Tudnék úgy papnak gyónni, hogy nem vagyok vallásos, nem hiszek a keresztény Istenben? Vagy játszam meg, hogy hiszek? Ne mondjak erről semmit, tegyek úgy végig, mintha hívő lennék?

Bűncselekményt követtem el: nagy értékű bolti lopás, elég durva értékben - 71 ezer valahányszáz forint. Lebuktam, bevittek, kivallattak, rabosítottak (fénykép, ujjlenyomatvétel), stb-stb.

Nagy valószínűséggel egy elég erős pénzbüntetést és felfüggesztést kapok, olyan elzárást, amit nem lehet pénzzel vagy közmunkával megváltani, nem valószínű.

Ettől függetlenül nem a büntetéstől tartok, legalábbis nem az anyagi vonzataitól, bármennyire is meg fogják nehezíteni az életem.

Amitől most tartok, az az, hogy amikor egyedül vagyok, akár ébren, akár este, belülről szinte megpróbál széttépni a lelkiismeretem, vagy ha ez nem is az, akkor a gondolataim.

Hogy mások számára (ismerősi körökben) ki fog-e ez derülni, azt még nem tudom.

Mindenesetre az jutott eszembe, ha valakinek ezt elmondanám, egy picivel megkönnyebbülnék.

Lehet, hogy ez valójában így értelmetlen, de én erre gondoltam. Viszont Istenben, túlvilági dolgokban nem hiszek, úgy talán 14-16 éves korom óta. Ha kell, akkor "megjátszom", szüleim és rokonaim pl. mind így tudják (hogy vallásos vagyok, most is), de voltak barátaim is, akiket hittantáborban tudtam megismerni...

Lényeg, hogy szeretném tudni, hogy lehet-e ateistának is pap előtt gyónnia; vagy ez kizáró ok?

Vagy számít-e valamit, kell-e erről bármit is említsek; vagy irreleváns a gyónás szempontjából?

Vagy ha kiderül, elzavarhat-e a gyóntató? Vagy legegyszerűbb úgy végigmondjam az imákat, mintha mi sem lenne.

Vagy ateistaként semmi értelme se lenne ennek? Semmit se segítene?