Mik azok az indokok amik miatt elkötelezett jobb illetve baloldaliak vagytok?

"a liberalizmusról kiderült, hogy egy hihetetlenül romboló eszme"

Nem, maga a liberalizmus éppen, hogy pozitív eszem.

Amire rámagyarázzák manapság az viszont tényleg már romboló inkább. Viszont amit manapság egyesek annak neveznek, NEM liberális gondolkodásmód.

Előszőris magyarországon nincs jobb vagy balodali párt csak anak mondják magukat és ara menek amere a szél fuj.

Gazdasági irányitást jelenti a jobb és a ball . Én jobb oldali vagyok mert az állma pocsék gazda mert a cég megbizót vezetőinek nem érdeke a jó mükődés csak meglegyen az állásuk mindig anyit kapnak ha éphogyelmegy a cég és akor is ha nagyon nyereséges ahoz viszont tőbb erőfeszités kell. Igy a piac gazdaságba hiszek persze kell egy inimál bér meg hasonlók amit az állam határoz meg . De ez a dohány mutyi mindenek a teteje.

A társadalmilag meg liberális.

A liberalizmus engedi az egyének hogy ugy éljen ahogy akar AMIG NEM ÁRT MÁSOKNAK VELLE.

A konzervatizmus meg mások erkőlcsei és meggyőződését kényszeriti másokra mivel mindikenek más ameggyőződése igy valakinek mindig rosz Fiú vagyk ezért soha ne venék fell rózsaszin cucot de ha a másiknak nincs izlése akor az ő dolga . Vag yaz hogy menyit bulizik menyire hüséges .

Ehhez mindenekelőtt meg kell adni a jobb és baloldal fontos tulajdonságait.

Az első válaszban megadott tulajdonságoknak biztosan semmi közük a baloldalhoz, azok mindössze buta emberek képzelgései az általuk nem ismert dolgokról.

A további válaszok jó részében is elég sok az indulat, úgy helyből nem fog menni.

Elkötelezett jobb, vagy baloldalinak lenni ma nagyon nehéz. Ha az elkötelezettség eszmének szól, el kell dönteni, mi legyen a közös részekkel, továbbá az eredeti megfogalmazás szerintihez képest elavulttal (mert sajnos nincs pontos újrafogalmazás). Ha az elkötelezettség az ezt megtestesítő szervezetnek szól, a helyzet még rosszabb, nemcsak nálunk, másutt sincs ilyen címre megalapozottan aspiráló szervezet.

A következő probléma, hogy ez az elkülönítés a 19. századi technikai-társadalmi viszonyok esetén lehetett releváns. Ma már mások a törésvonalak. Legfeljebb néhány elvet fogalmazhatunk meg (emberiesség, mások tisztelete, emberi méltósághoz való jog, esélyegyenlőség és hasonlók). De a mai helyzetből kiinduló kivitelezésük már sokféleképpen lehetséges, gyakran ma ezek a választóvonalak.

Mára egy teljesen más probléma körvonalazódik. A technika fejlődése a verseny olyan formáit tette lehetővé, amely garantálja a különbségek elég hosszú távú rögzítését. Csakhogy ezt a hátrányban lévők nem fogadják el, és minden lehetséges eszközzel küzdenek ellene. Ilyen a terrorizmus, a bűnözés, de ilyen a cinikus magatartás is. Ennek a harcnak egyetlen károsultja van, az emberiség egésze. Nem számítanak a bunkerek se, ha a föld élhetősége kerül veszélybe. És e viszályban a klasszikus jobb és baloldali eszmék használhatatlanok, új modell kell.

Jobboldali vagyok, azaz hazaszerető, féltem a nemzetemet, védem a saját kultúrámat az idegen behatásoktól, és őrzöm az identitásomat. 

Mélyen igazságszerető vagyok, ha valahol sérelmét tapasztalom, mindig dühít, akármiben is essen meg. Ennek pedig saját belső értékrendem jelenti számomra az irányvonalat. Patriotizmusomat nem más nemzetek ellen élem ki, de nem hagyom a magyarok érdekeivel szemben sem másokét érvényesülni. Nem fogadom el a magyar nemzet széttagoltságát, de csak etnikai alapú területrendezést követelek. 

Konzervatív nézeteket vallok, fontosnak tartom a hagyományok ápolását, elismeréssel tekintek például a budai várnegyed felújítására, vagy a palotaőrség újbóli felállítására, a dunai közlekedés felélesztésére való törekvésekre. Ugyanakkor a konzervativizmust annak klasszikus értelmében tartom magamra nézve igaznak, azaz nem vagyok rögeszmés fejlődésellenes, de annak csak lassú, a hagyományokra épülő, és azokat tovább örökítő, természetes folyamát támogatom. Egy példával bemutatva: Tóth László egyenruha szakértő úgy nyilatkozott az új házőrség uniformisával, mert szembemegy annak eredeti magas gallérával és fekete színével, a használt zöld pedig sehol nem jelent meg a magyar viseleti színekben. Én úgy gondolom, hogy ez az egyenruha teljesen rendben van, a szabása követi nagyvonalakban a jellegzetes magyar katonai mintákat, a színe pedig lehet, hogy nem fekete, de hát ez a fejlődés. Nem visszavezetni akarták a múltat, hanem a múltra építve elérni a jövőt. Hiszen nem így teremtődött minden hagyomány? Az 1914-es honvédruhának mi köze volt az előtte lévő, kék monarchia-beli ruházathoz? És annak - azon kívül, hogy mindkettőnek piros zsinórozása volt - mi köze volt a '48-as barna honvédruhához? Hova tovább: a barna egyenruhának korábban _semmilyen_ más korban és haderőben nem volt tradíciója, egyszerűen azért lett ilyen 1848-ban az új Magyar Honvédség szabványosított egyenruhája, mert a budai vár raktáraiban a tüzéreknél alkalmazott, barna posztóból volt nagymennyiségben felhalmozva. És olyan hagyományt gyökereztetett meg, hogy a Kiegyezéskor a '48-as párt ragaszkodott a barna egyenruha bevezetésére, amiről persze szó sem lehetett, annak politikai tartalma miatt. Ha túlzottan vaskalaposok lennénk, még mindig kaftánban, sőt, állatbőrökben járhatnánk. Ugyanezt tartom az élet más területeire nézve is . Hagyománytisztelet és fejlődés. Ez a konzervativizmus letisztított jelentése. 

Konzervatív vagyok társadalmi értelemben is: számomra a családalapítás egy férfi és egy nő kapcsolatával kezdődik, a gyermek születéséhez pedig létbiztonság kell előbb (így például házasság). Úgy gondolom, az ember életének társa csak egy személy lehet, hiszen élete is csak egy van. Az örök hűséget pedig nem csak egy protokolláris szófordulatnak érzem az esküvőben. 

Elítélem a drogos, félmeztelen tizenéves lányos, emos társadalmat, a mai állapotokat. 

A polgári demokrácia feltétlen híve vagyok. Annak a társadalmi rendnek, ahol nincsenek születésbeli előnyök (arisztokrácia), és hátrányok (jobbágyság), hanem mindenki egyenlő, széles szabadságjogokkal felruházott, és lehetősége van az önmegvalósításra. Annak, amit már Vörösmarty, Deák és Széchenyi is leírt. Természetesen a valóságban nem elérhető, mindig lesznek szegények és gazdagok, kiszolgáltatott, éhbérért dolgozók és semmittevő milliomosok, de az ideához a mai ország van a legközelebb. 

Ugyanakkor nem gondolom átkozottnak a középkori Magyar Királyságot, felfogom, hogy a világ változik, és a mai viszonyok akkor nem működtek volna, annak a kornak arra volt szüksége. Azokban az időkben, mikor a jobbágyság nem tudott írni-olvasni, nem ismerte a világ különböző történéseit, és nem is hagyta el saját faluját egész élete alatt, a szabad választások és a közvetlen demokrácia - túl a gyakorlati kivitelezhetetlenségén - nem, csak az erős központi hatalom működhetett. És van annyi ismeretem arról a korról, hogy értsem, nem a kommunista terminológia által használt "mezítlábasok bús nyomorának kora" volt. Ugyanakkor a királyságot mára meghaladottnak gondolom, ekképp visszaállítását - szintén konzervatív hagyománytiszteletből - csak mint jelképes tartalmú, alkotmányos monarchiaként tudom elfogadni. Tehát itt is a hagyományokra alapozott, természetes társadalmi fejlődést, haladást követem. 

Még ami elmondható rólam, mint jellemző vonás, hogy mindig és mindenkor a jogok és kötelezettségek társadalmának elvét tartom, így helyesnek ítélem meg a közmunkaprogramot, és a hallgatói szerződést is, aminek okát már több helyen részletesen kifejtettem. Úgy gondolom, ha a jogok csorbulnak a kötelezettségek javára, az diktatúra, ha a jogok nőnek túl a kötelezettségek rovására, az liberális káosz. 

Értékrendemet ma legjobban a Fidesz-KDNP fedi le, de ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértenék vele, vagy azt, hogy más pártok gondolataival ne tudnék azonosulni. Egyetlen párthoz sem ragaszkodok görcsösen, csak egyvalaminek vagyok elkötelezett, az országnak. A pártok csak eszközök, amiben az ország jobbátételének lehetősége van. 

Igaz az a megállapításod, hogy minden párt és oldal ugyanazért a célél küzd, csak más-más úton, de csak nyugaton. Itt, Kelet-Közép-Európában sajnos vannak populista, szociális érzékenységet külcsínre felmutató szólamok mögé bújt, antipatrióta, a múlt század eszmeiségét tovább őrző pártok és szerveződések is (a Kádár-rendszer árnyéka, amit nem tudunk átlépni), mások közöttük egyszerűen karrieristák, opportunisták. 

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy persze, vannak gazdasági szemléletmódban is jelentős eltérések, mint hogy a külföldi befektetőket támogassuk-e (ismét), mint ahogy nemrég Bajnai nyilatkozatában hallottam, vagy a hazai termelőket és vállalkozókat velük szemben. Vagy a vízkészlet védelme, amit az ellenzéki alkotmánytervezetből ki akarnak venni a mostanival szemben, de igazán inkább a gyakorlati kérdéseken túli, világszemléleti dolgokban van tényleges eltérés jobb- és baloldal között. Ilyen szimbolikussá tett, de valójában gyakorlati kérdés például az abortusz ügye, ahol arról van szó, hogy támogassuk-e az így is 30 éve fogyatkozó lélekszámú magyarság következő generációjának megritkítását a "szabadság" nevében (mindenki szabad, de más életéről akkor sem rendelkezhet, ha őtőle születik), vagy a drogfogyasztás legalizálása, amely tulajdonképpen azt vitatjuk, hogy megint csak az egyén szabadságjogai miatt rendeljük-e alább a közösség érdekét, azaz az ezzel várhatóan leromló közbiztonságot segítsük-e elő a liberalizmus nevében, illetve a kisebbségek védelme a többségi társadalom kárára, vagy a valláskérdés, illetve a történelmi személyiségek megítélése, és a kultúra kiválogatása

Jobboldali vagyok, azaz hazaszerető, féltem a nemzetemet, védem a saját kultúrámat az idegen behatásoktól, és őrzöm az identitásomat.

Ez a konzervativ szinónimája nem a jobb oldalé .

A jobb oldal a piac gadaságot támogatja stb.

A jobboldalnak van gazdasági, és eszmei fogalma is. Épp ebben áll a keveredés.

Továbbá abban, hogy az idők alatt a politikai fogalmak - így a liberalizmus, vagy konzervativizmus is - más jelentéstartalommal töltődtek fel, míg az eredetit elvesztették.