Más is van ezzel így? Mehetnék egyedül albérlőként egy lakásba, de inkább szobát keresek, hogy szociális környezetben legyek.

Abszolúte. Én is mindig lakótárssal béreltem egyetem alatt, fantasztikus barátságok születtek és egyedül sem voltam. Spórolás szintén tök jó.

Annyi, hogy én 30 alatt voltam, úgy még annyira nem volt furcsa, de pesten ilyen árak mellett így is teljesen normális és megszokott.

Én is szerettem mindig mással lakni. Elsősorban mondjuk a spórolás miatt, de a házimunka megoszlása is határozott pozitívumként jelentkezett. :)

A "kapcsolat építés" pedig már csak egy plusz pozitívum. Esti borozások, közös nevetések, sírások, főzések. Szerettem. Aztán lett egy párom, ami valamelyest átértékelte a dolgokat. Mostmár nem szeretnék idegennel lakni. :)

Én pont fordítva vagyok. Engem az anyagiak vezérelnek. Ha már másnak fizetek, akkor legalább ne sokat (40-ért bérelek kis félszobát). Ha sajátom lenne akkor is az anyagiak miatt adnám ki. Például jelenlegi másik bérlő 80-ért bérli a nagy szobát. Ezt a felállást simán elviselném saját lakással is pár évig.

Mondjuk nekem a munkám emberek között telik. Irodában is mindig 3-4 ember van körülöttem, de minimum 1-2. Projekt helyszínen szintén. Plusz telefonálások, kooperációk, látogatások.

Én szeretek egyedül lenni. Előző lakótársam pont azzal zavart, hogy egész este csörömpölt a konyhában, jöttek a barátai, folyton csajokat hozott fel, akiket kényelmetlen kerülgetni. A mostani lakótársi helyzetet is csak azért viselem jól, mert eléggé szeparált a két szoba és tipikus csendes, bent ülős az illető hangját se hallom szinte napokig.

Egyetem alatt (alap + mester) végig kolis voltam, 2-3 fős szobákban. Összesen 6 évig kb. A szülői házban is közös szobám volt öcsémmel, tehát lényegében sosem laktam egyedül.

Így nekem megváltás volt egy garzon ahol egyedül lakok és igazából árban marginálisan kerül többe, mint egy élhető méretű szoba.

Néha játszok a gondolattal, hogy összeköltözhetnék egy-két haverral, de szerintem hosszú távon inkább az agyamra menne az egész.