Saját otthon teremtés, de mégis hogyan?

Érdekes mentalitás, akinek a szülei tolják a szekerét az halál komolyan gondolja, hogy mindenki más törődjön bele, hogy csak ő juthat előre.

Egyébként pedig az itt levezetett előtörlesztési terv több, mint jó. Gyakorlatilag, ha nem rokkan le a válaszoló olyan mértékben, hogy töredékére esik a jövedelme élete végéig nem lehet gondja. Szintén hasonló meggondolásokat írtam az elején, amiért én is le lettem pontozva.

Akinek van lehetősége annak a jelenlegi pénzügyi helyzetben érdemes hitelből ingatlant vennie. Bár már az árak elszálltak nagyon, 3-4 éve még inkább érdemes volt. De a válaszoló által is levezetett előtörlesztési lehetőségekkel biztosítani tudja magát, hogy még akkor sem fog csődbe menni, ha az életkörülményei jelentősen változnak. Az ingatlanok ára nem fog jelentősen csökkenni, ahhoz kb. háborús körülmények kellenének. Szóval ha végképp fizetésképtelen lesz, el tudja adni a lakást/házat és nem marad tartozása sem. És akkor ugyanott van, mintha fizette volna az albérletet és még az esélyt sem adta volna meg magának.

(És még nem beszéltünk a generációkon átívelő előrejutásról, mit tud adni valaki a gyerekének, ha elhanyagolható pénzmaggal a bankban hal meg és még egy ingatlanja sincs)

Kedves 29-es!

Én azt gondolom, hogy nagyon általánosítasz, abban viszont egyetértünk, hogy nem szabad mindenkinek erején felül hitelt hitelre halmoznia.

Ha az ember hitelt vesz fel, akkor vegyen számba minden eshetőséget, lehetőséget és tényleg rágja át minden irányból a dolgot, hiszen ez jó pár évre szóló döntés, aminek a következményeit csak megtippelni lehet, de biztosan látni nem.

Én azt gondolom, hogy a mi tervünk megdönthetetlen, hiszen szinte minden eshetőséget figyelembe vettünk. Tény, azt nem hogy mindketten egyszerre egy időben veszítjük el az állásunkat, de ennek lehetősége azt gondolom csekély és ha így lenne sem nehéz jelen pillanat Budapest környékén valamilyen áthidaló megoldást találni azonnal. Erre mondtam azt, hogy teljesen mindegy, hogy hitel, vagy albérlet, a lakhatásunkra nem fordulhat elő, hogy nem tudunk pénzt előteremteni, hisz nincs más választásunk! Annak ellenére egyébként, hogy a lehetőség fel sem merül bennünk, mindig rendelkezünk 1-2 havi tartalékkal.

1. Számba vettük a lehetőséget, hogy egyikünk elveszíti az állását és ne adj isten 1-2 hónapig nem talál másikat (bár szintén csekély az esélye).

2. Számba vettük azt, hogy hamarosan családot alapítunk és a nagyobb kezdeti kiadások mellett az én bevételem jelentős része kiesik a büdzséből.

3. Mérlegeltük azt a helyzetet, hogy ugyan most nagyon alacsony a banki alapkamat, ez vélhetően már az első kamatperiódus fordulónk után sem lesz így, tehát ugrani fog a törlesztőnk. --> Erre dolgoztuk ki a nekünk kedvező előtörlesztési tervünket.

4. A hitel törlesztő részletét és a lakástakarékok számát úgy kalkuláltuk, hogy azokat fixen, tartósan egy fizetésből is állni tudjuk ha úgy adódna, ezen felül pedig egy-egy csekélyebb élet- és balesetbiztosítást is kötöttünk, ami éves szinten nem nagy tétel (ezáltal a biztosítási összeg sem az), de a másik helyzetét könnyíthetjük valamelyest átmenetileg, ha valamelyikünkkel történne valami.

5. Latba vettük azt is (egy éve vásároltuk az ingatlant), hogy az árak folyamatosan emelkednek és ez várhatóan még néhány évig így lesz. Fontolóra vettük mennyiért tudjuk most (vagyis akkor) megvenni és mennyiért tudnánk várhatóan néhány év múlva. E mellé párhuzamba helyeztük a kamatunkat és a lakástakarékok állami támogatását. A számok egyértelműen magukért beszéltek és beszélnek most is egy év távlatából.

Atom biztos terv nem létezik, ez tény, de hosszas számolgatás után mi úgy döntöttünk, hogy nekünk ez így megéri. Ha neked érzésre nem érné meg soha semmilyen körülmények között lakáshitelt felvenni, azt is teljes mértékben megértem és szíved joga eldönteni, viszont nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy csak az a jó megoldás, ha valaki kap. Ha nem kap és képtelen összegyűjteni egy lakásnyi pénzt, akkor pedig örök életére albérletben kellene élnie. Nem minden fekete és fehér.

A szüleim is hitelre vettek lakást anno, bár kisebbre, mert őket tudták segíteni a nagyszüleim. Majd hitelre költöztünk családi házba is. Nem dőltek be, SOHA nem volt olyan hogy ne tudtak volna ételt tenni az asztalra hó végén. Nekünk és a testvéreméknek sem tudtak saját lakással, vagy akár nagyobb összeggel segíteni és én ezért abszolút nem haragszom rájuk, avagy abszolút nem gondolom azt, hogy több dologról kellett volna lemondaniuk azért, hogy nekünk most legyen. Egyszó mint száz, nem csak az elrettentő példák léteznek és nem feltétlenül kell olyan borzasztó dolognak felfogni a hitelkérdést.

Hát igen, van itt egy-két igen nagyképű, pökhendi alak, aki a szülőkön élősködik, és velük vetet magának házat, meg autót, mindent.

De a szülők sem élnek örökké, és pont az ilyen moslék emberekből lesznek a későbbiekben a semmirevaló életképtelen, munkakerülő senkiháziak.

Az ilyeneknek csak kezdetben nagy a képük, persze nincs mire, mert a későbbiekben is ugyanolyan buták maradnak mindt korábban...

Aki önerőből, sok munkával építi fel az életét, az igen!

De aki más munkájából, azok gyümölcsét magukszereztének beállítva dicsekedik, semmirevaló naplopó csőcselék, a társadalomnak pedig nem hasznos tagja.

Rinyáltok itt, de leírok egy másik esetet:

Én Erdélyből települtem át 1990-ben, és most, 50 évesen jutottam el oda, hogy banki hitelre tudok venni saját lakást. OK, tudom, az erdélyiek között is vannak szerencsésebbek, nem biztos, hogy mindenkinek ilyen nehezen megy ez, mint nekem.

De, nem ezen van a lényeg!

Azon van a lényeg, hogy miként lehetséges, hogy munkahellyel rendelkező, szorgalmasan dolgozó emberek nem tudnak 1-ről a 2-re jutni ebben az országban? Hogy süllyedhetett le ennyire ez az ország?