Elsősorban keresztények válaszai érdekelnének, hogy ti miért tartjátok magatokat felsőbbrendűnek az ateistáknál/más vallásoknál/bármilyen más embernél?

"Először is, tegyük fel, hogy én ateista vagyok. Mi a francért vágynék arra, hogy a TE istened, akiben én nem is hiszek, megbocsásson nekem bármiért is? Mitől lenne nekem jobb? És egyáltalán mi közöd van az én dolgaimhoz/magánéletemhez?"

Ha valaki úgy gondolja hogy van Isten és ítélkezni is fog, akkor ő úgy gondolja hogy van szükséged Isten bocsánatára, mert nyilván akkor is ítélkezni fog ha nem hiszel benne.

"Másodszor, miért teszel úgy, mintha te lennél a tökéletes ember, a minta, a példakép mindenki számára? Mert ugye te sosem teszel semmit, ami rossz, ami bűnnek számít a vallásodban. De persze ennek ellenére is te leszel az, aki majd pálcát tör mindenki feje felett."

A keresztyénség lényege épp az hogy első lépésként felismerd hogy te mennyire tökéletlen vagy, második lépés meg hogy bízd az életedet Krisztusra, aki viszont tökéletes volt.

Szóval ha valaki erkölcsileg feljebbvalónak gondolja magát az valóban nem túl keresztyén hozzáállás, de az általad bemásolt kommentből ezt egyáltalán nem érzem hogy így lenne.

"Na pont ez a gond. Senkinek semmi köze más emberek magánéletéhez. Szerintem ez már egy undorító szintű kioktatás arról, hogy kinek hogy kellene szerinte élnie."

Nos igen, viszont azt nem veszed számításba, hogy Isten hozott egy elkrendezést, és a szavában, láthatód, hogy mind a héberek idejében, mind a keresztény időkben, a gyülekezet kinevezettei a gyülekezet tisztasága érdekében helyreigazítás céljából, megfeddték azokat akik figyelmen kívül hagyták Isten szavának erkölcsi elveit.

Hogyan lehet vezetni egy népet, ha mindenki lázadozik, és azt csinál amit akar.A magán életed a Tiéd, amíg nem akarsz Isten elrendezése szerint élni. Ha viszont keresztény életet szertnél élni, akkor már nem magán ügy, mert másokra is szégyent hozol, akik Isten elvárásai szerint akarnak élni.

Kérdező, te egy kisebbrendűségi komplexusban szenvedő ember vagy. Magabiztos ember nem képzeli, hogy mások felsőbbrendűnek tartják magukat nála. Ha ilyen próbálkozást lát, megmosolyogja és sajnálja, mert tudatlannak mutatkozik.

Ezen felül félreérted. A hit lényege, hogy a hívő mindenekelőtt ő maga szeretne üdvözülni, a jobbak azt is szeretnék, ha mindenki. Te is, de ezért nem kérnek ellenszolgáltatást. Háborogni akkor se háboroghatnál, ha kérnének, legfeljebb nem adnál. Azt is félreérted, hogy az, ha valaki a tökéletességre törekszik a maga hite szerint, nem azt jelenti, fölötted állóak képzeli magát. Ezt csak te gondolod róla, de ez nem igaz.

„Először is, tegyük fel, hogy én ateista vagyok. Mi a francért vágynék arra, hogy a TE istened, akiben én nem is hiszek, megbocsásson nekem bármiért is? Mitől lenne nekem jobb? És egyáltalán mi közöd van az én dolgaimhoz/magánéletemhez?”

Társadalomban élünk, és ez azt jelenti, hogy bizonyos fokig közünk van egymás dolgaihoz. Ahogyan szabad abban reménykednem, hogy egy bűnöző felhagy az illegális tevékenységekkel, és hasznos tagja lesz a társadalomnak, nemcsak a saját, hanem az ő érdekében is. Abban is reménykedhetem, hogy mondjuk minél több fiatal igyekszik tanulni, mert hosszútávon jól jár vele ő is, és a társadalom is, ha több kiművelt és bölcs ember van benne.

Ahhoz, hogy tegyük fel te személyesen hogy éled a magánéleted, nem feltétlenül van sok közöm. De ahhoz mondjuk már igen, hogy ha drogozol, és pusztítod önmagad. És ahhoz is közöm van, ha sok ember pusztítja önmagát. Szerintem az idézett részlet éppen arról tanúskodik, hogy nem akar rád erőltetni semmit, hanem abban bízik, hogy magadtól rájössz. Véleményem szerint ez egy abszolút tiszteletteljes hozzáállás egy olyan személy felé, akivel nem ért valaki egyet valamiben.

A második részre viszont nem értem, miért olyan fontos számodra, hogy más mennyire bűnös? Hiszen nem éppen azért keltél ki, mert valaki rólad akár elmarasztalóan ítélkezik? Neked jogod van mindenkit elítélni? Persze, senki sem tökéletes, de azt mégis miből vontad le, hogy mindenki olyan szinten áll, mint te? Talán úgy gondolod, hogy nálad jobb ember nem létezik, hogy minden, ami emberileg kihozható a jóból, azt te megvalósítottad? Nem arrogáns ez a hozzáállás? Az, hogy mindenki gyarló, még nem igazolása annak, hogy ne próbálj önmagadon javítani. Persze, mindenki követ el hibákat, de nem mindegy, hogy mennyit. Az emberi civilizációnak az a legfontosabb alapköve, hogy kommunikáljuk a másik ember felé, hogy szerintünk hogy lenne jobb, vagy hogy mit csinál rosszul, és ugyanezt velünk is megteszik. És ebből a tárgyalásból kialakul valami. Ezt a jogot szerintem nem kellene elvitatni senkitől.

„Itt szeretnék visszakanyarodni ahhoz, amit az első válaszolónak is írtam. Nem szeretném bemásolni.”

Ez a lényegen nem változtat. Mindenkinek joga van véleményt alkotni általánosságban, akár magánéleti kérdésekben is. Itt nem beleszólásról van szó, de miért ne mondhatnám, hogy például mondjuk kerülendő dolog mindjárt az első randin lefeküdni valakivel.

„Itt szeretnék visszakanyarodni ahhoz, amit az első válaszolónak is írtam. Nem szeretném bemásolni.”

Sajnos nem tudom, hogy melyik része vonatkozik ide. Nyugodtan bemásolhattad volna, csak két mozdulat, én meg nem sértődöm meg rajt.

„Semennyire nem fontos számomra. Sőt, én nem is tartom "bűnösnek" az embereket. Teljesen más szavakkal és másképp állok hozzá. De ezt is már szintén leírtam, nem ismétlem meg.”

De, ismételd meg. Ilyen válaszokra nem lehet reflektálni. Nem vagyok gondolatolvasó, hogy megfejtsem, hogy vajon most két oldalnyi válaszból mi az idevonatkozó rész. A válaszod megfogalmazása a te feladatod, nem az enyém. Különben aztán meg félreértem.

De akkor így fogalmazok: nálad nem különb embereknek is joguk van úgy gondolni, hogy mondjuk az önkielégítés nem helyes, és ennek a véleményüknek joguk van hangot adni. Akkor is, ha ők meg házsártos vénasszonyok, vagy zöldfülű tinédzserek, vagy csalnak az adóval, vagy nyalnak a főnöknek.

Éppen azért, mert emberi mivoltukban nem különbek, te sem vagy az, ezért neked is tőled nem különb emberek ítélete mentén alakul az életed. Ahogy más embernek pedig épp a te ítéleted mentén. Mindenkinek személyesen kell elszámolnia a hibáival, de csak ezért a hibák következményei nem korlátozódnak csak rá.

Az, mert szerintem hiba valakivel az első randin lefeküdni, még nem gondolom, hogy felsőbbrendű vagyok azoknál, akik lefekszenek valakivel az első randin. A kérdés szempontjából érdektelen, hogy én egyébként erkölcsileg mennyire vagyok feddhetetlen.

„Innentől kezdve a szöveg értelmetlen, mert hatalmas (direkt?) félreértés és félremagyarázás.”

>> Természetesen tisztelet a borzalmasan kevés kivételnek, reménykedem, hogy ilyeneket nem kell kiírni már, de azért kiírom.

Oké, akkor lehet, hogy én nem értem, de nekem ez teljesen úgy tűnik, hogy te kollektíven ítéletet mondtál az összes keresztényről, hogy azok mind felsőbbrendűnek hiszik magukat ("tisztelet a kivételnek" meg a tipikus mentegetőzés). Ne keverd a felsőbbrendűséget az értékrenddel. Az értékrend az azt jelenti, hogy van az értékeknek egy hierarchiája, és az alapján meg lehet különböztetni helyest a helytelentől. Ez van neked is, meg van a keresztényeknek is. A keresztények a te egyéni esetedről mondanak egy ítéletet, te pedig egyéni keresztények hibáit rovod fel az egész közösségnek, függetlenül attól, hogy az adott személyre (például énrám) mennyire igaz, vagy helytálló.