Ateista ember élhet Istennek tetsző életet?

"Üdvözülés, feltámadás, pokol... És ha én nem hiszek ezekben, csak szeretnék "jó" életet élni? Mi van, ha nem a halál utáni üdvözülés reményében és a pokoltól való félelmem miatt akarok jó lenni, hanem mert én magam így tartom jónak."

A jó életet miképpen határoznád meg? Sajnos az emberi lét egy természetes létező. Tettei tudatosak célzatosak; megállapítja, melyik tettéből nyer nagyobb jót, ketté tudja választani a hasznost és a haszontalant, de csak célokkal. A cél pedig nem egy statikus dolog, hanem éppen ellenkezőleg: mozgat. Az ember mindig többre vágyik, és ezt az Istentől teremtett vágyat azért kapta, hogy mindig felfelé a Végtelen jó felé nézzen. Ha nincsen a cél, akkor a jónak sincsen ereje.

Kedves kérdező!

Én sem szeretnék veled vitázni! Én hívő, megtért (nem katolikus)keresztény vagyok.

Idéznélek: "Igenis, nekünk kell tudnunk, mi a jó és mi a rossz."

Erről csak az jut eszembe, hogy azok a gyilkosok akik kínoztak, gyilkoltak, azok jónak tartották amit csináltak.

Ők milyen emberi mérce szerint éltek, élnek?

Ezek szerint mindenkinek tudnia kellene mi a jó, és mi a rossz, és ha mindenki tudná Isten (Krisztus) nélkül is mi a jó és mi a rossz, akkor nem lenne semmi bűnünk, sőt Krisztus megváltására sem lenne szükség!

Aki igazán megtért (nem képmutató "farizeus") keresztény, és Krisztus tanításait követi, Isten igéje álltal él, az-az ember a bűnt gyűlöli. És most mindenki jöhet, hogy inkvizíció, meg keresztesháborúk, de ők biztosan Isten igéje, törvénye álltal éltek? Nem! Ők nem ismerték meg Isten igazságát! Gondolom a nem hívők szerint igen. De aki igazán hívő, az értheti csak meg az igazságot (aki igazán akarja)!

Én nem akarlak megtéríteni, neked kell eldöntened, hogy melyik úton akarsz járni, a te életed!

"Elmesélek egy példát: egy alkalommal meglátogattak minket a szeretteink. Ahogy megérkeztek, a köszönésen kívül minden mondatuk tele volt hazugsággal. Nevezhetnénk füllentésnek is, de számomra a hazugság az hazugság.

Kínomban sírni tudtam volna, de nem szóltam semmit. A gyerekek is rákérdeztek, hogy az biztos hogy így van, mert én tudom, hogy nem! Erre a kedves szeretteink mégjobban, hogy úgy mondjam mégnagyobb vehemenciával, ménagyobb buzgósággal akarták a gyerekeket maggyőzni a hazugságról, pedig felnőtt létükre ők tudták, hogy hazudnak. Emberek elvárásainak(nem nekem) akartak megfelelni (mert ez a szokás), és nem Istennek. Ha Istennek akartak volna megfelelni, akkor az igazságot szólták volna. Te szeretnéd, ha folyamatosan hazudoznának neked, mert ez a szokás, ez a természetes, ne hogy megbántsunk valakit, inkább füllentünk.

Én így (is) mutatom meg a gyerekeimnek (és mindenkinek) a két oldalt. Van az igazság, és van a képmutatás, és hazugság. Te (ti) szoktatok hazudni, vagy akár csak füllenteni? Számomra most már értelmetlen!

Mostmár gyors a fülem a hallásra, és lassú a szám a beszédre(meggondolom, hogy mit és hogyan mondjam az igazságot.)

Isten igéje a szeretet! Szeretettel fordulni ahhoz is akit szived szerint gyűlölnél. Segíteni az elesetteken, azon aki kér.

Én amíóta megtértem, nem akarok senki kedvéért sem még hazudni sem( szeretem az igazságot!)!

Ha hiszed, hogy van Isten próbálj meg az ő útján járni, ha nem hiszed, hogy van, akkor mi értelme vele foglalkozni, hogy bűn- e Isten szemében az amit teszek.

Még valami!

Szerinted, szerintetek ki az akinek nincs lehetősége megismerni Istent, Isten igéjét? Szerintem mindenkinek van rá lehetősége, aki akarja!

Aki nem is karja az nem is fogja.

Jöhetnek az olyan állszent hozzászólások is, hogy márpedig én igenis megismertem, meg én is hívő voltam,de ez egy baromság... de ez nem igaz. Aki igazán megismeri Isten szeretetét az másként nem is akar élni, csak Istennel. Lehet, hogy megpróbáltatásokkal, nehézségekkel, de Krisztus azt mondat, hogy:

Mt 11,30 "Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."

Tied a döntés.

Üdv:a

Golden Axe:Akkor inkább őkukacoskodásának másképp fogalmazok:az emberi törvények szerint élek,nem egy 2000 éves bestseller szerint.Elég jó válasz?

Szép szép a hívőség meg minden,viszont az kissé visszás a szememben,hogy a Biblia a legkisebb "bűnös" gondolatért már pokollal fenyeget.Márpedig mindenkinek vannak ilyen gondolatai,nekem ne mondja senki,hogy nincs.Engem is próbáltak már megtéríteni Jehovistáktól kezdve a Krisnásokig,de engem köszi egyik maszlag sem érdekel.Mint ahogy az is hihetetlen számomra,hogy a Föld csak úgy itt termett a semmiből.Lehet most kővel dobálózni,de nekem megvan a magam értékrendje mint ahogy nektek is,és én elvagyok vele,köszönöm szépen.

Végezetül egy link,ebben a kedves kérdező is elmélyülhet ha ezt az oldalt még nem ismeri:

[link]

„Mielőtt félreértés lenne, nem vitázni akarok a hívőkkel, sőt tisztelem őket.”

Én sem vitatkozni jöttem, hanem válaszolni. :) Na nézzük! :)

„És ha én nem hiszek ezekben, csak szeretnék "jó" életet élni? Mi van, ha nem a halál utáni üdvözülés reményében és a pokoltól való félelmem miatt akarok jó lenni, hanem mert én magam így tartom jónak.”

„Továbbra is hiszem, hogy van jó és rossz, függetlenül attól, hogy ki beszél róla.”

Való igaz, hogy Isten szemében a jó és a rossz változhatatlan, abszolút fogalmak, nem pedig relatívak, mint ahogy a világ ma minden igyekezetével próbálja beállítani.

De ez sajnos nem jelenti azt, hogy az ember önmagától, természettől fogva képes bűn nélkül élni, sajnos egyikünk sem tud teljes mértékben önerőből ellenállni a bűnnek. A Biblia szerint volt egy időszak a Föld életében, amikor az emberek Isten parancsa szerint azt tettek, amit jónak láttak, ezt hívják a teológusok „lelkiismeret korszakának”. Ez azt jelentette (Káin történetétől kezdve), hogy az emberek nem ítélhették meg egymás cselekedeteit, például a gyilkosokon nem volt szabad bosszút állni. Ennek az eredménye a lelkiismeret megkeményedése miatt sajnos akkora morális katasztrófa lett, hogy Isten kénytelen volt vízözön által az egész földet elpusztítani annak érdekében, hogy a maradék egyetlen igaz embert és családját (Noéról és a vele megmenekült 7 főről van szó) megmenthesse. Ezután kezdődött az államhatalom korszaka, amikor a bűnt már nem hagyták büntetlenül, hanem az állami törvények alapján felállították a földi igazságszolgáltatást. Ez az isteni parancs tartja mindmáig úgy-ahogy kordában azt az anarchiát, ami akkor szabadulna a világra, ha az emberek ismét azt tehetnék, amit ők a saját ítéletük szerint jónak látnak.

Remélem így már érthető, hogy miért mondjuk – Isten Igéjével összhangban – azt, hogy teljesen szkeptikusok vagyunk azt illetően, hogy az emberek önmaguk ítéljék meg, mi a jó és mi a rossz. A hitünk szerint jó az, amit Isten jónak mond, és rossz az, amit Isten rossznak mond.

Ezt találhatjuk erről Ézsaiás próféta könyvében:

„Ézs 5:20 Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!

Ézs 5:21 Jaj azoknak, akik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!”

Tehát csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy a jó úton járunk, ha Isten igazságát követjük, mert másképp becsapjuk magunkat, hiszen még ha úgy is éreznénk, romlottságunk miatt akkor sem tudjuk tökéletesen megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz.

A Példabeszédek könyve összesen 7 olyan különálló verset tartalmaz, amelyek arról a hibáról szólnak, amikor az embernek az életmódja „jó” a saját szemében / aki „bölcs” a saját maga ítélete szerint. Kigyűjtöttem őket:

Péld 16:2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

Péld 21:2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

Péld 26:5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

Péld 26:12 Láttál-é oly embert, aki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől [jobb] reménységed legyen, hogynem mint afelől!

Péld 26:16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet ád.

Péld 28:11 Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.

Péld 30:12 [Van] nemzetség, aki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

Szerintem ezekben Isten elég világosan kifejezte, hogy nem ért egyet azokkal az emberekkel, akik önmagukról azt gondolják, hogy tiszták, jók, és nincs bennük bűn, nincs bennük hiba. Nem azért mondom tehát, hogy szerintem bűn ateistának lenni, akármilyen „jó ember” is az ember, mert keresztény felsőbbrendűség-érzéstől szenvedek, hanem azért, mert Isten is ezt mondja, és én egyetértek Vele!

Akkor mégis hogy lehetünk jók Isten előtt? Miért olyan biztosak a keresztények abban, hogy ők a jó úton járnak? Miért részesülnek majd különb elbánásban, mikor szintén nem hibátlanok megtérésük után, és követnek el hibákat?

Ezek a kérdések teljesen logikusak, ha esetleg a válaszom olvasása közben felmerültek benned. :) Erre a válaszom lehet, hogy meglepő lesz: mi sem vagyunk jók Isten előtt! :)) A mi életünkben is ugyanúgy voltak bűnök, mint bárki más életében, és hiába mondanánk azt az Úr előtt, hogy mennyi jót cselekedtünk és igazából egész életünkben a jóra törekedtünk, teljesen hiábavaló lenne.

De épp azért hívnak minket kereszténynek, mert krisztusiak vagyunk, ami annyit tesz, hogy Ővele azonosultunk megváltói művében. Azaz halálával azonosulva meghaltunk a bűnnek (=az ótermészetünket halálra adtuk és eltemettük a vízkeresztségben), és feltámadásával azonosulva Őbenne újjászülettünk (=az ótermészetet a víz alatt hagyva kijöttünk a vízből), hogy Isten országának örökösei lehessünk. Ezért mondja Jézus: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újjá nem születik víztől és Szellemtől, nem láthatja az Isten országát.”

Anélkül, hogy valaki azonosulna Krisztus halálával és feltámadásával, nem nyerhet örök életet, mert az egész életében ádámi ember marad, az ádámi emberre pedig ki van mondva az ítélet Ádám bűnbeesése óta: meghalsz. Csak a krisztusi ember, aminek első képviselője maga Krisztus, mehet be Isten országába, azaz a következő világkorszakba. Mert Isten nekünk sem azért fog megbocsátani, hogy azt mondtuk mindenkinek, hogy hiszünk Őbenne, meg nem is azért, hogyha többé-kevésbé jókat cselekedtünk az életünkben és nem voltunk bűnözők. Erre, úgy ahogy mondod, bárki, aki egy kicsit lelkiismeretes, képes lehet, nem csak a hívők. Hanem csakis egyedül amiatt történhet meg az, hogy a Krisztusban hívőknek és újjászületőknek meg fogja bocsátani a bűneiket, a többieknek meg nem, hogy mi Krisztusra mutatunk, mint helyettesítő áldozatra. Nehogy azt higgye valaki, hogy mi abban hiszünk, hogy a bűneinket Isten büntetetlenül hagyja! Nem hagyja büntetetlenül, hanem már megbüntette a mi bűneinkért Krisztust, aki ezt önként vállalta helyettünk. Ez az értelme az egész megváltásnak: meg kellett volna halnunk a vétkeink miatt, de mivel valaki már meghalt helyettünk, ezért nekünk nem kell. Ez szó szerint olyan egyszerű, mintha mondjuk épp feléd szállna egy kilőtt puskagolyó, de valaki az utolsó pillanatban eléd állna, hogy megmentsen. Neked kellett volna meghalnod, de valaki más megmentett, így mégsem kell meghalnod.

Ezért, és csak így van lehetőségünk arra, hogy bűneinkre bocsánatot nyerjünk Istentől. Minden más: a keresztényi erények, az embertársaink szeretése, a jó cselekedetek halmozása, a megaláztatások tűrése már csak következmény. Nem érdem.

Mint láthatod, számomra ez az egész nem egy vallás, ami segít jól élni, mert amúgy is azt akarom, és akkor már miért ne lennék vallásos, ha így könnyebb. Számomra Krisztus nem egy olyan elvont eszme, ami csak a számomra igazság és a számomra létezik, de más ember számára meg, ha ő másban hisz, akkor neki meg az az igazság. Meg vagyok győződve róla, hogy Krisztus maga a nagybetűs VALÓSÁG, maga az ÉLET. Ezért nem tehetem meg, hogy annak érdekében, hogy ne bántsalak meg, vagy mindenféle vallási együttélési normára hivatkozva, azt mondjam neked, hogy úgy is jó lesz, ahogy Te gondolod.

Komolyan, minden tiszteletem a tiéd azért, ahogy élsz és amilyen gondolkodó ember vagy. Meg azért, ha ezt végigolvastad, mert akkor már megérte leírni. :) Ne hagyd abba a keresést!

Egy Igével búcsúzom:

„Zsolt 34:15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.”

(Tp.)

A pogányokról, elnézést most ateista, azt mondja a Biblia, hogy életük teljesen hiábavaló és céltalan. Az Isten nélküli élet teljesen hiábavaló, akkor nélküle bármilyen cselekedet hiábavaló, tehát értelmetlen és Istennek tetszik-e vagy sem, nincs értelme.

Pl. mondj egy Istennek tetsző cselekedetet...