A teista az, ki vègsô soron nem hisz semmiben vagy az ateista aki semmiben sem hihet?

"talán nincs is olyan nagy különbség közöttük."

Erre én is gondoltam, de ez nem így van.

Az istenhívő és az istenben nem hívő gondolkodás nagyon alapvetően különbözik.

Teljesen mindegy, mennyi istent tagadsz: ha már egyben hiszel, vagy ha sok ezerben hiszel, akkor is úgy néz ki az életed, hogy elvársz tőle dolgokat, amelyeket az életednek magától teljesítenie kell.

Pl. a bajban valahonnan segítségnek kell jönnie.

Pl. a földön az emberi élet egyszerűen nem pusztulhat ki, az lehetetlen.

A cselekedeteidre és a gondolkodásodra is rányomja a bélyegét az, hogy ezzel megfelelsz-e számodra ismeretlen erőknek?

Végül pedig: az itteni életed talán nem is annyira fontos, hiszen lehet valahol egy sokkal jelentősebb másik is.

Míg az ateista kb. ennek az ellentétét gondolja mindenhol.

"HÍVŐ, vagy istenhívő: az, aki valamiféle istenben hisz."

Lol s még engem nevezel hülyének, pedig csak tükörbe kéne nézned.

Nem bakker, a hívő azt jelenti, hogy valamiben hisz. Lehet ez a valami Isten, lehet istenek, lehet a sors, lehet bármi. Hihet abban is, hogy lapos a Föld, s közben ateista, mert nem hisz Istenben (vagy más istenekben, nehogy ezért köss belém megint).

A "teista hívő" hisz Istenbe, vagy istenekbe... Legalább az alapvető fogalmakkal legyél már tisztába, s ne keverd össze vissza.

A teista azt jelenti, hogy Istenbe hisz (vagy istenekbe), az ateista pedig azt, hogy nem hisz Istenbe (vagy istenekbe). A "a" nem más, mint egy rohadt fosztóképző, ne akarj már kitalálni új definíciókat több ezer éves görög szavakra.

A "hívő" szót a vallás fórumokon KIZÁRÓLAG az "istenhívő" értelemben használjuk.

A többinél kiírjuk: pl. ezotériahívő.

Ateista hívő továbbra sincs. Aki a sorsban hisz, az ezotériahívő.

Aki pedig földi dolgokban hisz - pl. abban, hogy legközelebb megnyeri a lottó ötöst - az nem hívő, csak most éppen hisz egy nem természetfeletti dologban.

Szerintem igen nagy különbség van az ateista és a teista között.

Az ateista felvállalja, hogy az élet olyan-amilyen. Nincs mögöttes rejtett tartalom, irányító, szabályozó titkos erő. A tettei következményinek itt, ebben a világban van következménye. Mindezt teszi úgy, hogy nem hiszi el a hívők istenről szóló állításait, mivel ezek nélkülözik a szilárd tényalapú bizonyítást.

A teista/istenhívő a hitét igazságnak fogadja el, és a világ mögött titokzatos felsőbb rendű rendező elvet feltételez, a történéseket befolyásoló tudatos akaratot. Az éltét, a cselekedeteit, a véleményét alárendeli ennek a vélt transzcendentális akaratnak, a vallásában megfogalmazott normák szerint cselekszik, sok esetben megtagadva a a józan ész vagy éppen a morál és az etika normális elveit.

Közvetlenül a kérdésre válaszolva:

Az ateista hihet BÁRMIBEN, KIVÉVE istent/isteneket.

(ateista: "istenben nem hívő" és nem "semmiben nem hívő")

Nem vagyok nyelvész és már régen voltam nyelvtan órán, ezért lehet nincs igazam, de azt gondolom, hogy a problémát (a hívő szó értelmezése) az okozza, hogy a szó két kontextusban is megjelenik, és nincs tisztázva, ki melyik értelemben beszél róla.

Egyrészt lehet jelzőként használni : Pl.: Milyen ember az aki elhiszi, hogy vannak UFÓK?

Hát az Ufók létezésében hívő ember.

Másrészt lehet főnévként használni, egy konkrét embercsoport neveként.

Ki hisz Istenben? A hívő. (vagy bővebben : Az istenhívő.

Tehát az első esetben helyénvaló a tágabb értelmezés, vagyis hogy a valamilyen specializált feltételezésben (nem istenben) hívő ember lehet nem istenben hívő is (tehát ateista), de a második esetbeli használat esetén a kizárólagos istenhívő értelmezés miatt a hívő (főnév) nem lehet ateista.

"az Ufók létezésében hívő ember."

Jól gondolod.

Ő az UFOhívő, ahogy írtam is. Ez egy ezoterikus hit.

A sors is érdekes dolog, ott is kétféle lehetőség van.

Például az Alpokban idén is lesz jó pár lavina.

Ezek - ha csak nem ember indítja - vehetők úgy, mint egy vak sors következményei.

Tudjuk, hogy sok összetevője van, hogy éppen mikor indul egy, de ezeken mi alaphelyzetben nem tudunk változtatni. Amikor indul, akkor indul - és, ha te éppen akkor ott vagy, akkor a vak sors ezt hozta neked.

Na, ez egy olyan dolog, amiben egy ateista is hihet.

Míg ugyanezt el lehet képzelni egy isteni sors képében is, ahol a sors megméri, hogy mennyire voltál bűnös, és e szerint indítja a lavinát.

Vagy éppen megállítja 2 méterre tőled: csak azért, hogy figyelmeztessen.

Ez pedig egy istenhit, holott mindkettőnél a "sors" szót használtad.

A "karma" is ebbe a kategóriába tartozik.

Mondom, hogy nem eléggé pontos a nyelvünk.

Az UFO-k létezésében hinni teljesen mást jelent, mint egy istenben.

Foglalkoztam amatőr csillagászattal, rengeteg könyvet olvastam és műszereim is voltak, így természetesen érdekelt mindig ez a kérdés.

Ha belegondol az ember abba az irtózatos nagyságú Univerzumba, akkor a kimondhatatlan számú lehetőségek miatt értelmes ember hajlik arra, hogy elfogadja az idegen létformák létezését, de természetesen mindig ottmarad a kétely, ott van például a Fermi paradoxon, így a bizonyítékok hiánya mindenképpen jelentkezik a háttérben, mármost ha a létezésük is ennyire kétséges, akkor az, hogy hozzánk eljuthassanak, még jobban, mert a mostani fizikai ismeretek, a hatalmas távolságok jelenleg kizárják az idegen létformák hozzánk eljutásának lehetőségét.

Személyesen gyakran ingadozom, időnként jobban lehetségesnek tartom a létüket, néha még a hozzánk való eljutásukat is, de ekkor is van a háttérben egyfajta kétely, máskor meg ellenkezőleg, inkább lehetetlennek, bár ellenpélda is van, ami ekkor is befolyásol, az, hogy mi is élünk és eljutottunk erre a bolygóra, így ez mással is megtörténhet.

Azt akarom ezzel mondani, hogy hinni, vagy elhinni között hatalmas különbség van, mert az utóbbi mögött mindig van kétely.

Olyan dolgokban, amikben nem vagyok magas szinten járatos, kénytelen vagyok a hozzáértők véleményére hagyatkozni, hacsak nem valami olyan dologról van szó, ami az általános ismereteimmel ellenkezik, így elhiszem amit mondanak, de ugyanúgy minden probléma nélkül azonnal elhiszem azt is, ha megcáfolják, mert fenn van tartva a tévedés lehetősége és ez hatalmas különbséget jelent a vallásos hittel szemben, amely feltétlen.

Így kimondom, a hit, mármint a vallásos hit szerintem egyrészt értelmetlen, másrészt betegség, mert nem fogadja el a tévedés lehetőségét.

"Az UFO-k létezésében hinni teljesen mást jelent, mint egy istenben."

Valóban.

Viszont UFO-hívőnek azt nevezzük, aki azt mondja, hogy az UFO észlelések isten bizony földönkívüliek művei, vagy már tuti itt is élnek közöttünk - ezt pedig éppen olyan jellegű hit, mint egy fanatikus vallásosé.

Szép részlet.

De mit akarsz mondani?