Csillagok fénye és teremtés? Normális kérdés kreacionistákhoz

Katy! Úgy gondolod?

Ezeket írtad többek között:

"Az ég’, melybe az égitestek is beletartoztak, már jóval az „első nap” előtt lettek megteremtve."

" A nap és a hold természetesen már régen az első „napot” megelőzően létezett a világegyetemben"

Ez a Biblia alapján hamis tanítás.

Bocsáss meg, de megismételném magamat:

"Kedves Tanú, a Nap a negyedik napon lett megteremtve:

16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

A Nap, mint égitest a negyedik nap lett teremtve, függetlenül attól, hogy miféle világosságról ír az első napon. Viszont a Biblia magyarázza a világosság jelentését, ha magad magyarázod, akkor olyan keszekuszaság lesz belőle, amit írtál.

Az annyiszor emlegetett rész:

Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. IIPéter 1;20"

Egyszer előjött itt honnan tudjuk a csillag milyen messze van. na így mérjük meg.

[link]

Egyszerű matek.

Ha összes eddig megfigyelt csillag( ami sok-sok ezer milliárdnál is több) 6000 fényéves körben lenne akkor az éjszakák sokkal világosabbak lennének.

Igen, de ez a módszer csak viszonylag közeli objektumok esetén alkalmazható, a többit jeleztem, sőt ezt is.

Az állandó fényesség problémája az Olbers paradoxon szerint akkor is bekövetkezne, ha a világ végtelen volna, mivel akárhová néznénk, előbb, utóbb egy csillagba kellene ütközni a tekintetünknek, és ennek fényessége sokkalta nagyobbnak kellene lennie:

[link]

A távolságmérés a CSE (csillagászati egység ) elvén alapul, amely a Nap - Föld közepes távolsága és parsecben mérendő

[link]

Úgy gondolom hogy Isten a csillagokat nem úgy teremtette hogy elment fényévmilliárd távolságokra, és ott a kijelölt helyükön vagy pályájukon alkotta meg őket, hanem miután megteremtette őket, kifeszítette az eget és úgy helyezte őket az égre. Azóta is az Ő szavának az ereje tartja fenn a mindenséget. Így pedig a fényük is ideérhetett a földre egy nap alatt:

1Móz 1:16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

1Móz 1:17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

Ajánlom Werner Gittnek a "Kérdések a kezdethez" című könyvét (ingyen letölthető), abban egy teljes alfejezet foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Tzolko! Abban az esetben, ha tudnánk a Földhöz viszonyított helyzeti mozgását, akkor megvizsgálható lenne így. De mivel a feltételezett távolság miatt a helyzete változatlannak tekinthető, ezért nem meghatározható ezzel a módszerrel.

Ez hasonló ahhoz, mintha te onnan, ahol most vagy (feltételezem Magyarországon) Onnan a pontból néznéd New York egy meghatározott pontját. A két pont távolsága milliméterekkel változik évek alatt, de nincs az a műszer, ami meghatározza, hogy ebből a mozgásból adódóan mekkora a két pont közti távolság.

Az ősrobbanás elméletét támogatja az észlelt tágulás, mint amikor felfújunk egy luftballont, amelynek minden pontja távolodik egymástól, sőt, a távolság mértékében egyre gyorsabban, így az általános irány meghatározható. Természetesen ez nincs mindig pontosan így, hiszen a galaxisok is ütközhetnek.

Pontosan nem emlékszem rá, mekkora távolságig használják a fenti módszert, de az eszközök tökéletesedésével (űrtávcsövek) természetesen egyre messzebb lehet alkalmazni, bár a távolság függvényében a méréstechnikai pontatlanságok fokozottan jelentkeznek. Mindenesetre Mega, vagy Gigaparszek esetén már aligha alkalmazható, mivel ott a parallaxis eltolódás rendkívül csekély, de mint említettem, vannak más módszerek is, sőt egyes esetekben ezeket kombinálva is alkalmazzák. Természetesen a haladási irány meghatározására is vannak módszerek, szükségtelen a kételkedés. Kepler óta 4 évszázad telt el és nem eredménytelenül.

Mint észrevettem, bosszús hangú hozzászólásomat törölték, valószínűleg túlzásba vittem a kritikát, de most megismétlem szelídebb formában, ahelyett, hogy mindenféle elméleteket gyártanának egyes emberek, aminek a valósághoz a legcsekélyebb köze sincs, helyesebb lenne, ha az energiát a tájékozódásra fordítanák. A csillagászatban és rokon tudományaiban iszonyatos gyorsaságú a fejlődés, szinte szakembernek is követhetetlen, laikusnak meg különösen. Már az alapok megismeréséhez is évek intenzív tanulása szükséges, magamat sem tartom túlságosan tájékozottnak, így hát megérthetitek, amikor teljesen légből kapott elméleteket olvasok, nem tudom, sírjak e, vagy nevessek.

Most inkább az utóbbihoz van kedvem és ezért elnézést kérek mindenkitől.

Még hogy jégkupola!

Meg égboltra függesztett objektum!

:)

Még hogy nagy bumm, meg táguló világegyetem, de hová is, és mi van azon túl. Ne legyünk cinikusak, kedves utolsó.

Dr.Prof Papp Lajos szívsebész mondta, hogy évtizedekig tanulta a szívet, az élete része, de nem tud róla semmit.

A csillagászat tudásának jelentős része hipotézis, feltételezés, mely köré illesztik a megtapasztalt, esetleg a feltételezett ismeretet. Lehet sok eshetőség a vizsgálathoz, viszont egyikhez sincs kontrollvizsgálat. Einstein mondta (nem mintha ő nem tévedett volna soha sem), hogy ami fizikát megtanultunk a Földön, ahhoz semmi köze sincs ahhoz, ami odakint van.

Tanulhatod a csillagászatot a végtelenségig, de a tudásod a nullával lesz egyenlő, sőt tele lesz tévedésekkel ahhoz képest a tudáshoz képest, amit az tud, aki mindezeket alkotta.

Azt nem tudom, hogy van e Isten és ha van, akkor van e köze az Univerzumhoz, de ha igen, akkor az ősrobbanással alkotta meg a világot, mert minden erre vall.

Amikről beszéltem, azok tények, attól független, hogy mit gondolsz róla.

A távolságméréseket már Eratoszthenész elkezdte, mikor a Föld átmérőjét kb. ie. 200 ban nagy pontossággal meghatározta és ebből a Hold méretét és távolságát is kiszámította Holdfogyatkozás figyelembe vételével. Sajnos a Napnál nem volt ennyire egyszerű a dolga.

Másfél ezer évvel később sokkal kisebbnek gondolták a Földet, ez tévesztette meg Kolumbuszt is és törekedtek a Nap - Föld távolság meghatározására, mert már akkor tudták, hogy Kepler törvénye alapján a keringési időkből az összes többi bolygó távolsága meghatározható.

Cooknak egyik Ausztráliai útja során feladata lett volna a Vénusz általi napfogyatkozás megfigyelése, mert ez által pontosan megismerhették volna a CSE - t, de ez nem sikerült a Vénusz légköre miatt, mert a Nap csak fokozatosan halványult el, mikor a bolygóhoz ért. Végül csak radarral sikerült pontosan meghatározni a távolságot, bár előzetesen is mérték, bizonyos pontatlanságokkal.

A világegyetemben minden mozog, nincs egy helyben állás.

A Nap forog a tengelye körül körülötte forognak a Naprendszer bolygói. A Nap ezen kívül forduló mozgást végez a Galaxisban, de kifelé is tart. Jelenleg a Galaxis síkjában van, de egy idő múlva némi rálátása lesz. Így a Föld a Nap körüli mozgásával valójában egy meredek csavarvonalat ír le, mert egy év alatt a Nap kb. 600 millió km távolságot tesz meg, a Nap - Föld távolság közel négyszeresét. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Galaxis is billen és tart valahová, akkor igazán bonyolult mozgásokat kell figyelembe venni.

Ráadásul a Világegyetemben hierarchiák vannak, a Galaxisok Galaxishalmazokat alkotnak, ezek extragalaxisokat, ezek szuperhalmazokat, melyek mozgását nem ismerjük. Ehhez még számolni kell az általános tágulással is.

Minden mozog, nincs semmiféle égbolt, amire bárki felszögezett volna egy égitestet.

Ennél már Kr. e. 200 - ban többet tudtak a világról.