Szeretek rendet rakni. Ez normális? Mihez kezdjek a rendetlen testvéremmel?

Szeretek elpakolni, törölgetni. Olyan megnyugtató xD Van mikor közbe tévézek, zenét hallgatok.

Egyébként, ez mostanában kezdődött. Már nagy rumli volt a szobában, a kistesóm (egy szobában vagyok vele) morzsázott a földre. Én rászóltam, hogy szedje majd össze. Erre csak simán rávágta, hogy nem. (bunkó stílusban) Egy kicsit felment a vérnyomásom, mert normális hangnemben beszéltem hozzá. Megkértem még egyszer, kicsit erősebben. Erre átjött apám, hogy mit képzelek, rászólok, hogy ne morzsázzon amikor én olyan igénytelen vagyok, hogy rendet sem rakok?!

Meg akartam mutatni, hogy de.. igenis rendet rakok! És tudok tartani. (Általában a rend megmaradna, ha a kistesóm nem pakolna folyton széjjel)

Sokszor olyan wtf fejet vágnak, amikor elkezdek takarítani, törölgetni. Mondták, hogy agyamra ment már a takarítás.. meg, hogy folyamatosan rászólok a tesómra. Baj ha nekem nem tetszik, hogy a koszos ruhák fetrengenek a földön, kajamaradék.. stb.?! Most már nem szólhatnak be, ha rá merek szólni a drága tesókámra, ha morzsázni mer. Egyébként nagyon kiborít, van, hogy a taknyos zsepit, kaja maradékot csak leteszi az asztalra.. mindent csak ledob, és szót sem fogad nekem. (5 éves)

Sajnos külön szobára nincs mód.