Hires ateista emberek utolso szavai halaluk elott. Vajon melyik ut a helyes foldi eletunkben?

Az alábbiakban pedig a Vipassana gyakorlat hatására gyógyult emberekről olvashatsz. Az egyik vezető burmai patriarcha (páliul. Mahathéra rangidős szerzetes) tanítványai közül:

Mahasi Sayadaw tanítványai:

1. Egy rangidős szerzetes esete. Egy szerzetes krónikus „szélbaj”-ban szenvedett húsz éve, samanera (újonc szerzetes) kora óta. Baját a nyugati orvosi kategóriákban talán emésztési- és bélpanaszoknak hívhatunk (pontos megfelelője nincs). A részletes, kitartó megfigyelés technikának köszönhetően, melyet folyamatosan fenntartva gyakorolt, egy elvonulás alatt maradéktalanul elmúlt a betegsége.

2. A pálmaboros férfi esete. Egy Seik Khun nevű burmai férfi, aki pálmaültetvényeken dolgozott, súlyosan függő volt a pálmabortól. A testvérei, akik részt vettek a Mahasi Sayadaw által vezetett elvonulásokon, rávették, hogy menjen el ő is egy elvonulásra. Aznap, mikor menni kellett volna, s mikor érte mentek, holt részegen feküdt otthonában. Másnap korábban mentek érte, hogy megelőzzék a reggeli berúgását, s így sikerült elvinniük a Sayadawhoz. Az elvonulás alatt kijött a függőségből, nem kívánta a bort, s ott akart maradni szerzetesnek. A Sayadaw hazaküldte, hogy előbb fejezze be világi kötelezettségeit a családja felé, s utána jöjjön vissza. A férfi hazament, s dolgozott tovább a pálmaültetvényeken. Egyszer letesztelte, hogy biztosan elmúlt-e a bor kívánása. Belehajolt az ültetvényen lévő boroshordóba, s mélyen beleszippantott, miközben figyelte magát, hogy felbukkan-e a vágy érzete. A vágy felbukkanása helyett, ahogy 4-5-ször beleszippantott, megérett benne a vipassana meditációs bepillantás („insight”) élménye, s nirvánai tapasztalatban volt része.

Később halálosan megbetegedett. Ekkor is végig gyakorolta az éberséget, a címkézés módszerrel (Mahasi technika). A halálos ágyán odahívta a feleségét, s tárgyilagosan közvetítette neki, hogy mit él át, hogyan tapasztalja a halál érkezését. „Mostantól a lábam, a bokától a térdig már nem él. Csak a térdkalácsig van élet. Most kihunyt az élet a csípőtől lefelé. Már csak a szívemig van élet”. Így folytatta, mígnem azt mondta: „Hamarosan meghalok. Ne félj a haláltól. Egy nap te is meg fogsz halni. Használd fel ezt az alkalmat is a dhamma gyakorlására”. Ezután nemsokkal meghalt.

Sayadaw U Sujata által jelentett történetek:

1. A tumoros yogi nő. Do Khin Twe, burmai asszony egy elvonuláson rosszul lett, s más asszonyok elkezdték masszírozni. A Sayadaw ezt látva odament, hogy megtudja mi a baj. Kiderült, hogy az asszonynak hasi tumora volt évek óta, s fél óránál többet nem tudott ülni otthon sem. Operációt javasolt az orvos, és ő félt attól. Helyette a dhammában keresett megoldást, és nem mondta el a tanítónak a problémáját. A tanító azt az instrukciót adta neki, hogy a fájdalmait ugyanúgy figyelje át, ahogy a többi felbukkanó eseményt a tudatában, semlegesen, objektíven, kitartóan, szünet nélkül. Megengedte neki, hogy amikor szükséges a falnak dőljön. Az asszony megfogadta a tanácsokat, s azt mondta, mielőtt folytatná, hazamegy a doktorhoz a tanácsait kérni. Így is tett, s a doktor azt mondta, hogy ki kell operálni, s ha visszamegy ülni az elvonulásra, valószínűleg bele fog halni. Az asszony visszament ülni az elvonulásra. Gyakorolt tovább. Tizenöt nappal később az étkezés közben valami nagyon büdöset érzett. Jelentette a tanítónak, aki azt mondta, valószínűleg dezintegrálódik (szétesik darabokra) a tumor. Kiderült, hogy tényleg így volt. A következő orvosi vizsgálaton az (indiai) doktor örömmel summázta, hogy eltűnt a tumor, s így reagált „a dhammád egy igazi csoda”. Az asszony nagyon boldog volt.

2. A tumoros szerzetes. Egy másik esetről számol be a Sayadaw, amely egy férfi szerzetesről szól, akinek szintén a hasában volt egy tumor. Az étkezések után csak úgy tudott ülni a fájdalom miatt, ha a kezével benyomta a hasát. Csak rövid ideig volt képes ülni. Az orvos operációt javasolt, s ő nem mert elmenni. Húsz nap gyakorlás után már nem kellett nyomnia a hasát, s kényelmesen tudott ülni egyre hosszabb ideig. Végül felfedezte, hogy elmúlt a tumor. Ezután soha életében nem jelent meg újra.

3. Egy világi gyakorló, akinek leépült a tumora. Egy másik világi yogi, U Aung Shwe, egy nagy hasi tumorral érkezett egy elvonulásra, ötvennégy évesen. A javasolt operáció előtt kipróbálta a meditációt. Egyik nap, a gyakorlás közben a tumora hirtelen szétrobbant a hasában. Úgy tapasztalta az extrém kifinomult figyelem állapotában, hogy hallotta s érezte a tumor összeomlását. Ő azon szerencsés gyakorlók egyike, aki megvalósította az összes vipassana meditációs megvalósítási fokozatot, s életét egészségben élte utána végig, elméleti és gyakorlati dhamma tanítóként.

4. A köszvényes, gyulladt térdű jógi. Egy negyven éves, Ko Mya Saung nevű gyakorló gyulladt, köszvényes térddel vett részt az elvonuláson. Az intenzív gyakorlás alatt egyszer csak azt látta, hogy a térde széttörik darabokra. Rettentően megijedt, s nem mert tovább a térdére figyelni, abba akarta hagyni a gyakorlást. A Sayadaw bíztatta, hogy továbbra is figyelje meg s címkézze azt, míg végül követve az instrukciókat maradéktalanul elmúlt a problémája, s nem jött többet elő.

5. A megszállt Sayadaw gyógyulása. Az ötvenöt éves U Sumana Sayadaw attól szenvedett az elvonulás alatt, hogy egy nagy dudor volt a hasában, s azt élte meg, hogy átokmondó boszorkányok megszállták, üldözik, s taszigálják. Miközben megfigyelte s címkézte őket, elviselhetetlen hasi görcsei és fájdalmai voltak. Haza akart menni, mondván, hogy nem bírja tovább. A rezidens Sayadaw megkérte, hogy maradjon, s folytassa a technikát. „Ne félj, a szenvedésed biztosan el fog múlni idővel. Folytasd a megfigyelést, s a címkézést, s biztosan el fog múlni”. Így is lett. A szerzetes folytatta a gyakorlatot, s egyik reggel nagy hányingere lett. Hátrament az udvarra, s kiengedte hasa tartalmát. Észrevette, hogy mindenféle furcsa színű és állagú komponensek vannak a hányásában. Megkönnyebbültnek érezte a testét. Örömében szaladt a Sayadawhoz elújságolni a jó hírt. Az elkövetkező hetek során teljesen meggyógyult.

6. Az asztmás öreg. A hetven éves U Maung Myint elment egy elvonulásra, és az asztmájára hivatkozva egy adag pénzt nyújtott át a tanítónak, hogyha meghalna az elvonulás alatt, abból fedezzék a temetését. A Sayadaw azt válaszolt, hogy rendben van, és azért próbáljon kitartóan gyakorolni. Hat nap múlva az elmélyült gyakorlás közben hirtelen súlyossá vált az állapota. Nehezen lélegzett, s ezért enni sem tudott napokig. Legyengült, s néha eldőlt a meditáció alatt. Ilyenkor a yogi társai segítették vissza ülő helyzetbe. A Sayadaw bátorította, hogy minden tapasztalást pontosan figyeljen meg s címkézzen – „fáradt, fáradt, stb…” Kicsit javult, majd egy hétre rá megint visszaesett, s ekkor a Sayadaw ismét bátorította – „el fog múlni, csak gyakorolj tovább”. A többi gyakorlótárs nem hitt benne, azt mondták, „mindjárt meg fog halni”. Az egyik gyakorlás során azt látta belső szemeivel U Maung, hogy a hasa felnyílik, s mindenféle gennyes, színes folyadék távozik belőle. Fel is kiáltott „Uram, a hasam szétnyílt!”. Ezután tovább gyakorolt, s innét fogva elmúlt az asztmája, s sosem tér vissza, s élt tovább a családjával, ahol elkezdte a dhammát tanítani.

7. A fura bőrbajos yogi. Egy húsz éves világi gyakorló, Maung Win Myint, nagyon kellemetlen bőrbajjal érkezett a központba. Tizenhat évesen egy faluban összeette vadmacskának, kígyónak, iguánának, és más állatoknak a húsát. Nemsokkal rá a vére elszennyeződött, s kiütések lepték el a testét, leukodermás lett. Rendkívül viszkettet az egész teste rendszeresen. Többféle orvoshoz és terápiára járt, naponta kellet injekciózni, s nem múlt el a baja. Végül a nagyapja elküldte a meditációs központba, hogy dhammát tanuljon, s gyakorolja a meditációt. Ahogy leült gyakorolni a viszketések megjelentek. Egy idő után olyan elviselhetetlenné vált, hogy nem bírta tovább, s hazaszökött. A nagyapja visszaküldte, s akkor beszélt a Sayadawval a problémájáról. A Sayadaw azt tanácsolta, hogy figyelje meg éberen, s címkézze pontosan az érzeteket, és akkor el fog múlni a viszketés. Ezután megtörtént a siker. Az egyik ülés alatt a magas fokú koncentráció és megfigyelés hatására hírtelen elmúlt a viszketés. Azután még többször visszatért, s Maungnak olykor a könnyei hullottak az erőfeszítéstől, hogy ne mozduljon meg, ne vakarja meg, csak figyelje át. Egyszer aztán mikor szünetben kint ült, egy kutya ült mellé. Nagy büdöset érzett, s elkergette a kutyát. A büdös azonban ott maradt. Észrevette, hogy a bőréből jön. Két napon át bűzlött, míg végül is a bűzt is folyamatosan megfigyelve elmúlt az, s kitisztult a vére. Elmúltak a négy éve tartó kiütések is, és a bőre ismét friss, fiatalos, rugalmas lett. Később a bőrgyógyász ezt látván nagyon örült, hogy a dhamma ennyire működik.

Sayadaw U Nandiya által említett esetek:

Egy másik burmai meditációs tanár, Sayadaw U Nandiya mielőtt szerzetessé vált, már több betegségben szenvedett. Évek óta szenvedett hermiplegiában ( részleges láb bénulás), hydrocele-ben (herezacskó megnagyobbodás), szédülésben, és hebehurgyaságban. A helyi orvosok lemondtak róla, gyógyíthatatlannak nyilvánították. Nemsokkal szerzetessé válása után súlyos láz tört ki rajta, s négy hónapos orvosi kezelésben részesült. Majdnem minden erejét elvesztette. Maradék erejét összeszedve elment Sayadaw u Pandava kolostorába, és kérte, hogy had kezdjen el ott gyakorolni. Elszánt tudattal kezdett neki a gyakorlásnak. Nem beszélt senkivel, bezárkózott a szobájába, s ott gyakorolt. Először épp egy órát volt képes ülni helyzetváltoztatás nélkül, mozdulatlanul. Fokozatosan tréningezte magát, két, három, négy, stb. órára. Elérte azt, amikor hat órát volt képes mozdulatlanul ülni. Ekkorra a fájdalmas érzései felszámolódtak, majd minden korábbi betegsége eltűnt a kitartó, megszakítás nélküli, folyamatos, koncentrált gyakorlás hatására. teljesen meggyógyult.

Később elérte azt, amikor tizenkét órán át ült mozdulatlanul, s fekvő helyzetben éberen volt képes meditálni huszonhat órán át, alvás nélkül. A kitartó erőfeszítés példája volt. Egy burmai mondás szerint „ha az erőd kevés, engedj lejjebb a büszkeségedből”. Mikor elkezdett tanítani, számos betegséggel rendelkező ember jött hozzá gyakorolni – világiak s szerzetesek. Arra tréningezte, hogy egyre hosszabb ideig legyenek képesek mozdulatlanul ülve gyakorolni a folyamatosan fenntartott éberséget, s a jelenségek elmélyülő megfigyelését. Azt tapasztalta, hogy ez a meditációs siker kulcsa, s a betegségek felszámolódásáé is.

Tizennégy esetről számol be a tanítványai közül, akik kigyógyultak betegségeikből. Ezeket nem részletezem az előbbi részleteséggel, hanem csak felsorolom a betegségeiket, amelyekből kigyógyultak:

szédülés

bronchitis

malária

szívbaj

húgyszervi rendellenesség

lumbago

sárgaság

hasi fájdalmak

hallási problémák

hastumor

bélfertőzés

lábbénulás

ascites (hasvízkór)

süketség

aranyér

magas vérnyomás

elmebaj

"Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, még egyszer figyelmeztetlek: a létező dolgok elmúlók; ernyedetlenül töreked­jetek!

Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.

Ekkor a Magasztos az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a tér végtelenségének állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadás­ból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.

Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a tiszteletreméltó Anuruddhához:

- Anuruddha úr, elkövetkezett a Magasztos végső kialvása.

- Nem, Ánanda testvér, még nem következett el a Magasztos végső kialvása, csak az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.

Ekkor a Magasztos az érzékelés és észlelés megszüntetésébe olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapo­tába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tér végtelensége állapotába emelkedett. A tér végtelen­sé­ge állapotába olvadásból kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemel­kedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révü­letbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve közvetlenül elkövetkezett a Magasztos végső kialvása [nirvánája].

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, nagy földrengés támadt, félelmes, rémítő; és mennydörgés dübörgött."

Tipitaka: Mahaparinibanna - szutta

"Nem pedig az, hogy mit csinaltak azokkal, akik nem hittek Urunkban. Gondolom jon a valasz, hogy meg sem kerdeztek, hanem azonnal maglyara kuldtek oket, de rengeteg hires ateista elt akkor is, csak erdekes modon egyik sem jegyezte fel, hogy mi az, ami Isten nemletezese mellett dont."

Sokáig csak logikai érvek voltak. Én ezeket erős fenntartással kezelem, bizonyító erőt pedig a matematikát és bizonyos esetben elméleti fizikát leszámítva nem tulajdonítok nekik. Ugye a katolikusok sokáig nem foglalkoztak istenük létének bizonygatásával. Aztán valamiért elkezdtek logikai istenérveket felhozni (pl. Aquinói Szent Tamás), amire érkeztek hasonló logikai ellenérvek.

"Nem fogom elkezdeni egeszen a Kr.u. 1. szazadtol, amikor szinte megszamlalhatatlanul sok kereszteny halt martirhalalt"

Többnyire rómaiak által, akik szintén nem ateisták voltak. Ateisták miatt, viszont teljesen kizártnak tartom.

A politikai rezsimek, még ha kimondottan vallásellenesek voltak is, megint csak nem az ateisták gyilkolászása. Ráadásul pláne nem az ateizmus nevében voltak a kivégzések, még névleg sem, hanem tisztán politikai okokból. Attól senki nem lesz ateista, hogy eltiltják a vallása gyakorlásától, ahogy hívő sem, hogy kivégzéssel, vagy sírig tartó börtönnel fenyegetik.

Vagy szerinted minden gyilkosságért, ami nem a katolikus egyház megrendelése következtében az ateisták felelnek?

Egyáltalán szerinted ki az ateista?

Egy kérdésnél volt egy válaszoló, aki szerint mindenki ateista, aki vét isten törvényei ellen, függetlenül attól, hogy valóban istentagadó, vagy hívő, csak más módon, mint ő.

"Te tovabbra is az ateista oldalon allsz, akkor jusson eszedbe neha ez a lista es kicsit gondolkozz el rajta."

Nem fog eszembe jutni ez a lista, mert csak vádaskodás és rágalmazás. Vagy talán annak kellene eszembe jutni, hogy a hívők másokat rágalmaznak, hogy mosdassák magukat egyházuk múltbeli bűnei miatt? Ez utóbbi menni fog.

"Az evolucioelmelet elott mi volt az ateistak legfobb erve arra, hogy nem letezik Isten?"

Először is nem elmélet, hanem egy biológiai folyamat, másrészt, semmi köze vallási tézisekhez.

"Szerintem elegge nyilvanvalo, hogy ki volt az aki felt es ki volt az aki teljes lelki bekevel, nyugalommal lehelte ki lelket."

Az, hogy békével haltak meg, még nem bizonyítja azt, hogy amiben hittek, az létezett/létezik is.

"Egyebkent. Az evolucioelmelet elott mi volt az ateistak legfobb erve arra, hogy nem letezik Isten?"

Tehát te még most is bevizelsz éjszaka, ami mellett az az érv, hogy mert csecsemőként megtetted?

"Summa, summarum: ha Te tovabbra is az ateista oldalon allsz, akkor jusson eszedbe neha ez a lista es kicsit gondolkozz el rajta."

A te "ateista listádon" hány háborút vívtak csak azért, hogy az "ateizmust" terjesszék? Csak azokat számold bele.

"Erőszakos hitterjesztés, inkvizíció, melynek kifejezett célja a hit illetve az igaz hit terjesztése, valamint tisztaságának fenntartása valóban nem jellemző a buddhizmusra vagy a taoizmusra."

Mint ahogy az ateizmusra sem.

Srácok nem értem mért vitáztok! Egy hivővel nem lehet vitázni mivel ha nagyon szarul áll a szénája úgyis bedobja az Isten adu-t, meg hogy ezt csak a valásoosk értik stb stb.

Csakhogy ez hülyeség. Vallásos voltam, jártam templomba, imádkoztam meg minden sz*r. Ez tartott körülbelül 12-13 éves koromig aztán abbahagytam, elkezdtem gondolkodni. Már nem imádkoztam és templomba se jártam, nem is hittem istenben és mi változott? Semmi. Ugyanolyan maradt az életem, a nap reggel ugyanúgy felkelt és este lenyugodott. Csak annyit akarok mondani hogy mért van értelme erről vitázni? Az ateisták is lehetnek jó emberek (sőt) és keresztények is lehetnek rosszak (sőt) a pápáról nem is beszélve akinek a nyakában annyi arany van amiből egy kissebb város jóllakna.

Kedves 23:08-as.

A válaszod elejét akár én is írhattam volna, mert én ugyanígy éltem 12-13 éves koromig mint te és jól látod, te valóban vallásos voltál. Hívőnek lenni azonban teljesen mást jelent. Én 36 éves koromig éreztem úgy, hogy jó nekem Isten nélkül is, addig nem hiányzott az életemből, de hála neki én hiányoztam neki és tett azért, hogy visszataláljak hozzá. Azóta az életem, az érzéseim mások felé, és a gondolkodásom is gyökeresen megváltozott és most már sajnálom azt a több mint 2 évtizedet amelyet elpazaroltam az életemből.

Abban igazad van, hogy egy ateista ember is lehet jó, de azzal nem értek egyet, hogy egy keresztény is lehet rossz, mert az én értelmezésemben keresztény az aki átadta az életét Jézus Krisztusnak és az Ő tanításait követve éli az életét,és bár ennek ellenére ő is hibázik időnként, de nem nevezném rossz embernek.

"Az evolucioelmelet elott mi volt az ateistak legfobb erve arra, hogy nem letezik Isten?"

Az evolúció egy biológiai folyamat, semmi köze ahhoz, hogy van-e Isten vagy nincs, és ezt soha nem is hozza fel senki érvként.

Mondjuk a notórius lőzungterjesztés helyett művelődhetnél egy keveset, rád férne.