Örömmel fogadhatják-e a hü keresztények a hitehagyottakat akár személyesen, akár az irodalmuk olvasása által?

Szia

A kérdésedre az általad idézett versekkben van a válasz:-)

2. János 1:9 Továbbra is kövessétek a Krisztusról szóló igazi tanítást. Aki eltér ettől, és nem egyedül az ő tanításait követi, abban nem él Isten. Aki pedig Krisztus tanításait követi, abban benne él az Atya-Isten és a Fiú is.

Na nézzük akkor részletesen:

Sehol sem található meg a jehovista irodalomban Krisztusról szóló igaz tanítás, mert egyrészt le van degradálva egy angyalnak, másrészt hiába a Biblia, nem fogadjátok el őt Istennek. Tehát hazudtok.

Nem Krisztus tanítását követitek, hanem az őrtoronyét. Krisztust követni kéne, nem utánozni.

És nem él bennetek sem az Atya, sem a Fiú. Ezt ti valljátok be, hisz valami más evangéliumban hisztek, valamiféle fura kettő üdvösségről, hazug kettős ígéretről.

Így rátok lenne érvényes az az ige, hogy semmiféleképpen nem eresszünk be benneteket az otthonokba, mert feldúljátok a hazugságaitokkal mások hitét, békéjét és a családokat.

De sokan harcolnak értetek. Ki bizonyságtétellel, ki imával, ki evangelizál felétek. Sokak megmenekültek már.

De csak akkor lesztek befogadva, ha megtértek a hazugságaitokból, mert ezt írja az ige.

2. János 1:11 Mert ha befogadjátok az ilyen embert, akkor valójában részt vesztek abban a gonosz munkában, amit végez.

Milyen érzés, hogy ír rólatok a Biblia? Nem érdemes Isten ellen menni, remélem idejében rájöttök majd és ti is belekapaszkodtok majd a kegyelembe.

2János 9, 10

Aki előretolakszik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annál egynél sincs ott Isten. Aki viszont megmarad ebben a tanításban, annál ott van az Atya is, és a Fiú is. Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha.

Róma 16:17, 18

Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik meghasonlásokat támasztanak, és botránkozásra adnak alkalmakat, ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok, és kerüljétek őket. Mert az ilyenek nem Krisztusnak, a mi Urunknak a rabszolgái, hanem a saját hasukéi, és mézesmázoskodással meg hízelkedő beszéddel tévútra vezetik az álnokság nélküliek szívét.

A Zitus által idézett versek azokról az emberekről szólnak, akik kikerültek a gyülekezetből, nem más hitű emberekről.

Egy gyülekezetbe jártak, testvérek voltak, és némelyek már nem tartoznak oda helytelen magatartásuk vagy gondolkodás módjuk miatt.

Ennél fogva Te félre érted a verset.

A bűn törvényszegés formájában nyilvánul meg. A görög pa·raʹba·szisz (törvényszegés) szó alapvetően valaminek az ’áthágására’ utal, vagyis bizonyos határok túllépésére, különösképpen a törvény megsértésére.

. Azt is jelentheti ez a szó, hogy ’félreáll’, mint például amikor Júdás ’elhagyta’ a szolgálatát és apostolságát (Cs 1:25). Egyes görög szövegekben ugyanez a szó szerepel, amikor valaki olyanra utalnak, aki „túlmegy, és nem marad meg a Felkent tanításában” (2Jn 9, ED).

kiközösített személlyel nem tartunk kapcsolatot, akik valaha testvérek voltak, nem más vallásúakkal, Erről szól a vers.

6-os válaszoló

Szinte minden válaszod amit itt kiirsz tele van előítélettel. Fura ezt olvasni ezt egy olyan embertől, aki hívő(Krisztusban hívő!!!!) embernek tartja magát, mert Krisztus tanítványait a fellebaráti szeretetről lehet felismerni.

De az előítélet minden korban csak rombolt, és bajt okozott

Egy időben a legtöbb előítélet a keresztények ellen irányult. Például nem sokkal Jézus halála után kegyetlen üldözés indult ellenük (Cselekedetek 8:3; 9:1, 2; 26:10, 11). Két évszázaddal később a magukat kereszténynek valló embereknek kíméletlen bántalmazást kellett elviselniük. „Ha járvány lép föl — írta a harmadik századi író, Tertullianus —, rögtön halljuk az üvöltést: »Oroszlán elé a keresztényeket!«

Ha egy előítélet egyszer lángra lobban, évszázadokon át ott lappanghat az emberek szívében. A XX. század közepén Adolf Hitler azzal fokozta másokban az antiszemita érzéseket, hogy a zsidókat hibáztatta Németország I. világháborúban elszenvedett vereségéért. A II. világháború végén Rudolf Hess, az auschwitzi koncentrációs tábor náci parancsnoka bevallotta: „Katonai és ideológiai képzésünkben alapigazságként szerepelt az, hogy Németországot meg kell védeni a zsidóktól.” Hess irányítása alatt mintegy 2 000 000 — többnyire zsidó — embert végeztek ki, hogy „megvédjék Németországot”.

Az előítélet a legtöbb esetben ugyan nem vezet öldökléshez, de kivétel nélkül mindig falat emel az emberek közé, és neheztelést ébreszt bennük.