Hogyan van az öröklésnél, én házastársként nem jelezhetem az öröklési eljárás során, hogy mennyivel (anyagilag) támogattuk a párom egykori családját?

Igen, köszönöm. Nem akkor leszek majd gusztustalan, ha hagyom a házasságot, családot és a magam útját járom a gyerekeim érdekében? Érzelmi zsarolásról hallottak már a segítőim? Mert tőlünk így megy ki a segítség: ki van sírva. Nem tudom jól kifejeztem-e de a többi oldal, a sógorság mossa a kezeit és amit MI adtunk, jó szívvel tettük de a példánk nem ragadós... ez itt a bökkenő. A sógorság nem fog itt lelkiismereti okokból kérdést feltenni, hogy: "Mit tegyünk a testvérünk támogatja szüleinket, nekünk is kellene?" Látszik, hogy ez egy nem mindennapi probléma. A béke ára nálunk forintban mérhető... LOL Akinek nem ilyen családba sikerült beházasodnia, az inkább ne engem ócsároljon nagyon szépen kérem!

A hagyatéki teher fogalmával tisztában van itt valaki? Járjunk utána!

Én nem érzem azt, hogy tartom a markom de úgy érzem, a gyermekektől veszem el. Nekem ne adjanak vissza semmit! De az unokàikat ellentételezzék! És a legfőbb problémàm az arànytalansàg. Mi is ugyanúgy dolgozunk a megélhetésért, mint sógorék. Köszönöm a válaszokat.

Távol álljon tőlem a strigulázás. Hülyének vagyunk nézve és játszanunk is kell a hülyét, mert különben kitör a gyalázat! Egyszer állnék a sarkamra, mehetne a levesbe a párommal a közös életünk. A gyermekeink attól kezdve nem családban nevelkednének. Ez elég nekem ahhoz, hogy egyelőre hallgassak. Kb ugyanott vagyunk pénzben, mintha apósomék mondjuk hitelből élnének és ne adj isten történne velük egy váratlan esemény, miután nekünk kellene viseljünk az adósság ránk eső részét. Csak akkor a sógorságra is jutna törvényileg. Attól függ a jövő, hogy meddig tart majd ez a mostani helyzet. Egy élet munkája is rámehet erre emberek. Ezért volt az eredeti kérdés, hogy mit lehetne tenni, anélkül, hogy a gyerekek megéreznék? Jó elmélkedni, mert így jobban rálátok a problémára.