Az ember (i értelem és megismerés) számára zsákutcát jelentenek-e a vallások?

Filozófia:

Minél magasabbrendű egy elme, annál több állítást-tagadást képes befogadni (=kezelni).

Az istenelme (isteni léptékű elme) az összes állítást-tagadást képes kezelni. (befogadni)

A legprimitívebb elme a vallási fanatikus elméje:

csak egyetlen állítás-tagadás párt képes befogadni. (isten-sátán)

„Már erről nagyon régen beszélgettünk, akkor kígyókról, meg Démon fejedelmi címekről regéltél, hogy 400 évig meg kell halnod, hogy megkapd ezt a címet Sátántól...“

-Szerintem összekeversz Zoboleh-ékkel =a Spirituális Sátánistákkal. Nekem semmi közöm nincs hozzájuk... egyedül annyi, hogy (kívülről, értelemmel) igyekeztem megvizsgáltam a kultuszukat.

(amit végül is egy keverék-ezotériának / ezotéria-keveréknek tekintek - tipikus amerikai cucc = minden benne van, ami eladható)

Sátánt imádni ugyanolyan ostobaság, mint egy külső istent imádni... = inger-reakció alapú tömeg(elvű) emberek kultuszai ezek,

tehát:

a mennyiség dominál bennük, szemben a minőséggel.

Szabály:

ha az ember központja (=integrációs pontja) kívül van, akkor az ember kívülről mozgatott ... következésképp jóval alacsonyabb a hatásfoka.

Ahogyan az ember halad „felfelé“, úgy kerül a központja befelé (=önmagába).

A jelenlegi legmagasabb integráló elv (az ember számára): az értelem.

A tömegvallásokban ennek a pótszereit kapja. (=ennek a saját értelemnek a tükör általi (=tükrözött) pótszereit kapja).

„Ma még tükör által homályosan látunk.“ = Ma még a világ / az univerzum = a tükör által homályosan látjuk önmagunkat.

Egyetlen létező van és az önmagát szemléli a világ nevű tükörben. (Ez a magas metafizika. ... de még ez sem abszolút igazság... mivel abszolút igazságok nem léteznek )

Tükör (=a világ) által homályosan látjuk önmagunkat (!!!) és amit látunk, istennek / isteneknek képzeljük. Ez az igazság.

„A filozófia alias tudomány vége a halál. A tudomány semmi mást nem kínál csak a halált.“

-De legalább nem hazudik. Egyik oldal a születés, a másik oldal a halál. Ez van. Ezzel kellene szembenéznük.

A probléma:

-a hazudozás

-az igazodási kényszer

-a túlzott érzelmek / érzelmi manipulációk (tellurikus erő, asszonylelkűség stb.).

Az agyonidealizált Jézus-alak a „jó pólust“ igyekezett megjeleníteni... milyen csúnya véget ért. =Beteljesedett rajta az univerzális törvény.

(ez egyébként egy tanmese az értelmeseknek)

Főszabály(om):

Ez az univerzum minden (=minden (elindított) hatást) kiegyenlít.

Jelenlegi ismereteim alapján felülírhatatlan szabálynak tekintem ezt.

(Jézus (vélt) élete és halála pontosan ezt példázza.)

=“Jó“ akart lenni és a legrútabb halált halta.

A Bibliát egyébként egy bölcsek számára írt könyvnek / könyvkötegnek tekintem, amit az inger-reakció elvű embereknek a kezébe sem szabadna adni.

Még egy tény a Bibliáról:

lényegében egy történeti (=valós történelemről szóló) könyv.... amit (mikor a „nép“ kezére jutott) teljesen összezavartak = összecserélgették benne az időrendeket, az eseményeket stb.

Jézus is múltbéli dolgokról „prófétál“ pl. a Máté-evangéliumban... Ézsaiás / Jesája ugyanezt teszi (mikor nagyon szorulnak).

A zsidóság dolgaiba egyébként döbbenetesen érdekes, hogy mi minden bele van rejtve / kódolva. (!!!) Az egész korszakról való ismeret.

De.... csak egyetlen módon lehet (valamilyen szinten) értelmezni: értelemmel.

A mai zsidóság (dominanciára törő és anyagias rétege) pl. a „test és vér“ szerinti értelmezést erőltetné és „tolná“... de az ilyen eredmények csak látszat- és téves eredményekre vezetnek.

Valamikor nagyon régen a „zsidó“ (sido) azt jelentette, hogy BÖLCS. ...csak az volt „zsidó“ (sido ?), aki bölcs volt.... ez volt a megkülönböztető-jegy.

(mára már - az eltömegesedés jegyében - ez is nagyon leszállt)