Mit gondoltok erről? Intelligensebbek az ateisták/agnosztikusok?

Azt hiszem, ezt így nem lehet igazán vizsgálni, hiszen való igaz, hogy ateisták között is szép számmal van olyan ember, akinek mind az intelligenciája, mind a kognitív, illetve a problémamegoldó képessége alacsony, de a vallásosak között is lehet, akinek meg átlag feletti.

Ezzel szemben talán az lehet a különbség, hogy ha magát a hit kérdését elemezzük, akkor az, mint módszer a mai világban sehol sem használatos, hatékonyságára a legtalálóbb elnevezés a 'vak tyúk is találhat szemet' mondás a legjellemzőbb.

A természettudomány kialakulása csak az olyan módszertannal volt lehetséges, ami megfigyelésekből indul ki és erre kérdéseket fogalmaz meg, amiket kísérletekkel tapasztalati úton tervszerűen ellenőrizve megmagyaráz és empirikus módon, például mérésekkel ellenőriz.

Egyszerűen kifejtve:

[link]

A hit, mint módszer ma már nem használatos, az a mondás, hogy 'hinni csak a templomban kell', jól kifejezi irracionális voltát, olyannyira, hogy az orvostudomány elmebetegségnek tartja.

Az talán mindenki szánára ismert, hogy az elmebetegségnek nem kizáró oka a magas intelligencia szint, sem a kognitív készségek fejlettsége, de még azt is megfigyelték, hogy egyes elmebetegek komoly művészi talentummal rendelkeznek, vagy esetleg más szellemi területen fejlettebbek az átlagnál, ami lehet éppen a matematikai, vagy a vizuális képesség.

Vegyünk például egy embert, aki azért vásárol meg egy számára ismeretlen helyen lévő telket, mert mondjuk az a hit alakul ki benne mindenféle előzetes jelek nélkül, hogy mondjuk a terület alatt egy gyémántmező van, ez mutatja az irracionális gondolkodást, de ez még nem is teljesen irracionális, mert gyémántbányák a valóságban léteznek, csak kicsi rá az esély, hogy éppen pont ott legyen egy.

A vallásos hit ellenben olyan jelenségeket, dolgokat fogad el, amikre nincs példa, amilyent senki sem látott sehol, vagy nem tapasztalt és nem lehet róla méréseket végezni, nem lehet meggyőződni a létezéséről így ennek minden kétségen túli elfogadása egyértelműen betegség.

Csupán a súlyosság tekintetében vannak különbségek, az olyan ember, aki képes arra, hogy akceptálja a bizonyított természeti törvényeket, és jelenségeket, az nem annyira súlyos eset, mint aki képtelen erre, ha mondjuk az evolúció, vagy az ősrobbanás, vagy bármilyen hasonló evidenciának elfogadott tény a legcsekélyebb mértékben ütközik a hitével.

Inkább az elmeműködésben van alapvető különbség.

Természetesen nem intelligensebbek az ateisták.

Egy-két apró adalék a kérdéshez:

-ki definiálta az inetlligencia fogalmát? Egy vallásos kutatócsoport/egyetemi tanár vagy egy hívő egyetemi tanár/kutatócsoport?

-mely személyiségtípus szereti az ilyen kvantitatív összeméricskéléseket? A tudományos gondolkodó vagy a vallásos hívő?

-ki állította össze a kérdéssort? Hívő vagy ateista?

Rövid összefiglalás: tudok olyan tesztsort írni, aminek "objektív" eredményeként én vagyok a legokosabb/legszebb/legbármilyenebb. Papírom lesz róla, ééérted, tu-do-m-nyos ku-ta-tás. A feltett kérdésektől sokkal nagyobb mértékben függ a kérdésektől az eredmény, mint gondolnád.

"Rövid összefiglalás: tudok olyan tesztsort írni, aminek "objektív" eredményeként én vagyok a legokosabb/legszebb/legbármilyenebb. Papírom lesz róla, ééérted, tu-do-m-nyos ku-ta-tás. A feltett kérdésektől sokkal nagyobb mértékben függ a kérdésektől az eredmény, mint gondolnád."

Nem egészen így megy ez, mert attól, hogy feltesz valaki egy kérdést, még nem biztos, hogy tudja is a helyes választ rá. Lehet, hogy megjelöl négy lehetséges választ és egyik sem jó.

Aztán volt már olyan eset egy kvízjátékban, hogy a játékos kiesett egy rossz válasszal, de a szakértő nézők tiltakoztak, hiszen több jó válaszlehetőség is volt, az egyik pont az, amit a játékos választott, aztán a népszerű műsorvezető meg exkuzálta magát a következő adásban. (A Vágó István volt)

Azután az sem mindegy, mi a kérdés, hiszen egy intelligencia tesztnél az a jó, ha egy analfabéta is megtudja oldani, ha megértetik vele a feladatot, de esetleg egy egyetemi tanárnak is kihívás legyen, mert nem a megszerzett tudást mérik ilyenkor, hanem az IQ-t.

Ilyen kérdés feltevéséhez rendkívül széleskörű ismeretek szükségesek és egy kompetens zsűri fogadja el a tesztet, akiknek a szakmájába vág a kérdéskör és így meg is tudják határozni, milyen fokú kreativitás szükséges a helyes válasz kiagyalására.

A középkorban talán igen, de azóta azért jelentősen csökken az arányuk.

Egyébként honnan van erre statisztikád?

#17

Az a fránya létige."Volt". Jól mondod. Valóban azok voltak. Voltak. Óvakodnék attól, hogy a mai tudósokhoz hasonlítsunk - teszem azt - középkori tudósokat. Más kor, más szokások, más tudomány, más technológia. Egyébként óvatosan jegyezném meg, hogy Georges Lemaître nevéhez, vagyis egy katolikus paphoz fűződik az ősrobbanás elmélete. Én találkoztam már idióta ateistával, és (viszonylag) intelligens hívővel is. Addig nincs problémám a vallásokkal, amíg nem óhajtanak politikai normatíva lenni, nem óhajtanak az iskolákba bekerülni, és nem óhajtanak becsengetni hozzám, hogy beszéljenek velem a mesekaraktereikről. Ha ez utóbbi három teljesül, akkor felőlem még akár nevezhetjük intelligensnek is őket - noha elég vicces, aki bármit is elhisz a Bibliából, de lelkük rajta.