Te mennyiben nézel utána, hogy a lélkészed mennyire helyesen tanított gyülekezetednek?

Üdv, 15-16-os vagyok. Amit a válaszodban írtál, azt írtam én is, kár, hogy nem olvastad el, így akkor nem is írnék többet. Bár, ha a hit által üdvözülünk, és a hit a keresztényeknél cselekvést jelent, akkor merész kijelenteni, hogy a cselekedetnek semmi szerepe az üdvösségben. Nyilván nem úgy értem, hogy az üdvösséget ki lehet munkálni, de a megszentelésben munkálkodni kell. Gondolom tudod, mi a különbség az üdvösség és a megszentelődés között. Lelkészként jó, ha az ember alázatos, jobban megleli a Biblia igazságait, jobban belátja, hogy a másik is biblikus. Én csak azt írtam, amit Jakab a levelében.

Elnézést, hogy mezei keresztényként próbáltam beszélgetni egy presbiterrel. Isten áldja a munkásságod!

Hit által van üdvösségünk ingyen, de a hit cselekedetek nélkül halott. Mindenki vonja le a következtetést tetszése szerint

Hogy én látom a dolgot.

Kinek kéne hinniük, ha nem a közösség lelki vezetőjének, legyen az pap vagy lelkész?

Amikor az apostolok tanítottak, ők sem mondták soha, hogy ne higgyenek nekik, hanem menjenek haza és olvassák el a Bibliát. Hanem a Szentlélek vezetésével tanították a népet.

Természetesen hasznos és szükséges a Biblia olvasása, de szerintem nem a lelki vezető leellenőrzése céljából. Neki a legjobb tudása szerint és kérve a Szentlélek segítségét kell vezetnie a közösséget.

A "Nagytiszteletű Úr" valóban helytelen megszólítás, de a tiszteletes úr vagy, tisztelendő úr már szerintem jó.

Keresztény irigység??? Miről beszélsz te? Én pontosan tudom, hogy én ki vagyok, hol lakom, mi a nevem, és a családom kikből áll, ismerem a múltam, az iskoláim, stb.

És te vagy lelkész????