Aki nem követ semmilyen vallást sem: ti milyen elvek mentén éltek?

Azzal, hogy ha CSAK egy isten folyamatos fenyegetése tartja vissza őket a gyilkosságtól, az NAGYON-NAGYON rossz dolog!

De ugye nem így van?

TEHÁT akkor bennük is van egy belső erkölcs?

Na, UGYANEZ megvan az ateistákban is!

Én agnosztikus vagyok, és a saját értékrednem szerint élek, amihez a Bibliát is alapul vettem. Ne ölj, ne lopj, szeresd felebarátaidat. De összeturmixoltam a megelégedéssel, az arany középúttal, pár netes bölcsességgel, az élni és élni hagynival, az ovis szabályokkal, mint hogy ne csúfolódj, osztozkodj, fogadj szót, ne játsz az étellel, a saját tapasztalataimmal, a karmával, a sorssal, a véletlennel, és olyan random rám ruházott szabályokkal, mint hogy aki másnak vermet ás, az sírásó vagy közmunkás.

Nem azért nem ölök, mert félek egy nagyobb hatalomtól, hanem mert nem vagyok nagyobb ember nálad. Nincs hozzá se jogom, okom, se kedvem. Emberségből.

Sok vaj lehet a füle mögött annak, aki azzal jönne nekem, hogy én meg akarom őt ölni valami miatt. Van sok országban halálbüntetés, akkor velük mi van?

Vannak szituációk, amikor az a helyes, ha megölsz valakit. Ezt semmilyen jó isten nem fogja megtorolni.

"Mi akadályozza meg őket abban, hogy akár embert is öljenek, ha nem félnek semmilyen felsőbb hatalmat?"

Ha ez így van, akkor minek a katoság kötelékében a több vallás lelkészi szolgálata?

Ha a pap megengedi, megölhető a másik?

Adhat-e a lelkész ölésre engedélyt Isten parancsa ellenére?

A társadalmi szabályok szerint élek. Pl. a Bibliában nincs benne, hogy ne hajts 180-al 60-es táblánál, mégse nyomom neki, mert kell a jogsi.

Ugyanígy nem azért nem ölök embert, mert úgyse lesz semmi bünti semmiféle istentől, hanem azért mert nem szeretném böriben tölteni a hátralévő életemet. Meg nagy csalódást okoznék a szeretteimnek is, ha elkövetnék valami hülyeséget.

Visszakérdezek: a vallásos emberek csak a vallásuk miatt nem ölnek embert?

...mert ha igen, akkor szerintem nagy baj van

Az Istent nem ismerő emberekre az írás azt állítja, hogy önigazultak. Tehát mindenki saját maga mércéje alapján határozza meg mi a jó, és mi a rossz. Persze társadalmi hatások formálják ezt, de néha az se. Ezért van ekkora zűrzavar az emberek közt. Van aki mondjuk nem érzi rossznak ha meglop valaki mást, és ezt könnyen megidealizálja. Pl ő gazdag én meg szegény. Vagy van aki szerint az nem gond ha ő megcsalja a párját, de a párja már nem tehetné ezt. Stb stb ez tényleg minden embernél más.

Az a személy, aki nem csak névileg keresztény, hanem valóságosan megéli kresztény életét, tehát követi Jézus útmutatást, az Isten mércéjéhez méri magát, azt tekinti abszolút igazságnak, és mint egy tükör meglátja benne valódi természetét. Ez által képes megítélni magában a bűnös természetét, és belső kényszere van rá hogy Istennek tetsző életvitelt éljen. Ezt a folyamatot nevezik megszentelődésnek, amely a hívő akaratából indulva, Isten természetfeletti segítségével tud megvalósulni. Így válik az ember megigazultá a Teremtő szemében. Tehát ez a kettő állapot figyelhető meg, önigazult, vagy megigazult egy ember.

A saját elveim mentén élek.

A törvény akadályozza meg őket amúgy a gyilkolástól. Nem akarnak börtönbe menni/halálra ítéltek lenni.

Én sem azért nem gyilkolok, mert isten azt mondja, hogy tilos. Hanem mert nincs okom/indítékom rá, és nem akarok börtönbe kerülni.

És a vallásos ember mivel magyarázza ezeket?

Miért halnak meg ártatlan emberek?

Miért vannak halálos betegségek?

Miért születnek csecsemők gyógyíthatatlan betegséggel?

Csak, hogy pár alapvető dolgot kérdezzek amire még egyetlen pap sem tudott választ adni nekem :)