Csak én nem tudom megérteni, miért akarnak sokan állattal albérletbe költözni?

Néha látok egy zombit, egy kb. 55-60 év körüli fickót aki egy kankutyát vonszol maga után, és méterekről romlott hús szagukat lehet érezni. Ez a fickó néha megjelenik a könyvtár olvasótermében és az alkalmazottak nem tudják mit csináljanak kínjukban mert az egész helyiség dögszagú. Falun nőttem fel, tehát nem ismeretlen az állatok szaga, de ez még engem is meg szokott botránkoztatni. Gondolom nem fürdik, hisz a vízdíj kell kutyakajára.

A testvérem több lakást is kiad. De szigorú feltételekkel, például felsőfokú végzettség alatt szóba se áll a jelentkezőkkel. Plusz közjegyző előtti szerződésben foglalják bele hogy amennyiben állat vagy annak bármi jele lesz tapasztalható, akkor azonnali hatállyal irány az utca.

Nekem cicám van, albérletben. Megjegyzem ideiglenesen volt nálam, akkor döntöttünk, hogy megtartjuk, amikor már érezhető volt, hogy előbb kerülünk saját lakásba, minthogy innen kitegyenek.

Az albérletem tulajdonosa szereti az állatokat, az udvaron. Ennek ellenére egy rossz szava nem volt, amikor elmondtam, hogy szeretnénk macskát.

Nem sok vizet zavar, 6-7 éves nőstény cicc, nettó 22 órát alszik egy nap, nem tesz kárt semmiben. Az egyedüli ami zavaró, a szőre. Ha büdös macska szag van, az már régen rossz, azt jelzi, hogy valami nem oké az egészségével, vagy nincs rendben az alom. Mivel rendbe van tartva, egyáltalán nincs macska szag a lakásban és ezt ismerősök is állandóan megjegyzik. Lehet beteges, de már a pisi szagából is tudom, hogyha baj van.

Mivel hosszúszőrű és engem is idegesít ha minden szőrös, ezért igen gyakran van takarítva. Szerintem álombérlőnek is titulálhatnám magam, mert mindenre úgy vigyázok mintha a sajátom lenne, mindent időben fizetek, bármiben képes vagyok alkalmazkodni, segíteni a tulajdonos lakással kapcsolatos dolgaiban. Az egyetlen hátrányom, hogy van egy macskám. Éppen azért nem mertem végleg befogadni, mert féltem a lakáskeresés nehézségétől, mi lesz ha nem találok olyan albérletet, ahova vihetem. Ez lecsengett, saját lakást veszünk, ahol szerencsére szeretettel látjuk továbbra is a ciccert.

Mindenkinek saját joga eldönteni, hogy kit/mit enged be a lakásába. Imádom az állatokat, de valószínű idegen ember idegen kutyáját/macskáját én sem szívesen engedném be. Az ember tudja, hogy milyen az állata, de én nem tudhatom milyen más ember állata. Bizalom kérdése. Valaki jó emberismerőnek tartja magát és bízik a bérlőjében, valaki nem, ennyi. Éppen azért, mert mindkét oldalt képes vagyok megélni és átérezni, nem vagyok kiakadva azokon, akik kikötik, hogy állat nem vihető, ellenben azon ki vagyok akadva, ha az én otthonomat macskahúgyszagúzzák le, amikor lehet sokkal nagyobb rend és tisztaság van nálunk, mint más, állatmentes bérlőnél. :)

"A testvérem több lakást is kiad. De szigorú feltételekkel, például felsőfokú végzettség alatt szóba se áll a jelentkezőkkel. "

:D :D

Takarítóként tudnék mesélni róla, hogy pont a felsőfokú végzettségű ügyvéd hagyta a kapualjban eltakarítatlanul a kutyája szarát és amikor szóvá tettem, közölte, hogy csinálhatok bármit, akár fel is jelenthetem, majd körberöhög, mert Ő ügyvéd.

A másik meg a frissen feltakarított járdára hugyoztatta a kutyáját és amikor kértem, hogy legközelebb ne tegye, becsüljük már meg egymás munkáját, akkor közölte, hogy Ő oda pisilteti a kutyáját, ahová akarja, és ne szóljak bele, mert Ő jogász, ez meg közterület,s neki joga van ehhez, stb.

Szóval a felsőfokú végzettséggel/diplomával nem feltétlenül kapnak jó modort és intelligenciát is :-) Tisztelet a kivételnek.

"csak azt nem ertem miert nem lehet elfogadni hogy egy allat hatrany alberletnel."

El van fogadva, az állattartók döntő többsége tudatában van annak, hogy nehezebben talál albérletet a kedvencével, mint nélküle.

És, mi a kérdés? Mert az eredeti kérdés egyáltalán nem ez volt.

Egyetértek utolsóval, nincsenek felháborodva, tudják. Ahogy a gyerekesek is tisztában vannak a hátrányokkal.

Ettől még vannak állat- és gyerekbarát albérletek szerencsére.

A kutyahúgyszag meg nem obligát, ez sztereotípia. Én három kutyával és egy macskával élek együtt, a macska almán túl piszok nincs a lakásban, azt meg értelemszerűen rendszeresen takarítom. Vonyítás, ugatás sincsen, ahogy rombolás sem, mondjuk sok időt fektetek beléjük, hogy le legyenek fárasztva. A macskának meg van kaparófája, a bútorokat nem bántja. Saját lakás van, de albérletben sem lenne másképp, sőt.