Isten miért nem személyreszabottan szereti az embert?

Nem igaz. Figyelembe veszi, hogy milyennek alkotott, de ha nekem az a mániám, hogy a tízemeletesről ugrálok lefele, holott ő ettől óva int, mivel törékeny ehhez a testem, akkor ne őt okoljam már ugye, ha széjjel loccsanok.

Én elhiszem, hogy a sátán sok mindent elhitetett veled, hogy ez tenne boldoggá vagy amaz, és te bedőltél neki, de vajon tényleg ez, az, amaz adná meg neked a boldog életet, vagy csak időlegesen kielégítené az egódat?

szia

Isten személyre szabottan szereti az embert, hiszen sok féle egyéniség létezik.

a lényeg hogy egységesen mutassanak be imádatot azáltal, hogy engedelmesen megteszik betartják az általa adott erkölcsi értékeket.

Nem az egyéniséggel van a baj hanem ha valaki messzebb megy a megengedettnél, ha nem lenne sokféle az ember egyéniségben akkor unalmas lenne és nem lenne sokszinű az élet.

"Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet.

De ő azt mondta, nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet.

De ő azt mondta, nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot.

De ő azt mondta, nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól.

De ő azt mondta, nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést.

De ő azt mondta, nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogyan ő szeret engem. Erre azt felelte, látom, már kezded érteni. Tanuljátok meg tőlem.

Kértem erőt, és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet, és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot, és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet, és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet, és Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam, megkaptam mindent, amire szükségem volt, és imáim meghallgatásra leltek. "

" Isten nem teremtett semmit hanem mindenné fejlődött."

A mondat jól kezdődött, csak a folytatás csúszott félre. Így kellett volna: Isten nem teremtett semmit hanem az ember teremtette magának Istent.