A szocializmusban lazább volt a munkamorál?

Nem volt mindegy, hogy teljesítmény- vagy órabéres állásod volt.

Az órabéres bizonyos határokon belül úgy lébecolt ahogy akart, de ahol "normára" dolgoztak, vagyis mondjuk azért fizettek darabonként, hogy hány ingre varrod fel a gallért, ott azért volt hajtás.

Meg a gyárnak azért teljesítenie kellett a tervet, mert különben megszexuálták a főnököt, az meg a melóst.

A rendszerváltás előtt mindenkinek kötelező volt dolgoznia, a munkakerülést büntették. Így valahova mindenkit fel kellett venni, akár szükség volt rá, akár nem. A másik, hogy mivel minden a nagy közösbe ment, a munkavállalóknak nem volt motivációjuk.

Ha van egy saját boltod, nyilván udvarias vagy a vevőkkel, jó termékeket próbálsz beszerezni, reklámozol, mert ezektől nő a bevételed. Ha viszont alkalmazott vagy, ahol fix fizetésed van, minek törd magad, nem igaz?

#7

Ez így látszik a gödörből, a lapát mellől?

A hatosnál a pont.

Apámék öreg otthonban dolgoztak. 100 lakója volt, erre jutott 20 nővér meg 6 sofőr.

Ebből egy sofőr kellett az igazgatónak, a másik 5 közül egy reggel bevitte az öregeket a vizsgálatokra, majd visszavitte. A másik 4 bent döglött, ittak.

Karbantartó ugyan ez, volt 4, kb szart se csináltak, max füvet nyírtak.

Aztán ma ugyan ezen a helyen, se sofőr, se karbantartó, hanem egy mindenes van, az viszi reggel az öregeket, majd mikor végzett délben, áll neki füvet nyírni stb.

Nővér meg a 20 helyett kb van 6.

Na ez a nem mindegy.

Attól függ, honnan nézzük. Szerintem egyetlen paraméter alapján összehasonlítani két korszakot biztosan téves következtetésre visz.

A szüleim korosztálya egy lassú, kiszámítható, biztonságos, tervezhető, de alacsony életszínvonalban nőtt fel. Cserébe a megélhetésért biztosan csinált valamit mellette is. Szóval pl apósom lehúzta a 8 óráját a munkahelyen, de utána hajnalig még építette a házát, vagy nevelte a háztájit plusz pénzért, hogy valahogy boldoguljon.

Nekünk ma minden adott, ami nekik nem, de az élet egy masszív rohanás, állandó logisztika, és fullos kiszámíthatatlanság, ami már reggelire megeszi az embert. Egyszerűen sehová sem érek oda, és olyan agyhalott vagyok estére, hogy este tudatosan tennem kell azért, hogy valahogy összeszedjem magam reggelre.

Nem lehet a kettőt összehasonlítani. Az a munka, amit apósomék kőkeményen robotoltak még munka után, az most nekem rekreációs hobbi. De az, ahogy ő csinálja 70 évesen, azt a tempót én 20 évesen sem tudtam csinálni. De amit én csinálok, azt meg ő nem tudná csinálni, még értelmezni sem, amikor elmesélem neki.