Helyes-e az újszülöttet belekeresztelni a vallásba?

Nem,

a keresztelkedés azt jelenti, hogy a személy tudatában van a keresztény élettel járó felelősségének, egy csecsemő még nem él tudattal. és nem is tud felelősséget vállalni.

Jézus azt mondta, hogy hogy tanítvánnyá kell válni, és utána keresztelkedni, vagy is tudnia kell mit vállal,

A keresztelkedés, egy nyilvános kijelentés, arra hogy a személy átadta agát Istennek a keresztény élettel járó feladatnak, életnek.

Az egyik valamikori "Pápát" ezért váltották le, mert ellenezte a csecsemő keresztelkedést

Miért ne tudná meggondolni magát?

A kérdés, hogy helyes-e kereszténynek nevelni?

A Biblia szerint, akik megkeresztelkedtek, azok előtte ’hallották a szót’, ’szívesen fogadták azt’, ’megbánást tanúsítottak’ (Cs 2:14, 22, 38, 41), és megfontolt döntést hoztak. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a keresztelkedőnek elég idősnek kell lennie ahhoz, hogy hallgatni tudja a szót, higgyen, és meghozza ezt a döntést.

Az egyháztörténész August Neander ezt írta az első századi keresztényekről: „a csecsemők keresztelése ebben az időszakban ismeretlen volt . . . Az, hogy először csak Iréneusz idejében [i. sz. kb. 120/140 – kb. 200/203] találkozunk a csecsemők megkeresztelésével (semmiképpen sem korábban), és először csak a harmadik évszázad folyamán ismerték el apostoli hagyománynak, az apostoli eredet elismerésének inkább ellene, semmint mellette szóló bizonyítéka” (History of the Planting and Training of the Christian Church by the Apostles. 1864, 162. o.).

A születéskori keresztelésnek az az oka, hogy ha meg van keresztelve, akkor már nem kerül automatikusan a pokolba az eredeti bün miatt.

Viszont a keresztség nem jelent semmit addig, amíg az illetö nem vállalja fel a vallást és semmilyen következménye sincs rá nézve.

Bármikor választhat más vallást, élhet vallásmentesen, lehet ateista, tehát olyan nincs, hogy nem tudja magát meggondolni.

Jézus ilyet sosem tanított, ne hazudj tanú.

12 éves volt, amikor zsinagógában ült és figyelt, beszélgetett és kérdezett. Még gyerekként. Nem gondolom, hogy egy gyerektől meg kéne vonni azt, hogy megismerje Istent, hogy tudja nem véletlen az élete, de az már más kérdés, hogy akarja is e követni? Na itt lép be a saját döntés felnőttként. Bár a lator sem merítkezett be. Sőt, nem is házalt nem-ihletett őrtorony kiadványokkal, mégis mennybe került.

végső soron irreleváns...nincs a világon semmi jelentsége csak nyakon öntik a gyereket egy kis vízzel

szóval végül is mindegy. ahogy vmelyik előtem szóló mondta inkább az a kérdés hogy vallásosnak nekevelni helyes-e valakit...