Elsősorban keresztények válaszai érdekelnének, hogy ti miért tartjátok magatokat felsőbbrendűnek az ateistáknál/más vallásoknál/bármilyen más embernél?

Szia

Keresztény emberként írom, hogy parttalan vita ez ami itt folyik hívő ember és nem hívő között.

Nincsen értelme, mert teljesen másik szemszögből nézik a dolgokat mindkét oldalról. És mindenki a sajátját akarná igaznak vélni. Pedig az igazság soha nem az embernél van, hanem annál, aki megalkotta az embert.(mindenki másként nevezi ezt) Viszont az ember elméleteket gyárt, amellyel vagy szimpatikusá teszi magát, vagy vitára ingereli a másikat.

Nincsen felsőbrendú ember, legfljebb valaki annak érezhti magát - tévesen.

Talán még annyit, a kérdésed alatti 3. bekezdést(amelyet valaki már kivesézett) már idézték. Ott kérdéseket teszel föl, de a választ amit írtak rá nem tudod elfogadni. Milyen válasz lenne a számodra elfogadható?

Tudod aki kereszténynek vallja magát, egyben azt is jelenti, "Krisztus követö". Márpedig Krisztus egyik feladata volt, hogy beszéljen Istenről és a Királyságáról, ami azt jelentette abban az időben, hogy "próbált"-a befoltyásolni az emberek gondolkodását, nézetét, amely erősen érintette a magánéletüket is. DE! ezt soha nem erőszakkal, durván keményen, fenyegetve tette. Inkább úgy beszélt az emberekkel, hogy némelyek azt mondták róla, ’úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók’ Máté 7:29. Nos ebben is igyekeznek a keresztények utánozni, illetve követni Urukat.

Azt gondolkom, amikor te is ezt tapasztalhattad valamikor, akkor ez nem tetszett neked. Ezt tapasztalta elég sokszor Krisztus is.

nem kell sem megtérned, sem megsértődnöd, amikor keresztényekkel beszélgetsz, és kellemetlen élményeid vannak. Egyszerűbb talán, ha rövidre zárod az ilyen beszélgetést, ha lehet kedvesen. Társadalomban élünk, és annál jobb minőségű az életünk, ha megtanuljuk elfogadni, és tolerálni egymást. Isten előtt minden ember egyforma, nemzeti, társadalmi jovatartozástól függetlenül.

De a kedvesség, udvariasság minden embertől elvárható vallás nélkül, és vallással is.

„Nem tudom hanyadjára mondom el, vagy hogy kéne megértetnem veled, hogy mondjál amit akarsz. Amit viszont senkinek nem kell elviselni, és teljesen jogosan, hogy beleszóljanak az életébe.”

Én csak azt mondtam, hogy a vallásosok véleménye még nem beleszólás az életedbe. Még az sem, hogy mondjuk azt mondják, hogy helytelen módon élsz. Beleszólás az ott kezdődik, hogyha mondjuk a családtagjaid vagy ismerőseid kezdik bevonni, vagy törvényt hoznak, ami téged érint. Erre azt mondom, hogy beleszólás. Viszont az neked is a feladatod, hogy érzékeltesd, mi az, amit nem viselsz el. Ha úgy érzed, hogy túl messzire mennek, akkor tedd szóvá. A legtöbb ember megérti, vallásos vagy sem.

„>>Krisztus szerint ez bűn!<< >>Ilyet nem szabad csinálni<< és hasonlók nekem nagyon úgy festenek, hogy az ő értékrendjüket akarják másokra tuszkolni, és megmondani másoknak, hogy hogy éljenek.”

Persze. Te is meg akarod nekik mondani, hogy mit ne csináljanak. Ezzel szerintem nincs baj. Itt a gyakorin az ateisták ekézik ugyanígy a vallásosokat, hogy micsoda ostobák, babonásak, primitívek. Ők is meg akarják mondani, hogyan éljünk, de én mondjuk ezt nem érzem beleszólásnak az életembe.

„Kéretlen véleményre ne csodálkozz, ha negatív a reakció.”

Nem csodálkozom, teljesen normálisnak tartom. Mondjuk én nem szoktam kéretlen véleményeket osztogatni. De a környezetemben élő vallásosak sem.

„Meg azt is leírtam már, hogy én a saját tapasztalataim alapján írtam. És elhiheted, hogy elég sok vallásos ember vett/vesz körül. Vidéki vagyok, és nekem is annak kellett lennem nagyon sokáig. Nem tudom, hogy jársz-e templomba, de mondjuk én nem egy olyan monológot hallgattam végig papoktól, akik politizáltak, vagy más vallásokat kritizáltak, vagy épp az ateistákat akarták, hogy megváltoztassák. Ha a hívők ezeket hallgatják, és elhiszik (mert nagyon sokan úgy gondolják, hogy a pap szent és tévedhetetlen, hisz isten szolgája) akkor így is fognak gondolkozni.”

Én is vidéki vagyok, vallásos környezetből, de én ezt nem tapasztaltam. Nálunk a vallásosokat nézték hülyének vagy közösítették ki a helyi kemény legények. Én gyerekként ministráltam a falubéli katolikus templomban, és misére menet a helyi vagány csávók szólogattak be, neveztek szentfazéknak, meg vették el a sapkámat egyszer. Ugyanakkor az egyik legjobb barátom sem volt hívő, és ez segített, hogy megértsem, nem az ateizmus miatt ilyenek, hanem csak simán bunkók. Valószínűleg találtak volna más okot is egy magam fajta béta srác zaklatására, ha ez nem lett volna.

Valahol szerintem minden ember életének részei ilyesfajta élmények, te épp a helyi keresztényektől kaptak meg ezt. Én csak azt tudom mondani, hogy ha tényleg így volt, sajnálom, nem a kereszténységük miatt ilyenek. Ha neme z lenne, akkor lehetne bőrszín, politikai nézet, származás, amikbe ezek az emberek belekötnének. Emögött általában éppen saját belső bizonytalanságuk áll, valahol belül érzik, hogy nincsenek rendben, és ezt kompenzálják túl azzal, hogy a környezetre vetítik, így próbálják oldani a belső feszültségüket.

Szerintem ezt nem jól gondolod. Mert te nem látsz egy másik ember fejébe, szívébe és nem tudható mi motiválja.

Hiszen aki komolyan veszi a hitét az őszinte szeretettel, féltésből imádkozik bárkiért is. Legyen az idegen, ellenség, barát, rokon.

És mivel Jézus hamarosan jön, vagy ha meghalnál addig az üdvözültekkel együtt támadhass

(folytatás)

... támadhass fel. Hogy ne azok között legyél akik szidják magukat, "Miért is nem hallgattam a keresztényekre?"

Tehát hidd el az őszinte szeretet vezérli azt aki imádkozik érted, vagy a hozzád hasonlókért.

Végül is sok minden elhangzott, te is sok mindent mondtál, de nem tűnik úgy, hogy valóban az alapkérdésedre keresed a választ.

Mert az tévesen van feltéve. A "ti miért tartjátok magatokat felsőbbrendűnek..." eleve magában hordozza, hogy te ilyennek látod őket, pedig nem erről van szó. Vannak bármely témában (a vallásban is) nagyon tudatlan emberek, többnyire beképzeltek és arrogánsak. Ha ezt tapasztalod egy vallásos embernél, az nem a vallásából, hanem a tudatlanságából ered. Amit pedig némely papokról mondtál, igaz. Következik a mai politikai beállítottságból, az úgynevezett keresztény erkölcsiségből (amely náluk persze nem érvényes, csak hirdetik), amely a politikai akarat folytán a kényszert valósítja meg.

A megtapasztalható jelenségek nem a vallásból, hanem a hatalmi gőgből következik (és a buta emberek ezt követik).

"Először is, tegyük fel, hogy én ateista vagyok. Mi a francért vágynék arra, hogy a TE istened, akiben én nem is hiszek, megbocsásson nekem bármiért is? Mitől lenne nekem jobb? És egyáltalán mi közöd van az én dolgaimhoz/magánéletemhez?"

Először is tegyük fel hogy ha nem hiszel Istenben miért érdekel egyáltalán a keresztyén teológia? Miért foglalkozol azzal, hogy Isten megbocsát-e neked ha "tegyük fel" te nem is hiszel a LÉTEZÉSÉBEN? A kérdésed ellentmondásos nem gondolod? Egy ateista NEM foglalkozik Istennel mert NEM hisz a létezésében. Egy ateista szerint a világ és minden ami létezik egy véletlen és értelmetlen szülemény. Ha mégsem gondolod ezt akkor vagy olyan önálló, hogy utánna olvass különféle filozófiai, vallási állításoknak és nem a már hívőkre jársz rá mint valami lelki bajos hogy "mégis hogy képzelitek". Ez egy alapvető viselkedési forma, amit szerintem nem csak a hívőknek hanem bárkinek be kell tartania aki a társadalom rendes tagja szeretne lenni.