A magyar emberek évekkel ezelőtt miért vettek fel akár erejükön felül is devizában hiteleket? Ki ezért a helyzetért a felelős? Mi lehet a vége ennek?

A bankok átvágták a hitelfelvevőket. Megmondták nekik, hogy a devizahitelnek lényegesen alacsonyabb a kamata, az egyszeri állampolgár meg arra gondolt, ki az a hülye, aki két hitellehetőség közül a magasabb kamatozásút választja, és az alacsonyabbat választotta. A bankok arról már csak a szerződés apró betűs részeiben (vagy ott sem, hanem "a szerződés elválaszthatatlan részét képező" szerződési feltételekben meg ilyesmikben, több száz oldalas, egymásra hivatkozó dokumentumokban, amelyet kérés nélkül nem nyomnak automatikusan az ügyfél kezébe) tájékoztatták az ügyfeleket, hogy az alacsonyabb kamattal az is jár, hogy ha másfélszeresére ugrik az árfolyam, akkor másfélszeresére ugrik a törlesztőrészlet is, magyarul az árfolyamkockázatot a bank helyett az ügyfél viseli.

Az állam passzívan segítette a bankokat a devizahitelezésben. Nem kötelezte őket az ügyfelek mélyre hatóbb tájékoztatására, és maguk az állami szervek sem törekedtek a lakosság - közismerten gyatra - pénzügyi kultúrájának fejlesztésére. Aztán amikor a lufi kipukkadt, betiltották a lakossági devizahitelezést, holott, ahogy az várható volt, azóta már nem nőtt még egyszer másfélszeresére a frankárfolyam.

Ugyanakkor átvágni csak azt lehet, aki nem tud kritikusan gondolkodni, hanem habozás nélkül elhiszi, ha rózsaszín álomvilágot mutatnak neki. A hitelfelvevők dönthettek volna úgy, hogy a magasabb kamat ellenére a biztonságosabb forinthitelt választják, hiszen semmi nem garantálta, hogy a következő negyedszázadban nem fog egekbe emelkedni a svájci frank árfolyama. Aztán tessék, az ingatlanpiaci lufi két-három éven belül kipukkadt.

Plusz, a devizahitelnek nem a forinthitel volt az egyetlen alternatívája. Le lehet élni egy életet albérletben is. Sőt, ha apuci távoli városban kap munkát, mennyivel könnyebb áthelyezni a család életét a másik városba, ha albérletben lakunk, mint ha "saját" lakásban (pontosabban a bankéban) élnénk!

Egyszóval, a devizahitelezésért az összes érintett felelős, a bankok is, az ügyfelek is, az állam is. Nem kell érte egyetlen bűnbakot keresni, mert nincs.

Csak jelezném, hogy a devizahitelesek még mindig kevesebbet fizetnek összességében a banknak, mintha ugyanazt a forintösszeget (amit akkor annyi frank ért, amennyit felvettek frank alapú hitelben) forinthitel formájában vették volna fel. Ez egy spekuláció volt a hitelfelvevők részéről.

A hitel helyett bérelhettek volna is lakást, de az ebben az országban nem menő, pedig korrekt szerződéssel semmi hátránya nincs. Egy életet le le lehet élni bérelt lakásban, ráadásul rengeteg előnye van a sajáttal szemben.

CSAK azok hibásak, akik felvették a hiteleket. Egyetlen Bank sem kötelezte rá őket. Ahogyan a kormány és a média sem!

Akkor sem volt több banki reklám, mint most!

Sőt! Heteken keresztül a híradókban és egyéb fórumokon figyelmeztettek a szakértők, hogy hosszú távon az árfolyam negatív irányba is változhat, kockázatos lehet a deviza hitel. A hitelszerződésben is van erre figyelmeztetés!

De az embereket ez nem érdekelte. Csupán az, hogy AKKOR kisebb volt a törlesztőrészlet, a kamat, mint a Ft hiteleknél.

A pillanatnyi haszonért nem akarták tudomásul venni a kockázatot.

Nekem is vannak olyan ismerőseim, akiket hiába figyelmeztettem, csak kinevettek. Most viszont sírnak.

15:20!

Egyetértek! Én magam is így látom. Az emberek nem csináltak mást, mint a pillanatnyi örömért belevágtak egy ilyen felelőtlen dologba.

Az is probléma, hogy Magyarországon az emberek nagyon ragaszkodnak a saját lakáshoz, mivel a bérlésnek nincs meg a kultúrája és mindenki sajátot akar(t). Mert sokak szerint, a fiatalnak 25 éves kor felett már "ciki" az albérlet. De érdekes módon senki nem tartja cikinek az eladósodást! Az a menő!

dehát ha albérletben laksz, is fizetni kell, na az aztán az ablakon kidobott pénz. Ha hitelt veszel fel, akkor talán egyszer a tiéd lehet. Nem kell rettegned az öreg korod miatt. Ha meg nem, hát nem. A hitel egy lehetőség volt. Így legalább rá vannak kényszerülve az emberek hogy hajtsanak, szinte egy hónapot sem hagyhatnak ki, hogy ne dolgozzanak. Szerintem a magyar az olyan ember, hogy ha megteheti hogy ne dolgozzon, akkor nem is dolgozik. Szülei lakásában él egy életen át, vagy elmegy rokkant nyugdíjra, csak ne kelljen dolgoznia. Sokan nem voltak felkészülve egy teljesítményorientált életre, mert nem ezt tanultuk a szockó világban. Ismerősöm apja amerikai idős ember, most ment nyugdíjba, és amikor adták ki a papírjait, összesen a 40 év alatt volt 8 nap szabadsága. Ez itt kinek elképzelhető közülünk? Most nem amerikával akartam példálózni, leszarom amerikát, csak ez így megmaradt bennem. Szóval szerintem nem az a baj, hogy felvettük a hitelt, hanem az, hogy nem voltunk felkészülve a visszafizetésére. Nem is ismerjük a pénzszerzés lehetőségeit, vagy azt hogy hogy kell keményen dolgozni. Valaki pár év alatt visszafizeti a hitelét, előtörleszt, mert kimegy külföldre dolgozni stb. Mi is így vettük fel, hogy előtörlesztünk majd., de ahhoz keményen kell dolgozni. Szocializmusból megmaradt mentalitással ezt nem is lehet. Előbb meg kellett volna tanítani az embereket arra, hogy hogy jöjjenek ki az alkalmazotti felfogásból, és hogy legyenek életrevalóak. Utána felvetetni a hitelt. Szóval itt a sorrend volt a baj. Erre nem voltak felkészülve az emberek.

MI lesz? aki felismeri ezt, és tud változtatni, az megmarad, aki nem az elveszik a süllyesztőben. Ez mindig is így volt, a gyengébb kisodródott, az erősebb fennmaradt.