Hívő válaszolók! Vannak körülöttetek olyan ateisták, akiket mélyebben ismertek? Milyennek látjátok őket?

Nekem van több barátom is, aki ateista, és ettől nem lettek jobb vagy rossz emberek. Imádom őket, ők az én pajtásaim, és ha nem értünk vmiben egyet, akkro beszélgetünk róla. Sőt, szeretem, ha többféle vallási nézetet megdumálhatunk.

Egyébként én római katolikus vagyok.

körülöttem aki nem a gyülekezetemhez tartozik, senki sem keresztény. Van olyan ateista ismerősöm, aki tisztább életet él, mint a legjobb keresztények. Én meg egyszer tempom után kocsmába mentem vasárnap. Gyülekezetben mindenki azt hiszi rólam, hogy "jófiú" vagyok, pedig....

Senkit nem emel magasabbra a tény, hogy van hite. És senkiből nem veszik el semmi, ha nincs. Ateistáknak is van lelke, akkor is ha ebben nem hisznek.

Két embert tudok felhozni, mindkettőt nagyon kedvelem/tem. Az egyik közeli ateista ismerősöm törvénytisztelő, becsületes, szerény, tisztelettudó, nem egy vidám típus. Nem szidja Istent, de igazából elutasítja a létét. Szorgalmasan dolgozik, igazából önző, jó szívvel sose adakozik, csak ha muszáj (illedelmesen). A felesége nem boldog mellette, a pénzt és a munkát tartja az élet céljának, az elmúló fiatalságot és a gazdagságot a boldogságnak. A szerénysége csak álarc, valójában úgy gondolja mindent magának köszönhet, senki nem olyan kitartó és szorgalmas mint ő.

A másik ismerősöm már nincs az élők között. Jó kedélyű, jó humorú, vidám ember, tisztelettudó, szerette a családját, de túl sokat dolgozott. Ha bajban volt, csúnyán szidta Istent. A szélsőségek embere volt. Hogy boldog volt-e, lehetetlen megmondani. Állandó betegséggel küzdött, ennek ellenére derűs tudott lenni, nem tudom ez látszat volt-e.