Jehovatanúi! Lehetne hozzátok néhány kérdésem?

Isten nem vallásokban, felekezetekben, gyülekezetekben gondolkodik.

Nagyon rossz úton járnak azok, akik azt gondolják, hogy egy bizonyos vallás fogja őket "megmenteni".

Felesleges bárkivel is vitába keveredni, mivel az ember tudja saját magáról hogy megtért és újjászületett, mivel ezt neki a Szent Szellem kijelenti.

Én például akkor tértem meg és születtem újjá, amikor kijöttem egy hamis vallásból - Jehova Tanúitól - és erről nekem a Szent Szellem által bizonyságom van.

" a kiválasztottaival foglalkozik az éhező gyerekek és ártatlanok helyett az nem igazságtalan?"

A "kiválasztottaival" abban az értelemben foglalkozik, hogy a feladatokat kiosztja, hogy dolgozzanak. Az éhezők, vagy az elesettek, nem Isten hanyagsága, vagy nem törödömsége, hanem az emberi uralmak következménye.

Kérlek figyeld meg jobban azt amit írok, mert fél mondatokat elemzel. S így vonsz le következtetéseket.

S most örömödre, ezt a választ is nullázhatod. Reményeid szerint sikerül 19% alá sűllyezteni a válaszaimat.

Jézus senkinek nem "oszt ki" feladatokat, csak annyit kér , hogy az emberek szeressék egymást, és így betöltik a parancsolatait.

Nem cselekedetekért üdvözül valaki, hanem a Jézus vérébe vetett hit alapján.

"Kegyelemből van üdvösségetek, hit által"

Senki nem fog tudni annyi "jó cselekedet" bemutatni, amivel ki tudná fizetni a bűneit, de ha hisz Jézus váltságáldozatában, akkor örök élete van, minden emberi erőfeszítés nélkül.

Jehova Tanúit sajnos a vallási vezetőik csúnyán félrevezetik és viszik a pokolhoz vezető út felé.

Tehát, bűnbánat, bűnvallás, bűn elhagyása, alázat, Jézus kereszthalálába és feltámadásába vetett hit minden "jó cselekedet" nélkül, ez a "keskeny út".

Amúgy látszik az egy "igazi" keresztényen, hogy megtért vagy sem, mert a viselkedése árulkodik erről.

A héten többször is "összefutottam" volt testvérnőkkel, akikből csak úgy sugárzott a harag és a gyűlölet, az egyik még utánam is szólt, amikor leszálltam a buszról.

Én teljesen nyugodt maradtam, nem is lettem ideges.

Amíg tanú voltam, állandó megfelelési kényszer hatása alatt álltam, mindig próbáltam "megfelelni" a "követelményeknek", amit emberek vártak el tőlem és nem Isten, ezért állandóan ideges és feszült voltam.

Bevallom nektek, míg Jehova Tanúja voltam, végig cigarettáztam (titokban, sok hittársamhoz hasonlóan, hogy a feszültséget levezessem)

A volt munkahelyemen ketten voltunk a "világiaktól" elkülönülve és mindketten közutálatnak örvendtünk a "másságunk" miatt.

Amikor elhagytam a szervezetet, megváltozott a viselkedésem, de egyik napról a másikra, minden erőfeszítés nélkül.

Elmúlt a haragom, nem vagyok veszekedős, a tanúkat most már csak sajnálni tudom és imádkozom értük is, valamint nem cigizem azóta, nem is kívánom.

Ez az igazi megtérés és újjászületés, amikor teljesen elhagyod az óemberi tulajdonságokat és egy új ember válik belőled.

Kívánom mindnyájatoknak, hogy térjetek meg és szülessetek újjá Isten dicsőségére!

Ámen!

Hát ez a 76%-os válaszoló bizonysága nagyon jó.

Örülök, hogy ilyen példát is lehet is itt olvasni

Ha szabad akkor megkérdezhetem, hogy mi ébresztett fel? Úgy értem mi volt az a sorsforditó mozzanat ami miatt elhagytad őket, és hogyan találatad meg az igazi hitet?

Lehet hogy ki fogtok nevetni és hihetetlen lesz, de az igazat írom le.

Évekig voltam "igaz" és "hű" Tanú, foggal-körömmel ragaszkodtam az "igazsághoz", mindenkivel szembementem - még a saját családomban is, a gyerekeimmel, a rokonságommal, a volt munkatársaimmal - hogy védjem a hitemet.

Erre az Úr súlyos betegségekkel sújtott, munkaképtelen lettem, anyagi helyzetem kilátástalan lett, mind fizikailag, mint mentálisan, mind anyagilag lehetetlen helyzetbe kerültem.

A gyülekezetben segítségnyújtás helyett "jó tanácsokat" kaptam, sőt engem hibáztattak, hogy biztos rejtett bűnök vannak az életemben, ezért nincs rajtam Jehova áldása.

Minden engem ért csapást úgy próbáltak beállítani, hogy ez egy "próba", és imádkozzak Jehovához segítségért, Ő majd megoldja a nehézségeim, csak várjak rá és legyek hozzá hűséges.

Az utolsó csepp az volt a pohárba, amikor már hónapokig betegállományba voltam, és épp emiatt "buzdítottak", hogy legyek többet a szolgálatban, mert most már ráérek, de amúgy az ajtót sem nyitották rám, de közben anyagilag lenullázódtam, de még egy tányér ételt sem kaptam senkitől (ott voltak a "világi" gyermekeim, akik ugye "kötelesek" eltartani!), na ekkor összeomlottam.

Szó szerint összeomlottam!

Az Úr engem a padlóig küldött, leborultam elé és könyörögtem, hogy valóságosan megismerhessem, mert nem hiszem el, hogy ilyen az igazi Isten és ilyen Isten "igazi népe".

Addigra már egy büntető Isten képe volt előttem, állandóan féltem és szorongtam, a szolgálat egy "rémálom" volt a számomra.

Megtapasztaltam a gyülekezeten belüli szeretetlenséget, megtanultam és eljátszottam a képmutató szeretetet, azonban az elmémet még kordában tudtam tartani, de a szervezetem erősen jelezte a bennem dúló erős indulatokat.

Amikor úgymond összetörtem, kértem Istent, hogy adjon erőt és bátorságot ahhoz, hogy ne csak a szervezeti kiadványokat és az Újvilág fordítást tanulmányozzam, hanem más kiadványokat is.

Az interneten keresni, kutatni kezdtem, vettem más fordítású Bibliát, elkezdtem a János evangéliumát újraolvasni és értelmezni.

Éreztem, hogy a Szent Szellem vezet, és tényleg olyan prédikációkat és tanításokat találtam, ami "felnyitotta" a szemeimet.

Meg kellett aláznom magam, és teljesen egyedül ráhagyatkoznom a Szellem vezetésére minden emberi segítség nélkül.

A szervezettől való elkülönülésem óta sem járok egy gyülekezetbe sem, mivel mindannyian az Egyház tagjai vagyunk egyenként, Jézus a főpásztorunk és Ő az Egyház Feje. Ő a Vőlegény, mi a Menyasszony, egybegyűjtve.

Sokan félreértelmezik a Bibliát, az összegyülekezés nem arról szól, hogy kötelező egy gyülekezethez tartozni, hanem magától az Egyháztól (Jézus testétől, aminek mi vagyunk a tagjai egyenként) nem szabad eltávolodnunk, hanem hitben és szeretetben egységesnek kell lennünk és egyben kell maradnunk.

Kiegészítés a fentiekhez:

2Korinthus 3:17 Ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság!

Azóta meggyógyultam, mind szellemi, mind fizikai értelemben, minden percben az Úrral vagyok, érzem a szeretetét!

Van új munkahelyem, ahol 12 órát dolgozom, tehát fizikailag is rendbe jöttem, rendeződtek az anyagi problémáim is.

Kibékültem minden haragosommal, és nem haragszom senkire.

Soha nem voltam ilyen boldog és kiegyensúlyozott, mint most, hogy az Úrral járok!

Dicsőség és a hála neki jár ezért egyedül! Filippi 4:6,7

Ez nagyon jó történet, fantasztikus az Úr. Teljesen érthető miért hagytad ott őket. Én meg el tudom mondani a saját tapasztalatom alapján, hogy hidd el van olyan hely ahol betöltik Krisztus törvényét és hordozzák egymás terhét. (Galata 6:2) Amig nem jöttem egyenesbe anyagilag (pont 10 évig), addig a testvéreimnek köszönhettem, hogy volt hol laknom és persze testvéries áron. Már olyan munkahelyem van, hogy bövölködök.

Hadd mondjam el a Kérdezőnek, hogy amikor Jézus azt mondta, hogy arról ismerik meg, hogy a tanitványaim vagytok, hogy szeretet van köztetek, akkor nem nyájas beszédekre gondolt, hanem cselekedetekre és valóságra. Nem a szavak beszélnek hanem a tettek. Jehova tanúinál csak szavak vannak. Nem látni őket sehol jótékonykodni, csak újságokat meg szórólapokat osztogatnak. Holott Jakab levél szerint a hit cselekedetek nélkül halott, és pont egy olyan példát hoz fel amikor az ember testének a szükségletén kellene egy hivőnek segitenie de nem teszi meg. Jak 2:16 És azt mondja nekik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nekik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?

"messziről jött ember azt mond amit akar"

Egy két ilyen "történet rányomja a bélyegét azokra, akik nem értenek egyet az előttem szólókkal.

Ellenben tömegével fordítanának hátat, Istennek.

Azért nem érdekes, hogy ugyan ezzel a váddal illetik a Teremtőt, más felekezetekben? Pl: Miért hagyja a gyermekeket éhezni, stb.

Azért hagy mondjam el, hogy az Én életemben, nem fordult elő, hogy ilyen történt volna, és a testvérek nem törődtek volna velem. S magam is segítségére vagyok más testvéreimnek.

Csak egy példa, hogy nem egy alkalommal jelentik be a testvérek, hogy bizonyos segítséget kinek és milyen formában nyújtanak, az adományokból. Azért, hogy minden adakozó tudja, hogy a pénz nem csak a termek használatára, amit számlákkal igazolnak, hanem a testvérek megsegítésére is van.

Nem Én vagyok az egyetlen ellenpélda, hiszen többször voltam szem és fültanúja, hogy testvéreknek, hogyan segítettek anyagilag, élelemmel, számlák fizetésével, Vannak akiknek takarítással, ha beteg, bejelentik, hogy hol melyik kórházban fekszik, stb.

Én magam is kaptam kellő segítséget.

S most lehet nullázni.

19-nek

Nagyon csodálkozom, amit írtál, mert a mi gyülekezetünk nem használhatta az adományokat saját tagjainak a megsegítésére, ez nekem újdonság!

Egyedül a vér nélküli műtéteknél fizetett a gyülekezet - volt olyan testvérnő, akinél 300 ezer forint készenléti díjat a kórházaknak, mert ezt a biztosító nem fizette - amúgy, míg tanú voltam, egyszer sem kértek és jelentettek be a testvérek megsegítésére igényt vagy segítséget.

Szerintem ez akkor gyülekezetfüggő, mert nem minden gyülekezetben tapasztalható ez a fajta segítség, amit írtál, főleg ott, ahol a tagok között "klikkesedés" vagy éppen harag van.

Mint mát írtam, a mi gyülekezetünkben szégyen volt a szegénység és a nélkülözés hangoztatása, mert azt Jehova áldásának a hiányával indokolták.