Tízemeletes tömbházakban mennyire jó lakni?

Én kb. 40 évet éltem 10 emeletes panelban és szerettem.

Nemrég költöztem udvaros társasházba, de sokszor úgy érzem, rossz lépés volt..

Kőbánya 10-ik emelet lakásban nőttem fel. Vannak jó tulajdonságai de vannak rossz. Mi 1979-ben költöztünk be. Akkor olyan új volt,és jó, hogy minden osztálytársam, barátom a "szomszédaim" voltak. Jó volt, hogy minden évben az ablakból nézhettük a tűzijátékot. Rossz volt, hogy hiába volt 2 lift, sokszor elromlott, és gyalogolni kellett a tizedikre fel, volt,hogy 1 nap többször is ( iskola, menj a boltba, vidd le a kutyát stb)

Rossz volt, hogy ha valaki valami büdöset főzött azt mindenki érezte még csukott ablakon keresztül is. Volt aki fel is gyújtotta a konyháját. Sokszor lehetett hallani amikor az alattunk lakók berúgtak, és verekedtek, kiabáltak egymással. Sokszor volt, hogy télen nem volt központi fűtés( mert elromlott valami) így fáztunk, vagy nyáron nem volt víz( karbantartás hát persze, hogy a nagy melegben kell csinálni) akkor tartálykocsikkal hozták a vizet. Internet, mobil nem volt, de bizony itt is működött a "szomszéd radar"amikor tudták ki mikor mit csinál. Idővel jöttek olyan lakók akik alpáriak, primitívek voltak. Példa: Én a tizediken laktam, és gyerekként a barátnőmmel mi is az ablakban lógtunk ha unatkoztunk. Egyik szórakozásunk az volt, hogy az alattunk lévő lakásokba ha beláttunk (mert nem volt függöny vagy el volt húzva) akkor próbáltuk kitalálni az ott lakókról dolgokat. Így vettük észre, hogy az ötödiken olyan család költözött be, akik a kisszobában élő disznót neveltek. Lett is ebből balhé (nem mi mondtuk el, mi csak röhögtünk rajta gyerekként)

Később egyre rosszabb lett, Mi végül egy nagy baleset miatt költöztünk el, (ahogy a szomszéd barátnőmék is) Eltelt már több mint 25 év de néha ma is rémálmaim vannak tőle. Azóta sem vagyok képes magas lakóházban élni.

ma 00:37 vagyok.

Nálunk emeltenként 12 lakás volt. Mint írtam mi a tizediken laktunk, és a mi ajtószámunk a 80-as volt. Volt még magasabb ajtószám is.

Anyósomék és unokatesómék is 10 emeletesben laknak, én 4 emeletesben éltem le a kisgyermek koromat. Én nagyon szerettem, de utólag rájöttem, hogy valószínű csak azért, mert buli volt, hogy a barátaim egy köpésre laknak tőlem. Anyuék árnyalják a helyzetet azért, amikor visszaemlékezősdit játszanak. :)

Nekem nem szimpatikus, hogy annyi embert tömörít egy tömbbe egy ekkora épület. Mindig elborzadok, ha ránézek. Anyósoméknál tetézi a helyzetet, hogy mindenki az egykori önkormányzattól jutott potom pénzért a lakáshoz a 90-es évek elején és hát olyan is a lakóközösség. Többnyire öregek. Felújításokra pénz nincs, a közösköltség eltűnik, mindenki tojik rá milyen a közös képviselő, csak a lift működjön. Néhányan a saját lakásukra is sajnálják, nemhogy a közös terekre... Nyilván ez lerí a házról is, ha kívülről megnézed. A környéken a panelok 80%-a már panelprogramos. Ez sosem lesz.

Unokatesóméknál a probléma ugyanez, csak ott már kihaltak az öregek és mivel egy darabig jóval olcsóbban lehetett panelhez jutni, mint bármi máshoz a környéken, ellepték a házat a csórók. Szintén nincs panelprogram, nem is lesz, nem jutnak egyről a kettőre. Minden ugyanúgy néz ki, mint ahogy átadták a 80-as években.

Mi is társasházban lakunk, de újszerűben. Itt is sok a birka, túl sok is jut a 32 lakásra, de hála a jó égnek, most pont úgy állunk, hogy több az értelmes, a fiatal, a fejlődni akaró, így hamarabb jutunk dűlőre, hamarabb szavazunk meg pénzbe kerülő akciókat is.

Szerintem minden társasházban élőnek el kellene jutnia arra a szintre, hogy tudomásul veszi, hogy közösségben él és ez bizonyos költségekkel, kötelességekkel, alkalmazkodással jár.

Mi pl. pont azért nem költöztünk ekkora tömbházba, mert túl nagy, túl sok, túlontúl túl lett volna nekünk mindenen.

Így is sok a lakás, de kicsi, barátságos a tömb, jó az elrendezése, nincs túlzsúfolt, "sokadik az ezerből" érzetem, nem remeg az ágy alattam, ha kettővel felettem, velem szemben ajtót cserélnek.