Miért hiszik azt az emberek hogy isten (direkt kicsivel írtam) létezik? Nincs semmi értelme a vallásnak!

Folytatom.

Tehát a HIT a különbség. Már csak az a kérdés, honnan lett HIT az emberben?

Most ebbe nem mélyedek bele, csak ha kívánjátok, de ennek is bibliai bizonyítékát találtam. Összefoglalva, a HIT-tel Isten megajándékozta az embert.

------

A csillagászat is nagyon érdekel. Sok fentebbi hozzászólás izgalmas, nagyon értelmes, és el is gondolkodtató ebben a témában, és én is azt gondolom, hogy a teremtett Univerzumunknak lehet köze a Teremtőhöz. De erre nem tudok sem bizonyítékot, sem ellenérvet, de még bibliai kijelentést sem.

------

Viszont ez az ősrobbanás elmélet, és a hozzá kapcsolódó 13,7-13,8 milliárd éves Univerzum gyakran elgondolkodtat, mert szerintem képtelenség.

Ebből az elméletből folyton kifelejtik a gravitáció és az idő szoros összefüggését. Akár mennyi tudományos cikket, filmet, publikációt vizsgálunk, mind arról beszél, hogy ez a szám matematikai számítás eredménye. Az Univerzum valódi kezdetéig soha nem leszünk képesek ellátni, hacsak nincs valami olyan eddig fel nem fedezett sugárzás, vagy gravitáció-független erőhatás, aminek a mérésével bekukkanthatnánk a valódi teremtődésig.

Ha egy fekete lyuknak akkora a gravitációja, hogy a fény sem juthat ki belőle, emellett a gravitációja akár többszázezer fényév méretű galaxist, anyaghalmazt egyben képes tartani, akkor annak a matematikailag valószínű egy pontba tömörödött térnek és időnek, ami az ősrobbanást megelőzte, mekkora tömegvonzásának kellett lennie?

Nyilvánvalónak látom, hogy az igen csöppnyi méretre összezsugorodott térnek majdnemhogy végtelen gravitációs hatásának kellett lennie, ami teljesen kizárja, hogy szóba hozható számba vethető léptékű idővel lehessen a középpontjával kapcsolatosan akár becsült értéket feltételezni.

Azt írod, a Biblia akár a Herry Potter?

Érdekes meglátás. Mindaddig, míg nem kezdtem bele az értelmezésébe, én is éppen így néztem rá. Egy könyv a sok közül.

De ha az ember mégis elkezdi a tanulmányozását, akkor előjönnek belőle azok a rejtett dolgok, amik mégis más könyvek fölé helyezik.

Például a Tóra, a zsidó Biblia, és Mózes öt könyve, aminek a legvége igazolja az azóta eltelt több ezer év minden történelmi eseményét.

Az Újszövetségre teljes mértékben ráilleszkedik az Ószövetség egyik fejezete, pedig ezeket a tekercsaeket olyan korban írták egymástól térben és időben messze levő emberek, amikor még nem volt telefon, tévé, nem volt kommunikáció!

Nem tudom, én ugyan csak hallomásból ismerem a Herry Pottert, de úgy emlékszem, azt egy brit illetőségű hölgy írta, nem többezer éven keresztül. Már emiatt nem hasonlítanám össze a kettőt.

Van még egy nagyon meglepő furcsaság, amivel már hívőként szembesülnöm kellett.

Akik legyőzik az ellenállást magukban, és "beállnak a sorba", felvállalják, hogy további életükben hívők lesznek, és ezt valóban komolyan is gondolják, alapvetően megváltoznak.

Nem kell messzire menni, én is itt vagyok, én is megváltoztam.

Nem kényszer hatására, nem szólt rám senki, hogy mit csináljak, nem mosták ki az agyamat, nem erőltettek semmit. Hanem csak megtörtént. Egyszerűen, könnyen. Én is csak abból tudom lemérni, hogy visszanézek a megtérésem előtti időre, akkor miket tettem, milyen elveket követtem, milyen értékrend szerint éltem az életem, és ennek akkoriban milyen hasznát láttam.

Elsorolni is szörnyű, mi minden történt velem azelőtt. Igazi pasi módján mentem a farkam után, nők, ital, néha drog, a barátaim egymás után függők lettek, és így utólag bevallva engem is elkaphatott -persze ezt akkor nem így láttam, azzal áltattam magamat, hogy én képes vagyok bármikor leállni róla, abbahagyni. Emiatt aztán meg sem próbáltam. Élveztem ezt az életet, ezt szabadságnak tartottam, azt csináltam ami jól esett, káromkodtam, becsaptam a feleségemet, nagyon magabiztos és profi hazudozó voltam, a meséimet még magam is elhittem. A családom emiatt a szétesés határára sodródott. A feleségem akkor már hívő volt, kitartott mellettem, én meg ezt kihasználva egyik szemétséget a másik után műveltem vele.

És egyszer csak egy istentisztelet után haza jött, én be voltam rúgva, ő pedig megsimogatta az arcomat, és azt mondta: nem baj, megbocsátok!

Ez az a mondat volt, ami a legbelsőbb énemig döfött szíven, elszaladtam otthonról, és már nem találtam a helyem. Kocsmáról kocsmára mentem, szenvedtem, gyötrődtem, és sírtam. Olyan mérhetetlenül aljasnak, szemét gazembernek gondoltam magamat, hogy az öngyilkosságba akartam menekülni.

És egyszer csak valahogy ott álltam a gyülekezet kapujánál. Zárva volt, de nem értettem, hogyan keveredtem oda. És akkor rájöttem, haza kell mennem, és megölnöm magamat, de nem fizikai értelemben. Ki akarom magamból ölni ezt a vadállatot, aki meg sem érdemli az életet, akinek isteni adomány a felesége, és hálátlan mindenért amivel az élet megajándékozta.

Ez történt 2005-ben.

Életem legjobb döntésének tartom. Csodálatosan helyreállta a házasságom, soha azóta nem züllöttem, vasárnaponként istentiszteletre járok a teljes családommal, a szüleim is rá pár évre megtértek, mert az addig csapongó, megbízhatatlan semmirekellő fiuk egyszer csak érett felnőtt, megbízható és stabil emberré vált.

Ezt Herry Potter története nem valószínű, hogy el tudta volna érni velem.

Mivel én nem ismerem Harry Potter történetét, nincs jogom elítélni. Nem mondhatok véleményt róla, mert ugyan hallomásból van némi rálátásom, de bele se lapoztam, valahogy a filmekből is csak foszlányokat láttam. azt végképp nem mondhatom, mert sok sok embert megsértenék vele, hogy egy hülyeség. Ha már elolvastam, és ismeretet szerzek róla, utána már bátran mondhatom, mert a véleményem már nem előítélet lesz, hanem tapasztalat alapján szerzett következtetés.

A Bibliát a legtöbben előítélettel elutasítják, és semmiféle szándékuk nincs még csak bele se nézni.

Miért?

59! 57.

(itt a gyakorin, névtelenségbe burkolózva az egyáltalán nem ismert dolgok elemzése a divat:)