Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Valláskritika » Az ateista embereknek mi a...

Az ateista embereknek mi a véleményük a keresztény társaikról? Elhiszik róluk, hogy valóban az önzetlen szeretet vezérli az életüket, vagy egyszerűen csak képmutatásnak tekintik a szeretetről szóló tanításaikat és hitelveiket?

Figyelt kérdés

Én keresztény vagyok, és teljesen elbizonytalanít néhány magát szintén kereszténynek valló egyén rideg viselkedése. Olyan érzésem van, mintha csak azért járnának gyülekezetbe, vagy azért prédikálnának, mert náluk ez egy megszokott életforma.

Nem érzem, hogy amit csinálnak, azt tiszta szívből és teljes belső meggyőződéssel cselekednék. Lehet, hogy piszkálódásnak tűnik a részemről ez a megállapítás, de a tapasztalataim (mindenféle általánosítás nélkül) sajnos tényleg ilyen rosszak.



2013. febr. 14. 05:42
1 2 3
 11/29 anonim ***** válasza:
61%

Butának, hiszékenynek tartanak minket, hiszen nyilvánvaló számukra, hogy Istent az emberek találták ki.

Meg azt is elmondják, hogy minek ez a felsőbbrendűségi érzés, nem vagyunk jobbak náluk.

2013. febr. 14. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/29 anonim ***** válasza:
46%
Jaj, meg azt gondolják, hogy kimaradunk valami jóból, és ha megkérdezzük, hogy mégis miről van szó, akkor nem tudják elmagyarázni.
2013. febr. 14. 22:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/29 A kérdező kommentje:

Köszönöm az eddigi válaszokat!


Kicsit több hozzászólásra számítottam, de nem vagyok telhetetlen, örülök ennek a pár véleménynek is.

A 6-os komment különösen kellemes meglepetés a számomra, hiszen ritka jelenség egy ateistánál, hogy kizárólag pozitív tapasztalatokkal rendelkezik a vallásos ismerőseivel kapcsolatban.


A 8-as válaszra annyit jegyeznék meg, hogy én nem tettem semmiféle utalást arra, hogy a vallásos meggyőződésűek között több rideg és képmutató van, mint az egyéb világnézetek képviselői között. A döbbenetem egészen pontosan abból ered, hogy a magukat hívőknek tartó emberek körében is szép számmal akadnak olyanok, akik közömbösen vagy éppen elutasítóan viselkednek másokkal.


Józanész mondanivalóján elgondolkodtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy csak részben igaz az állítása. Nem tartom ugyanis valószínűnek, hogy minden jóindulatú ember érzésvilágát (és cselekedeteit) csupán az önzőség és a félelem határozzák meg.

2013. febr. 15. 02:11
 14/29 A kérdező kommentje:
Helyesebben "határozza meg".
2013. febr. 15. 02:18
 15/29 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező!


Ha figyelmesen elolvastad volna a válaszomat, észre vetted volna, hogy nem azt írtam, hogy minden hivő félelemből szereti az embereket, hanem azt, hogy a többség.

Mivel szerintem minden embert a személyes boldogság iránti vágy hajt (hazudhat magának bármit, akkor is ez az igazság), így minden ember -valamilyen szinten- önző.

Én ezt normális dolognak tartom, nem bűnnek, addig ameddig ezt nem más emberek boldogtalansága árán kívánják elérni.

A szeretet az egy egészen más dolog. A szeretet egy érzés, nem elhatározás, vagy hitelv kérdése, hogy valaki iránt (pláne mindenki iránt) így fogsz érezni.

Ha valóban önzetlenül, mindenkit ki akarsz tüntetni a szereteteddel, akkor mivel jutalmazod meg azokat, akik rá is szolgáltak erre?

2013. febr. 15. 10:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/29 Srapnel ***** válasza:

"Mivel szerintem minden embert a személyes boldogság iránti vágy hajt (hazudhat magának bármit, akkor is ez az igazság), így minden ember -valamilyen szinten- önző."


De még mennyire! Hisz' a hívő is saját boldogságát akarja az által, hogy Istennek tetsző életet él. Sőt! Egy ateista csak az itteni véges időben akar boldog lenni, egy hívő pedig az örökkévalóságban és a mennyekben. Tehát valójában ez a maximális hedonizmus. Valójában persze valahogy a kettő ugyanaz: mindkettő az általa hitt idő és tér lehető legnagyobb részében akarja jól érezni magát.

2013. febr. 15. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/29 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező. Én nem mondtam, hogy a vallásosok között több a rideg ember. Arról mondtam véleményt, ha több, akkor az miből fakadhat.


A vita kicsit áttért arra, hogy önzésből, vagy önzetlenségből tesznek valamit az emberek. Azt gondolom, a probléma az önzés fogalmának értelmezéséből fakad.

Minden ember cselekedeteit az érdekei vezérlik, ezt már bebizonyították. Azonban, hogy ki mit tekint az érdekének, az nagyon sok mindentől függ. Magasan kulturált ember felismeri, minél kevesebb körülötte az elesett, annál jobb neki is. A segítség tehát érdek abban az értelemben, hogy még jobban szeretne élni. A saját erejéből önmaga már jól él, de ha kevesebb elesett embert lát, attól még jobban érzi magát. Az önzés és önzetlenség között viszont ott húznék határvonalat, hogy az önző ember más kárára is érvényesíti érdekeit, míg az önzetlen ezt nem teszi.

2013. febr. 15. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/29 anonim ***** válasza:
Elhittek egy elvrendszert és az ott tanított jutalomhoz próbálnak hozzáférni.Csak az a gond,hogy nem kalkulálltak azzal a dologgal,hogy azt is EMBEREK
2013. febr. 15. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/29 anonim ***** válasza:
..írták.
2013. febr. 15. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/29 A kérdező kommentje:

Kedves Józanész!

Valóban figyelmetlen voltam, amiért elnézést kérek. Viszont van egy olyan érzésem, hogy nem mindenben van igazad. Szerintem rosszul értelmezed az önzetlenség fogalmát.

A feltétel nélküli szeretet nagyon is létező jelenség még ebben az általunk ismert gonosz világban is. Gondolj csak bele, hogy egy szülő például mit vár a gyermekétől cserébe a szeretetért. Valószínűleg semmit. Ő akkor is szereti és gondozza a saját utódját, ha az nem éppen a legszeretetreméltóbb tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a fajta érzelmi megnyilvánulás a legtöbb emberbe (és állatba) "genetikailag kódolva" van.


A(z igazi) szeretet, mint érzelem semmiképp nem lehet énközpontú, hiszen ha az lenne, nem tekinthetnénk szeretetnek.


Mindezek tükrében tehát nem látom értelmét az okfejtésednek, mert abszurdumnak tartom, hogy valaki spontán módon önzőségből szeressen teljes szívéből egy másik személyt.


Remélem, megértesz.


Kedves Srapnel!

A boldogság utáni vágy nem önzőség, hanem egy teljesen természetes emberi ösztönérzés, ha szabad így fogalmaznom.

Nincs összefüggésben azzal, hogy hogyan viszonyulunk más személyekhez, vagy saját magunkhoz.


Ami a hedoizmus és a vallásos világfelfogás közti párhuzamot illeti, rengeteget lehetne róla írni, hogy a kettő mennyire eltér egymástól. Ha nem haragszol, akkor ezt most nem részletezném itt, mert biztos vagyok benne, hogy Te is tisztában vagy a nem is olyan jelentéktelen különb(öző)ségekkel.


Kedves 17-es,

sajnálom, hogy félreértettem az első válaszodat. Én azt hittem, hogy rosszul értelmezted a kísérőszöveget.


A második válaszodhoz annyit fűznék hozzá, hogy a legalapvetőbb emberi érdekek érvényesítése nem önzőség, hanem létszükséglet, ami ideális esetben senkinek sem okozhat komoly károsodást.


Ettől függetlenül persze teljes mértékben egyetértek a leírtakkal, én is hasonlóan látom a helyzetet, mint Te.


Kedves utolsó (előtti),

köszönöm, hogy megtiszteltél engem (is) a

2013. febr. 15. 18:59
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!