A keresztények akkor is hinnének Istenben, a Bibliában, ha az nem kínálna feltámadást a halálból?

Nem tudom hogy ki hinne Istenben ha nem lenne halálból való feltámadás.

Én biztos nem hinnék egy olyan Istenben aki benne hagyna a halálban, tudván azt hogy számomra annál rosszabb nem is történhetne...

Épp azért hiszek Istenben mert Jézus Krisztusban megmutatta mindenkinek hogy az Ő hatalmas szeretetében bármekkora áldozatra képes azért hogy megmentse mindazokat akik vágynak szeretetben élni, akiknek oda akarja adni minden elképzelhető és elképzelhetetlen kincsét mert szeret minket...

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. 1Pt. 1,8-9

"KZitus nevű felhasználó válasza:

Igen, ha a Bibliából megismerjük Istent, nem az örök életért "hisszük", és szolgáljuk, imkább azért, mert mélységesen szeretjük, és tiszteljük."

Ha szeretnéd és tisztelnéd nem terjesztenéd a jehovás ragályt és nem írnál olyat ami hazugság..:

"Csak addig vannak kétségeink, ha nem ismerjük sem az Istent, sem az ellenségünket a Sátánt, aki a mi látható világrendszert létrehozta - sok mindent ellopva, ellesve Jehovától."

Eféz. 3,9

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;

Jézus Krisztus a Sátán akkor szerintetek...???

Ján. 1,3

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

A Szent Lélek káromlásának tipikus esete, amikor Isten munkáját a Sátánnak tulajdonítják...

A jehovisták gyönyörűen bemutatják...

Nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben, de ilyen Mennyországhoz hasonló túlvilági izé szerintem is lesz, vagy lehet egy idő múlva.

Abban nem vagyok biztos, hogy mennyire lesz majd jó, vagy nem jó.

Természetesen virtuális világra gondolok, ha már a technológia annyira fejletté válik, hogy le lehet kódolni az ember lényegét, akár azt is mondhatom, hogy a 'lelkét' digitálisan és egy Mátrix szerű világban elhelyezik mindenki lenyomatát, aki elhalálozik, esetleg a Mátrixból időnként ki lehet majd menteni humanoid robotokba is, feltámadásképpen, hogy a Mátrix fenntartását, energiaellátását biztosítsa valaki, még akkor is, ha az emberiség esetleg már kihullott volna az idő rostáján.

Érdekes gondolat, mondjuk hinni azért nem hiszek ebben, de ettől függetlenül lehetséges talán, na ilyen mennyországot el tudok képzelni, de persze azonnal felmerül a kérdés, mennyire lesz az majd az az én, ami a mostani, akárcsak a keresztény terminológia szerinti lélek test nélkül. Kérdéses az bizony, mennyire adja vissza az ember lényegét és mennyire lehet valaki egy teljesen más világban, más körülmények között, más megjelenési formában azonos a mostani lényegével?

Mennyire maradnak meg az emlékek, vagy a motivációk, a jellem és a vérmérséklet, ha egyszer egy csomóra nem is lesz szükség, mert minden más lest, mi maradhat akkor állandó?

A keresztényeket persze hiába kérdezi az ember, halvány sejtelmük sincs arról, milyen lehet majd az a túlvilág?

Nem is csoda ez, hiszen ősi elképzelés ez csupán, az élethez való ragaszkodás és kár is jobban belemenni a vizsgálatába, az elemzésébe, mert untig elég az, hogy minden jó lesz, majd Isten megoldja, ahogy a világ teremtésével is tette, mert minek azt firtatni, ha valaki mindenható, akkor mindenre képes és akkor sem hibázik, ha hiba van a műben, mert nem ő a hibás, csak a teremtményei olyan linkek, hogy mindig eltolják a dolgot, de majd biztosan korrigálja azt, lehet, hogy a Mennyországban is lesz szodomai tűzeső, vagy özönvízhez hasonló korrekció, mert egy tökéletes világot is el lehet rontani, ha nem pont úgy, ahogyan ezt a mostanit, akkor másképpen.

Azért meglepő, hogy milyen egyszerű trükköt talált ki néhány ókori rabbi, mennyire ismerték az emberi jellemet, mennyire bejött az ábrándozásuk és milyen jól kitalálták hozzá a kerettörténetet, hogy évezredek óta számtalan ember vágyakozásában képes elhinni és élete vezérfonalává tenni minden különösebb magyarázat, definíció nélkül.

Elég csupán annyit mondani, hogy ott minden jó lesz és ez tökéletesen elegendő, mert kifejezi az ember vágyait, aki szeretné, ha minden jó lenne.

"Épp azért hiszek Istenben mert Jézus Krisztusban megmutatta mindenkinek hogy az Ő hatalmas szeretetében bármekkora áldozatra képes azért hogy megmentse mindazokat akik vágynak szeretetben élni,"

Itt most arra gondolsz, hogy bár megtehette volna, hogy egyszerűen eltörli (megakadályozza/meg nem történtté teszi) a bűnt, a rosszat, ehelyett a saját fiát/önmagát halálra kínoztatja?

Érdekes felfogás!

Tudod, még a véges emberi elme is képes arra, hogy egy rossz cselekedetet megbocsásson eltekintve a szigorú büntetéstől!

Vajon a Jézus által közvetített szeretet törvényt (bocsáss meg felebarátodnak, ...) vajon éppen Isten, akitől származik miért nem alkalmazza?

Miért kell neki az ÁLDOZAT és a véres megváltás????

Ateistaként kotyognék bele a témába.

A keresztény vallásnak az alapja megváltás, és az örök élet. Ha ez nem lenne benne, nem kereszténység lenne, hanem valami sajátos zsidó vallási irányzat.

Másik oldalról a feltámadás és az örök élet csak az azt megelőző zsidó elképzeléshez képest szimpatikus. A zsidó-keresztény vallás viszonyához képest a hinduizmus-buddhizmus kapcsolata pont fordított. A zsidó vallásban az embert leginkább halandónak gondolták, Krisztus ehhez képest hozta el az örök élet megváltását. A hinduizmusban meg mindenki reinkarnálódik, nincs menekvés az örökös körforgásból, a buddhizmus meg pont ebből az örök létezésből való kiút – a nirvána – megváltását hozta el.

Sok film foglalkozik is azzal, hogy az örök élet sem viselhető el azzal az emberi tudattal, amivel egy élő ember rendelkezik. Ha meg ezt a tudatosság szűnik meg, az ember egyik alapvető tulajdonsága szűnik meg. Mert mi az a dolog, amit 1000 év után is még szívesen csinál az ember? Pedig ezer év egy örökkévalósághoz képest semmi. Vajon hogy telnek a mennyországban – ha van ilyen – egy 1500 éve meghalt szent mindennapjai? Ezt csak egy vágyak nélküli, vagy az idő tudása nélküli „elme” tudná elviselni, de abból meg pont az hiányzik, ami itt a földön az embert emberré teszi. Ahhoz, hogy a mennyország elviselhető legyen a léleknek, és ne tűnjön száz, vagy ezer év múlva pokolnak, ahhoz valami olyan lényegi részének kell halandónak lennie az emberben, ami viszont a személyisége, az énje meghatározó eleme.

Nem véletlen, hogy a mennyország megjelenése a legtöbb filmben „le van függönyözve”. A legtöbbször nagy fehérség, de hogy mi van mögötte? Furcsa módon a pokolt sokkal könnyebb elképzelnünk, mint a mennyországot.

Mert mi a jobb? Ha van egy nagyon finom torta, amit életedben csak egyszer kóstolhatsz meg és soha többet? Hát nem túl biztató kilátás. De az sem, hogy ezt a tortát kell enned addig, amíg világ a világ, évszázadokon, évezredeken keresztül. Ez majdnem szörnyűségesebbnek hangzik.

"A hinduizmusban meg mindenki reinkarnálódik, nincs menekvés az örökös körforgásból, a buddhizmus meg pont ebből az örök létezésből való kiút – a nirvána – megváltását hozta el."

Elnézést, de ezt helyre kell hogy igazítsam. Éppen a reinkarnáció tana és a létforgatagból való szabadulás lehetősége az a közös alap, ami a hinduizmusban és a buddhizmusban szinte azonos formában megvan. A hindu móksa (szabadulás) és a buddhista Nirvána végső soron ugyanazt jelenti: a létezés körforgásából, a mindig újbóli létesülés kényszerétől való végső megszabadulást. A hinduizmus és buddhizmus szerint ugyanis az öröklét adott, nem "megnyerni" kell azt, hiszen már rendelkezünk vele - azt a sok viszonylagosságot, állandótlanságot, múlandóságot, a létezés során felhalmozódott "hordalékokat" kell eltakarítani, ami köztünk és az öröklét között áll. A hinduizmus és buddhizmus különbsége ennek gyakorlati megvalósításában rejlik.

Amit viszont ezután írsz, azzal teljes mértékben egyetértek, az emberi tudat nem képes elviselni az öröklétet, a hinduizmus és buddhizmus szerint ezért nem is értheti el azt, amíg képessé nem válik rá. Ezért kell folyton reinkarnálódnia, és végigmennie a hosszú és keserves úton, hogy ennek során levetkőzze mindazt, ami az öröklét elfogadásában akadályozza.

#17: > Elnézést, de ezt helyre kell hogy igazítsam.

Köszi. A helyreigazításod helyénvaló.

> Tehát akkor lényegében azért népszerűek a vallások, mert mindenki örökké akar élni és senki sem akarja elfogadni, hogy az élete jelentéktelen?

Ateistaként nézve a dolgot azt hiszem azért ez erős leegyszerűsítése a dolognak. De kétség kívül, az emberben benne van a vágy, hogy a világ igazságos legyen. És mivel az életünk során számos olyan igazságtalanság érhet minket, amiért nem kárpótol senki, ezért szeretnénk azt hinni, hogy ha az életben nem is, a „folytatásában” csak helyreáll az igazságosság.

De nyilván ez nem egy döntés kérdése, az, hogy ki hisz bármilyen vallásban, ki nem, az nem ennyire racionális megfontolások következménye, nem úgy működik, hogy az ember a piros pólót veszi le a boltban a polcról, mert az tetszik neki jobban. Nota bene vannak olyan ateista szektaszerűségek, ateista hívői különböző konteóknak, amik pont a világvégében és az örök pusztulásban hisznek. Őket biztos, hogy nem az örök élet ígérete teszi „hívővé”. Azért a vallás több, mint egy túlvilág képe, én azt gondolom a vallás elsősorban erkölcsi tartalmú, a jó megismerésére törekvő jelenség, és csak másodsorban szól a akár a világról, vagy önmagadról (legyen szó a teremtésről, a túlvilágról, a szabad akaratról, meg hasonlókról).

A másik ok, amiért nem hiszem, hogy erre az egyetlen okra fel lehet fűzni a vallást, hogy számos olyan vallási irányzat van a legtöbb vallásban, ami ezekben pont ugyanazzal a tanítással rendelkezik, mégis számos más téren meg eltérő tanokat vall, és ezen vallási irányzatok között néha nagyobb a vita, mint más vallásokkal, vagy az ateizmussal.