A nyomor szocializál, vagy a roma etnikummal alapvetően probléma van?

Tisztelet a számos kivételnek, teszem hozzá rögtön.

Ismerek olyan ember alatti nyomorban élő nem roma családokat akik nem hőbörögnek az utcán és nem okoznak különféle kellemetlenségeket a környező lakosságnak, ellentétben számos roma családdal. Úgymond tisztes szegénység, szégyenkező kisegzisztencia. Sőt mi több az előbbiek megítélése bizonyos értelemben még rosszabb is, mint az utóbbiéaké. A romákra jóformán már csak legyintenek.

Gyerekként átéltem a nyomort és meg tudom érteni mik lehetnek azok a buktatók ami miatt mások nem tudnak kitörni belőle, de a hasonló életszínvonalú romáktól sokkal kevésbé érzek szándékot, vagy szégyent ezt illetően. Én soha nem vetemedtem például arra, hogy elvegyem a másét. Mondjuk tőlem még azt a keveset is elakarták venni ami volt és itt nem csak anyagi javakra, vagy romákra gondolok, csupán visszautalás a tisztes szegénységre.

Amit alapvetően díjazok a cigányságban az az, hogy az összetartozás sokkal erősebb náluk. Egy szemtelen cigánygyerek kihúzta a gyufát egy fiatalembernél, aztán kapott a pofájára. Szinte egyből ott termett a roma lakosság egy része bevédeni ezt a szerencsétlent. Egy asszony el is sikitotta magát, minteg jajgatva, hogy bántsák a cigányokat.