Hogyan alakítanátok/alakítottátok ki a gyerekszobákat? Nagyobb közös tér és pici szobák? Vagy mindenkinek külön egy nagyobb?

Mivel már van egy közös tér, ami a nappali, szerintem felesleges egy játszó a gyerekeknek, mert ha nagyok a szobák, az egyikben tudnak játszani együtt, amíg van erre igény. Meg aztán, ha a játszóban nem kell soha elpakolni, csak becsukjátok az ajtót, nagyon kupisak lesznek a gyerekek. Szépen rá kell őket nevelni arra, bármilyen kicsik is, hogy ha már nem játszanak valamivel, azt tegyék vissza a helyére. Persze egy pici gyereknek nagyon szórakoztató kiborogatni a legót meg lerombolni az építményeket, de az oviban is elvárás, hogy szépen elpakoljanak maguk után, meg tudják csinálni. Aki meg kisgyerekes családhoz megy látogatóba nem lepődik meg néhány kósza játékon, szóval nem ciki.

Úgyhogy én a nagyobb hálókra szavazok, mert nekem már volt elég kicsi és nagyobb is gyerekkoromban, és sokkal jobb, ha befér minden saját cucca a szobába, különösen ha már kamaszodik az ember. Az én kicsi szobámba pl. nem fért be ruhásszekrény, és az előző évi könyveim mind mentek a padlásra, pedig néha jó lett volna elővenni párat. A játékaimat is le kellett selejtezni, pedig volt 1-2 nagyobb macim és babám, amiknek örültem volna, ha maradnak még akkor is, amikor már középsulis voltam, mert szépek voltak és a dédimtől kaptam őket, de k is átmenetileg a padláson kötöttek ki, ami miatt nagyon szomorú voltam. Amikor kicsi hálóink voltak, 2 szintes házban éltünk, a földszinten volt a konyha és a nappali egyben, egy kamra és egy wc, fent 3 pici háló, egy fürdő és még egy nappali, amit gyakorlatilag semmire se használtunk, ott voltak a ruhásszekrények, meg néhány könyv, egy ülőgarnitúra, de ha együtt akartunk lenni, inkább lementünk a szüleinkhez a földszintre, mert ott volt a legjobb társasozni meg kártyázni.

A nagyobb szobámban még arra is volt hely, hogy leültessem néhány barátomat, ha átjöttek, ami klassz volt. Nézegettük a cuccaimat, trécseltünk és senkinek se kellett keresztülmennie a szobán. Meg bent voltak a ruháim, ami lehet, hogy másnak alap, de ez nekem nagyon nagy újítás volt, tényleg befért minden dolgom még a kedvenc régi játékaimnak is csináltunk 2 polcot. 26N

Szerintem ezt előre nem lehet tudni. Attól függ, milyen testvérek lesznek.

Ha jó testvérek, akkor tiniként is jobb a közös tér. Nálunk például hiába volt külön szobánk, mindig egy helyen voltunk, mert szerettük egymást, szerettünk együtt lenni. A híres kamaszos magányra igényünk sem volt.

A helyetekben most megcsinálnám a közös térrel a kis hálószobákat, aztán legfeljebb ha megnőnek, átépítitek. Most őszintén, három falat kiütni és újrahúzni azért nem olyan veszélyesen nagy munka.De az is lehet, hogy nem is akarnak majd elvonulni és akkor nem kell átépítenetek.

Ha ilyen nagy a tér, akkor én a nagy szoba + kisebb hálókra szavaznék.

60-ból 10 a fürdő (mondjuk az akkor elég nagy fürdő, ennél kevesebb is elég lehet, ezt fontoljátok meg:), 20 lehetne a közös, az már azért kényelmes, és 10-10-10-ek a saját szobák. Nekem semmi bajom nem volt tinikoromban az ilyen méretű szobával, barátok is elfértek, ha köttek látogatóba, a cuccaimnak is volt elég hely. Meg ha egyébként is van közös tér, akkor ott is lehet fogadni a barátokat :)

Egy 3x3-as szoba igencsak picike, egy tininek kell egy ágy, egy ruhásszekrény, egy íróasztal, amin egy számitégép is elfér (mert ma már általánosban is sokszor kell, pár év málva viszont már alapberendezésnek számit). Elöször próbáld me gondolatban berendezni az ekkorka szobát (ahol az egyik falon ajtó, a másikon meg ablak is van), akkor rájössz, hogy ezeket sem igazán lehet normálisan elrendezni, és semmi szabad hely sem marad, az egész egy zsúfolt raktárszerü lyuk lesz.

Inkább legyenek nagyobbak a szobák, ha akarnak, át tudnak járni egymáshoz, de igy meglesz a lehetöségük tényleg külön is lenni.

Az 5. válaszoló által kavasolt megoldás annyiban jó, hogy egyelöre lenne közös játszószoba és relativ kis átrendezéssel meg lehet késöbb oldani a mindenkinek külön, normális méretü saját szobát.