igazság. " /Friedrich Nietzsche/ Mi a véleményed erről?

"De hogy fogalmazná meg az igazságot egy ateista?"

Jó a kérdés. Hasonlót én is kérdezten;

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Nem kaptam választ.

"Tehát én azt mondom hogy a hit elvezethet az igazságra. Ugye először hiszek valamiben. Pl. hiszek abban hogy holnap jó idő lesz. Ahhoz hogy ezt tudjam meg kell érnem a holnapot. Ha valóban jó idő lett, akkor már nem hiszem, hanem tudom azt hogy jó idő van. Az igazsággal is így lehet valahogy. Én hiszek az igazság létezésében. Én hiszek valamiben amiról azt gondolom hogy az igazság. De az igazságot tényleg csak tudni lehet. Tehát bizonyosságot kell szereznem, és ha megszereztem (megtapasztaltam) ezt a bizonyosságot, akkor mondhatom hogy tudom az igazságot."

Elnézést, de ez baromság. Mi az, hogy hiszel a jó időben? Szerintem összekevered a REMÉNNYEL. Reménykedsz, hogy jó idő lesz, és vagy bejön, vagy nem. Ennek még értelme is van.

De hinni benne? Nem. Előzetes mérések alapján feltételezel valamit, ami tény lesz, ha bebizonyosul.

Szerintem ez kb. olyan, hogy pl. Holnap dolgozatot írok. Tanultam rá. Mindent tudok. Tehát még mielőtt visszakapom, TUDOM, hogy jó lett.

Viszont, ha nem tanulok, és nem tudom a témát sem, akkor HIHETEK ABBAN, hogy pár választ eltaláltam. Statisztikailag megvan rá az esély.

Igen, az igazság nem más, mint elolvasni a könyvet, és tudni, miről szól. A hit pedig az, amikor rápillantassz a borítóra, és próbálod kitalálni, hogy miről lehet benne szó.

a nem lenne hit már a fél emberiség öngyilkos lett volna, mert ha nincs hited akkor nincs reményed se mert ez a kettő szoros kapcsolatban van egymással.

A remény az ami utoljára hal meg, tehát remény nélkül értelmetlen az élet

Nem értek egyet Nietzschével.

Szerintem az Igazság egyértelműen hit kérdése. Bármiféle számunkra objektívnak tűnő igazság valójában szubjektív, illetve az objektív igazság (ha létezik) ember számára megtapasztalhatatlan.

Az ember képtelen kilépni saját érzékelése, tapasztalása szemszögéből, ezért mindig saját, eképpen torzult érzékelésén látja a világot. Minden dolog, amit a világról tudni vélünk, saját magunk függvénye. Az objektív igazság függetlennek kell lennie a szemlélőtől, illetve a tudójától. De nem tudunk semmiről sem információt szerezni, ha nem tapasztaljuk, nem érzékeljük.

Innentől kezdve csak hihetünk abban, hogy létezik Igazság, ami emberek felett áll vagy attól független. Minden, amit mi abszolút igazságnak veszünk, az elfogadáson alapszik, megegyezésen, azaz hiten. Hiszünk benne, hogy amit sok ember tapasztal, az igaz. De hát ez egyáltalán nem törvényszerű, hiszen nem zárható ki, hogy mindenki téved (ld. Mátrix). Az egész világunk definíciókra és axiómákra épül. Maga a tudomány is arra épül, hogy hiszünk abban, hogy a világ megismerhető, és emberi ésszel felfogható. Hogy létezik a dolgokra a tudomány fogalomrendszerén belül magyarázat. Ebbéli állításunk nem alátámasztható.

Szóval bármi általunk igazságként tapasztalt dolog nem más, mint abba vetett hitünk, hogy érzékeink és tapasztalásunk helyénvalóak, és a valóságot közlik velünk, noha erről meggyőződni nem tudunk sosem.

Kicsit humanistább megközelítésből a kérdés:

Ha nem hiszel felsőbb Igazságban (mondjuk Istenben), és értelmes embernek tartod magad, akkor tudnod kell, hogy léted semmiféle jelentéssel nem bír. Akkor miért csinálsz egyáltalán bármit az életben? Ha elveted a hit minden formáját, akkor miért hiszed, hogy életednek, küzdelmeidnek, szenvedésednek, szeretetednek és boldogságodnak van bármiféle értelme is? Hisz nem létezik jó és rossz, mi jogon ítélsz el bárkit is tettei miatt, vagy éppen mi alapján méltányolsz?

A hit az emberi természet elválaszthatatlan része, megtagadhatatlan, és nélküle az élet céltalan. Nietzsche tévedett.

"Hit: nem akarni tudni, mi az igazság. "

Nietzsche a legjobb példa erre. Nem akarta tudni mi az igazság, és öngyilkos lett

"megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

Jn 8,32

Én nem hiszek semmiben. És nem szeretem az ilyen embereket, akik kijelentik, hogy márpedig olyan nincs, hogy valaki nem hisz semmiben. Mert igenis van.

Nem lopok, nem csalok, nem bántok másokat. Mindezt magamtól. És szerintem az az ember valódi énje, amit vallás nélkül is megtenne. Ha nem lenne benne a Bibliában, hogy ne ölj, gyilkolnál? Ha nem fenyegetnének a pokollal, akkor is jó lennél?

Nem hiszek, mert nem akarok hinni. Szerintem időpazarlás. Tudni szeretnék, látni dolgokat, megismerni a világot, felfedezni.

"Nem lopok, nem csalok, nem bántok másokat. Mindezt magamtól."

És mégis miért véled úgy, hogy így helyes élned? Hogy belső indíttatásod helyes útra terel? Ez is hit, hiszel abban, hogy ez így való rendjén. Igazolni magad sem tudnád. Csak elfogadod. Nem csak istenbe vetett hit létezik.

Sok ember fejében valahogy a hit összekapcsolódik a vallási fanatizmussal, holott ennél sokkalta egyszerűbb és természetesebb dologról van szó, amit egyáltalán nem kell szégyellni, nem tesz kevesebbé, és nem válsz tőle butábbá. A hit az egyik fő mozgatója az ember életének, ami egyáltalán cselekvésre sarkallja, hogy élete nem pusztán egy jelentés nélküli, céltalan mozgása az anyagnak.

Vajon tenne-e bármit is az ember, ha tudná, hogy akármit is tesz, jelentés nélkül való?

Igen. Szerintem jelentés nélkül való minden és bármi, amit teszek. Abszurdista vagyok.

Nem hiszem, hogy embert ölni rossz. TUDOM. Mert elveszem a szabadságát, az élete felett való rendelkezés jogát, magát az életét. És ez TUDOM, hogy rossz. Ha az emberek csak hiszik, és nem tudják, hogy a gyilkosság rossz, ki nem lépek többé az utcára.

Nem hiszek semmiben. És boldog vagyok. Miért nem tudod elfogadni? Vagy legalább HINNI abban, hogy nekem ez megy?