A keresztények akkor is hinnének Istenben, a Bibliában, ha az nem kínálna feltámadást a halálból?

#17 & #2*Sü

"Amit viszont ezután írsz, azzal teljes mértékben egyetértek, az emberi tudat nem képes elviselni az öröklétet, a hinduizmus és buddhizmus szerint ezért nem is értheti el azt, amíg képessé nem válik rá. Ezért kell folyton reinkarnálódnia, és végigmennie a hosszú és keserves úton, hogy ennek során levetkőzze mindazt, ami az öröklét elfogadásában akadályozza."

Ezt a gondolatot megtalálható a misztikus iszlám, a "szufizmus" gondolatmenetében.

(annak egyik dervis ága érdekesen a nőket is egyenlőként tartja számon, lásd [link] - in:

"Az emlékezés Rózsakertje" előszava)

Na már most, minél szélesebb ismerettel rendelkezem, annál világosabb és gazdagabb a Biblia megfogalmazása, amit fent jelzett kitekintés nélkül ilyen formában nem is vettem volna észre:

Szent Pál írja, fordított folyamatként:

Fil 2,7 - "Hanem önmagát megüresíté,

- tehát mintegy segítség képpen a kereső és ezért bizonytalan emberi kutakodás számára - szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;"

Ugyanakkor a Biblia sok évezredes emberi bölcsességet összesítő és egybegyűjtő könyvként lesújtó gondolatot is közöl, ám látszólagos szkepticizmusa ellenére (Prédikátor 3:17-22) nagyon is tovább viszi a gondolkodni kész elmét, a további fejezetekben.

Visszatérve a páli görög Fil.2:7 versében levő megüresíté kifejezésre: a görög ἐκένωσεν [ekenószen]

jelentése: κενόω [kenoó]- 1. (A.) kiüresít, üressé tesz; 2. (P.) kiürül, hiábavalóvá lesz

Érdemes elolvasni miként használja e szót Szent Pál a Róm.4:14-ben (itt a hiábavaló fordítás szerepel) Olvasd:

"Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:"

A "törvény" pedig nem más, mint "tanítás". Ebből következően, amit egy bölcs (vagy egy bölcs könyv) elénk tár, az egy gondolati forma, egy tanítás.

Az ember a kérdéseire szó szerinti választ csak az élete utolsó (ezred-) másodperceiben kaphat.

Addig kénytelen megelégedni azzal, hogy eldönti, melyik jelenlegi tanító és rajta keresztül vagy tőle függetlenül melyik és milyen tanítást hordozó "könyvet tart igaznak", követésre méltónak.

Nekünk, európaiaknak azért a saját őseink gondolatvilágában könnyebb mozognunk, mert minden kultúra több évezredes gondolat-örökítést hordoz magában.

Az pedig tudnunk kell Vörösmarty remekbe szabott mondatával:

"Egész világ nem a mi birtokunk;

A mennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk."

Számomra érdekes kaleidoszkóp villanásokat hoz a KÉRDEZŐ által felvetett gondolat(okhoz) hasonló kérdésekre - mások által - előjövő ismeret halmaz.

Abban bizonyosodok meg, hogy Biblia hordozza a legjobb összefoglalást.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a hindi, iszlám és egyéb vallások misztikusaira hatással lehettek a Bibliában foglaltak. Nem szabad elfelejteni, hogy a hajdani Kelet országaiban szabadon áramolhatott a gondolkodás esszenciája. Példa erre az Ezregyéjszaka meséi (teljes fordítás hét kötetben Prileszky Csilla által), amelyből kiderül, hogy Kína, India, Perzsia és a korabeli keresztyén Bizánc között nem csak az utazók, de a gondolatok is átjárást nyertek.

Pál apostol új-görög nyelvén megfogalmazott gondolataiból ki lehet következtetni, hogy ismerte az akkori Keletnek a KÉRDEZŐ által is felvetett kérdéskörét. Erre válaszol a 1Kor 15:14 -ben.

A "kereszt(y)én(y)"-ség kifejezés félrevezető.

Miért? Mert eredetileg "messianizmus" az alapgondolat.

A "messianizmus" az önmegvalósítás mellett a "köz-megvalósítás" szempontjából is mozgósítja az egyént.

Példának hozom fel a szülői (ezen belül jobbára az anyai magatartást, amely nem áll le a fogantatás és megszülés tevékenységében, hanem táplálja is világra hozott, eleinte gyámoltalan magzatát. (ritkább esetben ez a nemző apában is erős).

A "messianizmus" - eredeti vonulata ara irányul, hogy az egyén önmegvalósítása révén, a közösségi megvalósulás is tökéletesedjen. A "valódi" messiás a közjó érdekében jut a tökéletességre (Róm.5:8/b - "érettünk meghalt")

Petőfi nem végzett teológiát, ám egyebek mellett a Biblia is olvasmánya volt (köszönhető a tiltás ellenére való XIV.-XVI. század Bibliafordítási törekvéseinek v.ö. Károli mellett és előtt - [link] - másokat is.

Petőfi így ír az önmgvalósításnak közmegvalósításért való buzdításában:

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni

Saját fájdalmad s örömed:

Nincs rád szüksége a világnak,

S azért a szent fát félretedd."

A "feltámadás" helytelenül értelmezett volta CSAK

#17 & #2*Sü

"Amit viszont ezután írsz, azzal teljes mértékben egyetértek, az emberi tudat nem képes elviselni az öröklétet, a hinduizmus és buddhizmus szerint ezért nem is értheti el azt, amíg képessé nem válik rá. Ezért kell folyton reinkarnálódnia, és végigmennie a hosszú és keserves úton, hogy ennek során levetkőzze mindazt, ami az öröklét elfogadásában akadályozza."

Ezt a gondolatot megtalálható a misztikus iszlám, a "szufizmus" gondolatmenetében.

(annak egyik dervis ága érdekesen a nőket is egyenlőként tartja számon, lásd [link] - in: "Az emlékezés Rózsakertje" előszava)

Na már most, minél szélesebb ismerettel rendelkezem, annál világosabb és gazdagabb a Biblia megfogalmazása, amit fent jelzett kitekintés nélkül ilyen formában nem is vettem volna észre:

Szent Pál írja, fordított folyamatként:

Fil 2,7 - "Hanem önmagát megüresíté,

- tehát mintegy segítségképpen a kereső és ezért bizonytalan emberi kutakodás számára - szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;"

Ugyanakkor a Biblia sok évezredes emberi bölcsességet összesítő és egybegyűjtő könyvként lesújtó gondolatot is közöl, ám látszólagos szkepticizmusa ellenére (Prédikátor 3:17-22) nagyon is tovább viszi a gondolkodni kész elmét, annak további fejezeteiben.

Visszatérve a páli görög Fil.2:7 versében levő megüresíté kifejezésre: a görög ἐκένωσεν [ekenószen] jelentése: κενόω [kenoó]- 1. (A.) kiüresít, üressé tesz; 2. (P.) kiürül, hiábavalóvá lesz

Érdemes elolvasni miként használja e szót Szent Pál a Róm.4:14-ben (itt a 'hiábavaló' formát használja a fordítás) Olvasd:

"Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, =hiábavalóvá= lett a hit, és haszontalanná az ígéret:"

A "törvény" pedig nem más, mint "tanítás". Ebből következően, amit egy bölcs (vagy egy bölcs könyv) elénk tár, az egy gondolati forma, egy tanítás.

Az ember elmúlással kapcsolatos kérdéseire szó szerinti és személyre szabott választ csak az élete utolsó (ezred-)másodperceiben kaphat.

Addig kénytelen megelégedni azzal, hogy eldönti, melyik jelenlegi tanító és rajta keresztül vagy tőle függetlenül melyik és milyen tanítást hordozó "könyvet tart igaznak", követésre méltónak. Élő ember esetében pedig kit tart hiteles személynek tetteiben és szavaiban következetesnek.

Nekünk, európaiaknak azért a saját őseink gondolatvilágában könnyebb mozognunk, mint a manapság felkínált különféle keleti irányzatoknak, mert minden kultúra több évezredes gondolat-örökítést hordoz magában, amit tudat alatt az adott környezetben lehet csak ''elsajátítani”.

Azt pedig tudhatjuk Vörösmarty remekbe szabott rímes megfogalmazásával:

"Egész világ nem a mi birtokunk;

A mennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk."

Számomra érdekes kaleidoszkóp villanásokat hoz a KÉRDEZŐ által felvetett gondolat(okhoz) hasonló kérdésekre - mások által - előjövő ismeret halmaz.

Abban bizonyosodok meg, hogy Biblia hordozza a legjobb összefoglalást.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a hindi, és egyéb vallások (iszlám kései) misztikusaira hatással lehettek a Bibliában foglaltak. Nem szabad elfelejteni, hogy a hajdani Kelet országaiban szabadon áramolhatott a gondolkodás esszenciája. Példa erre az Ezeregyéjszaka meséi (teljes fordítás hét kötetben Prileszky Csilla által), amelyből kiderül, hogy Kína, India, Perzsia, Palesztina és a korabeli keresztyén Bizánc között nem csak az utazók, de a gondolatok is átjárást nyertek.

Pál apostol új-görög nyelvén megfogalmazott gondolataiból ki lehet következtetni, hogy ismerte az akkori Keletnek a KÉRDEZŐ által is felvetett kérdéskörét. Erre válaszol a 1Kor 15:14 -ben. (Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.)

A "kereszt(y)én(y)"-ség kifejezés félrevezető.

Miért? Mert eredetileg "messianizmus" az alapgondolat.

A "messianizmus" az önmegvalósítás mellett a "köz-megvalósítás" szempontjából is mozgósítja az egyént.

Példának hozom fel a szülői (ezen belül jobbára az anyai magatartást, amely nem áll le a fogantatás és megszülés tevékenységében, hanem táplálja is világra hozott, eleinte gyámoltalan magzatát. (ritkább esetben ez a nemző apában is erős).

A "messianizmus" - eredeti vonulata ara irányul, hogy az egyén önmegvalósítása révén, a közösségi megvalósulás is tökéletesedjen. A "valódi" messiás a közjó érdekében jut a tökéletességre (Róm.5:8/b - "érettünk meghalt" – és: Zsid 2:18 - Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek. – és: És. 49:6 - Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

Érdemes ehhez elolvasni az Ésaiás 49 teljes fejezetét)

Petőfi nem végzett teológiát, ám egyebek mellett a Biblia is olvasmánya volt (köszönhető a tiltás ellenére való XIV.-XVI. század Bibliafordítási törekvéseinek v.ö. Károli mellett és előtt - [link] - másokat is, például Sylvester János, aki 1541-ben egy iniciáléba belesűrít egy teljes genealógiai családfát is - [link] – micsoda bravúr, tudtak azért a régiek!).

Petőfi így ír az önmegvalósításnak közmegvalósításért való buzdításában:

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni

Saját fájdalmad s örömed:

Nincs rád szüksége a világnak,

S azért a szent fát félretedd."

A "feltámadás" helytelenül értelmezett volta CSAK a végső (!) halál utánra van értelmezve. A "feltámadás" héber-arám, görög szavai a magyarhoz hasonlóan nem csak a végleges elmúlás utáni "cselekvés" igéit jelentik.

Feltámadás = felkelni, felállni - szavaknak bizonyos ragozott formája. Például a "feltámadt a szél", vagy a "naptámadatkor" a nyugvó helyzetből való aktivizálódást is jelenti. Azaz: valaminek a kezdete az előző állapothoz képest.

Micsoda bölcsesség szólal meg ebből a mondatból:

Lk 16,31 - Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

De behelyettesíthető a "Mózes és a Próféták" más tanítók nevével is. (próféta = látó, ~ aki "lát" összefüggéseket múlt, jelen és jövendő, valamint egyéni és közösségi élet, bűn és erény, aktivitás és inaktivitás között!)

- - -

Még valamit az ''örökké” szóhoz, mert apró betűkkel ezt is felvetette a KÉRDEZŐ

A héber עֹלָם [ólám] (arab-perzsa [link] sikerült bemásolni: دنیایی -- العالم -- ), a görög αἰῶν [ajón] – korszakot is jelent, bizonyos esetben pedig – εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον – 'soha többé', azaz ebben a korszakban nem (2 Móz. (Exodus) 14:13), míg a mai értelmezésben 'századok'

szótári alak: αἰών, -ῶνος - 1. korszak; 2. beláthatatlan idő; 3. örökkévalóság

- -

A felvetett kérdést valamennyire sikerült körbejárni. Én ebben a magyar kultúrkörben születtem. Az idegen földrészek és kultúrák gondolatvilága felcsigázza ugyan az érdeklődésemet, de jobb választ nem ad, mint az általam jelen testemben és genetikailag tudatalatti örökségemben, mint amit a Biblia ad – kellő és jó hozzáállás, nyelv és keletkezési körülményeinek ismeretében. Több évtizedes tapasztalatom alapján az öncélú bölcselkedés nem sokra visz. Mert amíg ezt megfogalmaztam, addig a feleségem megfőzte az ebédet (a köz javára dolgozott), sőt már meg is ette.

-

Fekete Bárány

Akkor semmi értelme nem maradna a kereszténységnek. Ezt maga Pál apostol is megmondta.

Egyébként én csak mosolyogni tudok 3zen amikor azt mondják h nem bírná a mostani tudat az örökkévalóságot. Ez az én esetemben nettó ökörség. Én teljesen jól ellennék egy rossztól mentesített földi világban.

Azt mondják a tökéletesség unalmas. De ez baromság. Ahol tökéletesség van ott nincs unalom mert az unalom kizárja a tökéletességet és viszont.

> Azt mondják a tökéletesség unalmas.

Érzékeltessük a játékon keresztül a tökéletesség unalmasságát. Miért szeretünk játszani? Mert a játék egy egyszerűsített élet. Vannak céljaink, vannak lehetőségeink, kevés és egzakt szabályok határozzák meg a játék menetét. Ha minden játékban minden játékos tökéletesen játszana, a játék maga veszítené értelmét. Pl. van a tic-tac-toe, ha így nem ismerős, akkor: [link] . A játék addig érdekes, amíg valaki el nem sajátítja a tökéletes játékmenetet. A játék túl egyszerű ahhoz, hogy ne tudnánk megtalálni, megérteni, megjegyezni a tökéletes játékmenetet, így az ember idővel képes ezt megtanulni. Onnantól a tic-tac-toe értelmét veszti, mert két ilyen játékos – lévén tökéletesen játszanak – az esetek 100%-ban döntetlent játszik. Nota bene nincs is tic-tac-toe világbajnokság… De vannak még egyszerűbb játékok, ahol ismert a tökéletes játékmenet, pl. nim.

Ha a fociban minden kapus tökéletesen játszana, akkor minden labdát kivédene. A foci is értelmét veszítené, mert minden meccs 0-0-ra végződne. (Az meg más kérdés, hogy eleve a tökéletességek találkozása ellentmondásokra vezetne, az abszolútumok a legtöbb esetben ellentmondásokra vezetne, mert a tökéletes csatár meg minden labdát berúgna ugye…) Vagy billiárd esetén a tökéletes játékos bármilyen állásból le tudna tenni egy golyót, így az nyerné az adott frame-et, aki kezd. Itt sem lenne értelme játszani, ha mindenki tökéletesen játszana.

Az ember alapvető motiválója pont a tökéletlenség. Mivel nem ismer mindent, új ismeretekre vágyik, legyen szó akár a turizmusról, akár a gitártanulásról. Mivel nem ért mindent, megérteni akar dolgokat. Mivel nem ismer minden összefüggést, összefüggéseket akar feltárni. Mivel nem tökéletes, fejlődni, jobbá válni akar. Mivel a világ sem tökéletes, a világot is jobbá akarja tenni. Az ember az élete során folyamatosan a tökéletest ostromolja, és pont azok az igazán nemes életcélok, amelyek elérhetetlenek. Az, hogy legyen ez autód, az nem életcél, hiszen elérhető. Az már életcél, hogy megtanulj gitározni, mert olyan nincs, hogy valaki tökéletesen gitározik, akármennyit tanultál, akármeddig értél el, mindig van egy újabb lépcsőfok felfele. A tökéletes mindig ugyanolyan. Illetve ahogy a tic-tac-toe-ban is, úgy az életben is a tökéletességnek sokféle útja lehet, és ha az egyes részleteiben ezek különböznek is, a jellegükben, úgy az egészükben nem. A tökéletesség változatlanság. A tökéletesség a változás, a változni, változtatni akarás hiánya. Hiszen amin változtatni akarunk pozitív irányban, az pont azt jelentené, hogy a változás, változtatás tárgya nem tökéletes, jobbítható. A változatlanságot meg az emberi elme unalomként éli meg, mert élete egészében folyamatosan fejlődni, változtatni akar.

> Én teljesen jól ellennék egy rossztól mentesített földi világban.

Attól függ, mint nevezünk rossznak. Egy olyan világban, ahol nincs bűn, nincs gonoszság, az valóban egy élhetőbb világ. De csak akkor, ha vannak problémák, feladatok, nehézségek. Viszont a problémák, feladatok, nehézségek szenvedéssel járnak – némelyik apró szenvedéssel, némelyik nagyobbal –, sőt a problémák leküzdése, a feladatok megoldása, a nehézségekkel való megbirkózás örömet okoz, pont ez motivál minket arra, hogy ezt megtegyük. A problémák, nehézségek tehát nem feltétlenül a gonoszságból, bűnből fakadnak, de ettől még mégis úgy gondolunk rájuk, mint valamire, ami nem jó, viszont jobbá tehető.

Pl. az ember vágyik különböző földi javakra. Ki többre, ki kevesebbre, ki megelégszik valamivel, ki nem. Mondjuk fűtésre azért az emberek többsége csak vágyik, nem akar fázni. Egy lakásra, hajlékra is vágyik, hogy ne fagyjon meg, ne essen a fejére az eső, ahol nyugodtan alhat. Aztán minden más már habitus kérdése, van, aki megelégszik egy egyszerű gázsütővel, van, akinek egy gáz/villany/grill sütésre is alkalmas, alul-felül sütő sütő kell, légkeveréssel, stb… Van, aki beéri a tömegközelkedéssel, van, akinek autó kell. Van, aki beéri egy átlagos használt autóval, van, akinek meg egy Bugattira vágyik. A tökéletes világban mindenkinek pont annyi anyagi java van, amennyi számára elégséges. Hogy most ezt az okozza, hogy több dolga van, vagy kevesebbre vágyik, az innen nézve részletkérdés, mindenesetre egy tökéletes világban mindenkinek pont annyija van, amennyi számára elegendő. Na az ilyen világban nem lesz munkád, hiszen mivel mindenkinek mindene megvan, semmit nem kell létrehozni. Igaz a munka hiánya anyagilag nem fog érdekelni, mert neked is mindened megvan. Anyagi, földi javak tehát nem kényszerítenek semmire. Oké… De mit kezdesz az idővel?

Olvasol? De akkor ez azt jelenti, hogy van még valami, amit érdemesnek tartasz elolvasni. Utazol? De akkor ez azt jelenti, hogy van valami, amire még kíváncsi vagy. Tanulsz? Akkor ez azt jelenti, hogy van valami, amit még nem tudsz. Vagy oké, számodra megvan minden, akkor mások segítésére szánod az életedet? Akkor ez azt jelenti, hogy nincs meg mindenkinek minden anyagi, szellemi természetű dolga, ami számára elégséges, azaz elégedetten éri be annyival. Viszont ezek mindegyike hiány. De a „tökéletes” világban nincs hiány, nincs olyan könyv, aminek az olvasatlansága számodra gondot okoz, nincs olyan hely, amire még kíváncsi lennél. Akkor mit kezdesz az idővel? Ilyen világban egy dolgot lehet tenni: Megőrülni. Az ilyen világot egyféleképpen lehet túlélni, ha megszűnik benned minden ilyen irányú késztetés, de akkor az egyik legfontosabb olyan tulajdonságodat veszíted el, ami téged emberré tesz, sőt pontosan azzá az emberré tesz, aki vagy, aki ezt szereti, arra vágyik, ettől fél, abban reménykedik.

~ ~ ~

> Én teljesen jól ellennék egy rossztól mentesített földi világban.

Máshogy megközelítve, te hogyan képzelnéd el egy napodat ebben a világban, onnantól kezdve fogy felébredsz, addig, hogy lefekszel aludni? Mi történik az általad elképzelt világban? És mi történne egy év alatt?