Keresztények! Titeket az igazság keresése vagy inkább a jelenlegi vallási nézeteid vezérelnek?
A kettő nem ugyan az. Ha az lenne akkor egy megkérdőjelezhetetlen vallással állnánk szemben, a valóságban pedig nem így van. Itt is számtalan kérdés merül fel nap mint nap. Az egyik kérdésemnél egy vallásos ezt írta válaszul arra, hogy miért vannak oly kevesen itt az oldalon az utóbbi napokban:
"Pl nekem sincs már kedvem válaszolgatni magukat ateistaként meghatározóknak, mert őszintén undorodok, viszolygok attól a többé-kevésbé leplezett gyűlölködéstől ami a keresztények felé irányul.S ez a gyűlölölet elmondja, mi lakik egy istentagadó lelkében! Ennyi, köszönöm: "élvezze" egyedül, ne akarjon fertőzni."
Erre ezt írtam:(és itt jön a lényeg:)
- A nézet nem fertőző, viszont ha a kíváncsiságról beszélsz, nos igazad van. Az ateista egy kíváncsi népség, szeret mindenről mindent tudni és megérteni. Neki nem elég az, hogy "csak, mert így van és kész". Ő kíváncsi a miértre, hogy honnan és merre tartunk, miért tesszük, jó e az az irány ami felé haladunk. Bár a vallásos ember lenne csak egy hangyántyit ennyire kétkedő és ne fogadna el mindent úgy ahogy elé tesznek. A kérdések jók, rávilágítanak az igazságra, bármilyen szempontból is nézzük. Az igazság pedig nem lesz gyengébb attól, hogy folyton folyvást próbára teszik, nem! Sőt, megerősödik tőle, csak ti ezt nem tudjátok, mert sosem tettetek fel kérdéseket. Pedig jó lenne ha nektek is felnyilna a szemetek és néha néha odaböknétek egy miértet. Már csak azért is, mert ha elsőre nem is győzött meg, talán a második magyarázat világosabbá teszi a dolgot és teljes szívedből hihetsz majd benne. A kétkedés megerősít. Viszont ez két élű fegyver. Megerősíthet a hitedben, viszont el is bizonytalaníthat. De ettől nem kell félni. Miért akarnál hinni hazugságban? Hisz az előbb mutattam meg, hogy az igazság millió kérdés után is igazság marad. És mi az amiben kétkedni lehet? Az igazságban? Nem. A hazugságban? Bezony ám!
Tehát ne féljetek megkérdőjelezni semmit, mert a tudás hatalom, az igazság pedig szabaddá tesz!
Ámen
Katy-nek:
"Ez az oldal nem oktatásra" jött létre, hanem válaszok keresésére. "
- Véleményem szerint az ugyan az. Kérdések megválaszolásával bővíthetjük tudásunkat, így a kettő csak akkor választható szét, ha a kérdést nem objektíven vizsgálva válaszolod meg, hanem szubjektíven, azaz véleményt formálva a válaszból. A te esetedben inkább a második eset áll fent, ezért sem tudunk(és úgy látszik nem is vagy hajlandó) közös nevezőre jutni. Te a kérdéseknél a véleményedet fejted ki, nem pedig objekítven vizsgálva válaszolod meg azokat.
"Én nőnek születtem és nem vagyok egy korosztály sem veled.
ezért sem mondható, hogy mindenkinek egy "tanár" a jó."
- Akkor hozzád meg a gyerekeidhez is külön magántanárok jártak minden tantárgyból? Mert ugye egy tanár nem lehet jó mindenkinek... Jézus sem volt jó mindenki számára, csak a 12 tanítványához jött le? Ugyan.
10-nek:
"Én pedig azt mondom neked, hogy: Ne meggyőzni akard az embereket, hanem MEGÉRTENI"
- Ugye tudod, hogy szóról szóra azt ismételted meg amit én írtam?
"Nem mindenki úgy gondolkozik, mint te, nem olyan logikát követ, mint te.
Innen nézve ami neked magától értetődő, az másnak nem. Fordítva is igaz. Bölcs dolog elvárni mindenkitől, hogy a mi logikánkat, értékrendünket kövesse?
Ismétlem, ami számodra a valóság, mások számára jelentéktelen dolog lehet."
- Értem.
"Ha ki is jelentjük, hogy a pl. a Biblia Isten "szava", az is egy emberi gondolatból fakadó kijelentés. Nem tudhatjuk, hogy helyes-e maga a gondolkodási folyamatunk, ezért nem kiálthatjuk ki egyedüli igazságként gondolatainkat. "
- Ezzel nem értek egyet. A példádból az a következtetés vonható le, hogy a bibliát csak bizonyos emberek mondják Isten szavának, de ez nem egyetemes igazság. Az viszont egyetemes, hogy gravitáció van és ezt egyetlen értelmes ember sem vonja kétségbe.
"Gondolkodásunk nem egyemetes, egyikőnké sem. Lehet valakinek igaza van, lehet mindenki tévúton jár. Mindenki ember, nem tudjuk biztosan, csak maximum sejtjük."
- Ezen kijelentéseid pedig csak a vallásra vonatkoztatva érvényesek, a tudományra nem.
"Ezzel most nem foglaltam állást egyik oldalon sem, csak arra kérlek, hogy gondolkodj el rajta."
- Elgondolkodtam és a fentebb olvasható megállapításokra jutottam.
válasza:"Én pedig azt mondom neked, hogy: Ne meggyőzni akard az embereket, hanem MEGÉRTENI"
- Ugye tudod, hogy szóról szóra azt ismételted meg amit én írtam?
Tudtommal te megértetni-t írtál, aminek más a jelentése. Ha elírás, akkor elnézést.
"Ezzel nem értek egyet. A példádból az a következtetés vonható le, hogy a bibliát csak bizonyos emberek mondják Isten szavának, de ez nem egyetemes igazság. Az viszont egyetemes, hogy gravitáció van és ezt egyetlen értelmes ember sem vonja kétségbe."
"Ezen kijelentéseid pedig csak a vallásra vonatkoztatva érvényesek, a tudományra nem."
A gravitációt egyetlen ember sem vonja kétségbe. Viszont a magyarázatára vonatkozóan már nem lehetünk biztosak. Ha kukacoskodni akarok, azt mondom, hogy a gravitáció pontos leírása is változik, eddig úgy gondoltuk, hogy egy "erő", ami "húz". Einstein óta pedig "tudjuk", hogy ez nem a legpontosabb leírás, mert a tömeg görbíti a teret, és a körülötte keringő dolgok egyenesen mozognak, csak ezt a görbült teret követik. Matematikailag csak így lehetett leírni egyes naprendszerbeli bolygók mozgását pontosan.
Tanulság az, hogy a tényként elfogadott állítások is néha változnak.
De én nem is ezt akartam kiemelni, hanem arra a simán filózifiai vonalú gondolatra, hogy minden egy szubjektív gondolkodón "megy át". Nem vagyunk képesek objektíven viszgálni semmit, egy "szemüvegen" át tesszük ezt.
Csak mondok egy példát: Vannak olyan világ keletkezésére vonatkozó "elméletek", hogy mi egy szimuláció részei vagyunk, és egy szuperszámítógép irányít minket, mint a sims nevű játékban. Ha ez így van, akkor honnan tudjuk, hogy a mi a valóság?
Persze ez már nagyon elrugaszkodott és nem mondom, hogy így van, csak azt szeretném elmondani neked, hogy amit mi logikusan érzékelünk, lehet köze nincs a valósághoz.
Persze muszáj hinnünk abban, hogy megismerhető a valóság, hiszen kíváncsi lények vagyunk, de elméletileg vannak olyan lehetőségek, hogy ez lehetetlen.
A vallások spirituális vonalon közelítik meg a világot amelyben élünk, mondhatjuk úgy is, hogy a tudomány kifelé néz, a vallás befelé.
A belső világunk legalább annyira érthetetlen még, mint az univerzum(már amit látunk belőle még)
Ilyen filózifia "világban" értelmes az igazságért küzdeni? A kiváncsiság jó, de gondolkozz el rajta, a kérdéseid az igazságot szolgálják valóban, vagy ez egy mentális bástya, és az a fontos, hogy igazad legyen?
Mit érzel, amikor nem fogadják el mások, amit te igaznak gondolsz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!