Aki panelban lakik, hogyan bírja megszokni a panelban áthallatszódó zajokat?

Gyerekként éltem blokkházban, sosem tűnt fel, hogy különösebben zajos lenne. Aztán felnőttként több helyen is éltem Budapesten és környékén panelben. Az utolsó élményem volt tragikus. Ott valami ukrán vendégmunkások éltek alattam, állandó népzene bömbölt, ordítva kommunikáltak (valószínű alapból hangosabb a hangszínük, mint amit megszoktam), a fűtés korszerűsítés után a csőáttörések sem lettek rendesen tömítve, úgyhogy a fürdőben konkrétan le tudtam volna köpni hozzájuk. Ha feküdtem a kádban és közülük is zuhanyzott valamelyik, konkrétan olyan érzésem volt, mintha együtt fürödnék velük. Ha ott volt a nagy család 1-2 hétig, akkor konkrétan nem lehetett megmaradni a lakásban, szólni nem mert nekik senki, jól megtermett férfiak voltak...

Tény, hogy a régi gangos téglák a legjobb hangszigetelők (ha nincs sok kicsi egységre osztva egy nagy lakás valami kókány módon), de nekem annyira nem tetszett ezek hangulata sosem, hogy nem vennék. Az általános állapotokról nem is beszélve.

Mi újszerű (10 éves) tégla társasházban élünk jelenleg. Itt is áthallatszik a szomszéd. Értem azt, ha leesik valami, ha a kutya a rágócsontját hurcibálja felettünk, ha a falszomszédnál dübörög a zene, vagy klopfolja az ebédhez a húst. Ezek nagyon tompa zajok, amik engem őszintén szólva egyáltalán nem zavarnak. Tudomásul veszem, hogy élnek körülöttünk, semmi elviselhetetlent nem művelnek.

Ennél valóban nem volt kellemesebb, amikor gyerekként arra keltem, hogy a szomszéd sövényt nyír, vagy egész éjjel ugat a kutyája, falunap van, vagy esküvő és zenére vonul a násznép előttünk már korán reggel, vagy a kedvencem... Szimplán csak átordít Gizi néni az út egyik oldaláról Kati néninek a túloldalra, hogy megbeszéljék ki mit főz aznap. Én a blokkház után egy nagyváros melletti faluban így nőttem fel, megtanultam, hogy élnek körülöttem, valószínű ezért nem zavar most sem különösebben ez a tény.

Arra szoktunk figyelni, hogy mi se legyünk különösebben zavaróak, de azért nem járunk lábujjhegyen. Illetve ami szerintem a legfontosabb, az a tudat... A tudat, hogy nem egy életre tervezünk ebbe a lakásba, ez csak egy átmeneti állomás, amíg elő nem teremtjük egy családi ház árát és meg nem találjuk az álom otthont!

És családi házban nőttem fel falun.

Most városban lakom pár éve panelban. Én nem értem ezeket a "minden zaj áthallatszik" kommenteket. Én szinte semmit sem hallok.

Vagy én lakom egyedül egy társasházban, vagy ti vagytok éles fülűek :D

" A kerti partiknál is ugyanez van,de az olyan ritkán van szerencsére,hogy nem mérvadó"

Azzal nekem nemcsak a zaj volt a gond. Sőt, nem az volt a fő gond, hanem a füst, ami átjön, és beeszi magát mindnehova, hajba, ruhába, lakásba.

Igazából ez minden társasház velejárója. Főleg az újépítésűeknél élmény, hogy kifizeted a horror árakat, és moslék a minősége.

Nagypolgári, nem leválasztott téglalakás a nyerő :)

Akik még 8-10 millióért vették meg a panellakásukat mert csórók voltak, az teljesen érthető volt hiszen ennyit ért, és a rengeteg felmerülő probléma miatt nem is ért többet.

Aki viszont ugyanezekért 40-50-60-70 milliót adott, az egy lúzer.

Rigips blue acoustic gipszkarton előtét falakat raksz azokra a felületekre ahol szomszéd van és isver akusto-t meg bele. De a legjobb ha a külső falakra is kerül. kb 7 cm-el megy össze a lakás, ezt a mennyezettel is meg lehet csinálni. A falakon ha még belefér akkor 2 réteg kartonnal sokkal jobb lenne.

Nem tökéletes, de sokkal jobb lesz a hanggátlás.

kb 15-20 dB-el növekszik meg a hanggátlás, ha 2 rétegbe van rakva.

Egy tégla lakás válaszfal hanggátlásának szabvány szerint 40dB kell lennie.