Érezhetik magukat jól a buddhisták?

Van egy apró hiba az érvelésben, és az a vágy fogalma. Persze, Buddha eredeti tanai a szenvedésről a vágyban találják meg a szenvedés forrását, csakhogy a modern értelmezések szerint a szenvedés oka nem a vágy maga, hanem a ragaszkodás a vágy tárgyához. Ha tudsz úgy élni, hogy nem ragaszkodsz, hanem elfogadod, hogy minden változik, az nem azt jelenti, hogy nincsenek céljaid, vagy álmaid, hanem azt, hogy ezekhez nem ragaszkodsz annyira, hogy szenvedést okozzanak.

Mondok egy példát: van egy nő, vagy férfi, akit szeretsz. A szeretedet megélheted ragaszkodással is, ami ahhoz vezet, hogy birtokolni akarod a másikat, és kizárólagosságra törekszel vele kapcsolatban (legyen mindig veled stb.), vagy ragaszkodás nélkül, ami azért jobb, mert neki sokkal nagyobb teret engedsz. Ugyanez igaz egy szakításra is, ahol beleőrülhetsz a szenvedésbe, hogy elhagytak, vagy elfogadhatod, hogy soha semmi nem állandó ebben az életben, és erőt merítesz ebből.