AteistákT kérdezem, ha nem hisztek abban hogy a halál után nincs élet, mi értelme van az életeteknek?

"ha nem hisztek abban hogy a halál után nincs élet"

ezt biztosan így akartad megfogalmazni? :)

am én ateista vagyok, nem hiszek istenben...

én abban hiszek, hogy az embereknek a boldogságra kell törekedniük, a szeretet nagyon fontos dolog, de ember és ember között (persze minden más élőlényt is lehet szeretni), nem kell semmi bálvány imádat, vagy mindenféle misztikus erő a szeretethez...

nem csak az számít, hogy mi lesz utána...úgy tervezem, hogy boldog legyen az életem, úgy szervezem a jelenemet, hogy most is és a jövőben is jól alakuljanak a dolgaim...

nem a "halál utáni boldogságért" pedálozok...én az életet szeretném élvezni...

23F

Arra törekszem, hogy minél teljesebb életet éljek.

Nem hiszek benne, hogyha meghalok történne bármi más is mint, hogy menne tovább az élet. Ha elismer a családom, munkahelyem, barátaim más szóval a társadalom, boldog vagyok.

Ha meg valami elképesztő dolog történne körülöttem, akkor csoda helyett racionális magyarázatot keresek.

23/f

Egyet értek az előttem szólóval.

Az életem értelme pedig maga az élet. Megadatott nekünk, hogy az állatoktól eltérően képesek legyünk az összetett gondolkodásra, hogy ne csak az ösztöneink hajtsanak.

Ebben semmi depresszív nincs. Tudom, hogy ha meghalok akkor nem létezik többé semmilyen formában a csodálatos lényem ( 😎😎😎) de amíg élek addig ki szeretném élvezni az "ajándékot".

Meg akarok kóstolni minden indiai sültbogarat és búvárkodni akarok, meg ejtőernyőzni. Kifacsarni az életből a legutolsó csepp lehetőséget is a boldogságra.

És az, hogy ez az egy életem van, az nem depresszív, hanem reális gondolat:)

(De nem ítélem el azokat akiknek a boldogságához, egy istenség létezése, vagy különböző mágiákban való hit szükséges)

Miért? Neked csak az ad értelmet az életednek, hogy hiszed, a halálod után feltámadsz, avagy reinkarnálódsz? Más értelmét nem is látod az egésznek? Akkor nagyon rosszul fogod fel az életet.

Az élet értelme a létezés, a dolgok megtapasztalása, az öröm, a bánat, a fájdalom, az érzékek és érzések halmaza, a bölcsesség gyarapodása (már akiknél), az elmélkedés, a tett, a határok feszegetése, szóval minden olyan dolog, amit az ember, vagyis te az önismereted határain belül meg mersz és meg tudsz tenni.

A többi, ha van, csak bónusz.

Én nem hiszek Istenben, sem abban, hogy van egy előre megírt forgatókönyve az embernek (ha mégis, akkor valaki ballábbal kelt fel, amikor az enyémet írta).

Én nem a halál utáni boldogságra törekszem, hanem arra, hogy túléljem önmagam. Nem érdekel mi van utána, mivel úgyis a kukacok fogják szétrágni a testemet, a lelkem pedig beteg.

Az élet a fejlődésről, előre haladásról szól.

A legtöbb vallás a halál utáni örökké tartó boldogságot hirdeti. Annak meg mi értelme? Ha minden jó, azt jelenti, hogy sosem történik semmi, semmi sem változik és nem is tudod értékelni a boldogságot.

Én szerintem a Mennyország sem ad több értelmet az életnek. Most annak mi értelme van, hogy itt gürizel 70 évig, és aztán kerülsz oda? értem, hogy az kerül csak a Mennybe, aki kiérdemli stb., de annak mi értelme van, hogy ott élsz örökké, nem tudom, mit csinálsz, és csak élsz, és csak élsz, és csak élsz... Ennek mi értelme például?

Én amúgy nem szoktam kedvelni az élet értelmét firtató kérdéseket, mert nem gondolom, hogy kell, hogy mindennek értelme legyen. Én például a művészetet, a hobbijaimat, a tanulmányaimat tartom az élet értelmének, nem is az általad felsorolt dolgokat. Azt, hogy ezeket a dolgokat bizonyos ideig megtapasztalhattuk, és ez nem jár örökké, és így is érdekes.

Anyukám egyszer azt mondta, hogy szerinte azért kell az embernek meghalnia, hogy a világ változhasson. Mert az új eszmék, új dolgok sosem az öregek közt jelennek meg. És tényleg, mi van, ha elképzeled, hogy az egésznek az emberiség szempontjából van értelme. Nem a te kis saját életed, hanem a nagy egész szempontjából.