Jogosan érzem-e azt, hogy Jézus és Isten elvették tőlem az apámat?

Szüleid kapcsolatának megromásáról csakis ők maguk tehetnek, mi köze ehhez Istennek?

A többi pedig rajtad múlik, hogy hogyan élsz, öltözködsz, viselkedsz, félrelépsz, vagy sem, az életed Te magad teszed széppé, vagy szúrod el, magadat hibáztathatod csak, ne akard másra kenni.

Szia!

Az általad idézett ószövetségi törvények egy adott népnek adott időben adattak. Ma Magyarországon senkinek nem kell meghalnia azért, mert megcsalja a házastársát.

Azonban az jogos Édesanyád részéről, ha a megcsalás után (amit házasságtörésnek hívunk) nem kíván együtt élni Édesapáddal. Ettől nem vesztetted el Édesapádat, ő mindig az Édesapád marad, csak nem él együtt Édesanyáddal. Ettől függetlenül Édesanyád megbocsáthat neki, de nem köteles a házastársi közösséget folytatni tovább.

Ez olyan mintha lenne egy kutyád, aki egyszer csak megharapna. Valószínű utána nem bíznál már meg benne, még ha meg is bocsátanád neki ezt, de nem hiszem, hogy szívesen maradnál a közelébe.

Mindehhez, amit leírtam semmi köze Istennek és Jézusnak. Édesanyád nem miattuk nem akar együtt élni Édesapáddal, hanem azért mert már nem bízik meg benne. Ennyire egyszerű.

Üdv. Péter

"Ez olyan mintha lenne egy kutyád, aki egyszer csak megharapna. Valószínű utána nem bíznál már meg benne, még ha meg is bocsátanád neki ezt, de nem hiszem, hogy szívesen maradnál a közelébe. "

Nem kötözködésképp, de szerintem a megbocsátás pont erről szól, hogy elfogadjuk a "bakit" egy kivételes dolognak, amely többé nem fordul elő. Tehát a bizalom teljes visszatérését nevezem megbocsátásnak. Ha nem tér vissza a másikkal szembeni bizalom, akkor hogyan is mondhatod azt, hogy megbocsátottál neki? Ha a bizalom nem tér vissza, akkor még nem bocsátottál meg neki, legfeljebb csak magadat is becsapod, magadnak is bemeséled azt, hogy megbocsátottál, de valójában még nem, amíg újra teljes mértékben nem fogsz tudni bízni az illetőben (jelen esetben a kutyában).

Nem tudom, érthető-e, hogy mire szeretnék kilukadni...

"Tehát a bizalom teljes visszatérését nevezem megbocsátásnak."

Hát elég baj ha kevered a fogalmakat. A megbocsájtás a múltról, a bizalom pedig a jövőről szól, bár ebben az esetben a pont 1 negatív múltbéli cselekmény rombolta le a bizalmat. A megbocsájtás arról szól, hogy felül emelkedek valamilyen nekem okozott sérelmen, és nem haragszom annak elkövetőjére, nem kívánom azt megtorolni. A bizalom egész más. Azt ki kell érdemelni, azért tenni kell, méghozzá huzamosan és szisztematikusan.

Megbocsájtani mindenkinek lehet, ha bízok benne ha nem, akár 1 idegennek is. Az csak elhatározás, nagylelkűség kérdése. BÍZni abban lehet aki BIZonyított. Itt pedig pont az ellenkezője történt.

> Jogosan érzem-e azt, hogy Jézus és Isten elvették tőlem az apámat?

Az érzelmek önigazolók. Nem sok értelme van azt firtatni, hogy egy érzés jogos-e. Az érzéseket nem a jog szabályozza. Aki tévedésben van, abban föléledhetnek olyan érzelmek amik a tévedésen alapulnak. Ez olyan amire azt szokták mondani hogy "megcsaltak az érzéseim", de még ezt sem lehet jogtalannak nevezni.

> Korábban már sajnos a szüleim kapcsolata zátonyra futott, amely egyértelműen a Biblia hatásának tulajdonítható. Nagymamám mindig azt mondogatta, hogy férfiként kell viselkedni, férfias jellemvonásokkal és öltözködéssel, hajviselettel. Azt hol írja a Biblia, hogy milyen hajviseletünk legyen és hogyan öltözködjünk? Továbbá Isten parancsa szerint egy házasságtörést nem lehet megbocsátani. Pedig Jézus azt is mondta, hogy ő hetvenhétszer is megbocsát. Lám hogyan értelmezik félre emberek a Bibliát. Bár azt nem tudom eldönteni Jézust vagy Istent hibáztassam-e.

A szüleid kapcsolata elsősorban nem a biblia miatt futott zátonyra, hanem a saját döntéseik következtében. Amit te most csinálsz azt úgy hívják hogy OKOLÁS. Próbálsz okot keresni a dolgokra amik történtek. Sokan hajlamosak arra hogy olyan okot keressenek ami számukra érzelmileg a leginkább kielégítő. Az igazság az, hogy egy dolognak sok oka is lehet, és a legmeghatározóbb okok általában érzelmileg nem kielégítők.