Van itt olyan, aki azért fut, mert szereti?

Torkig vagyok már ezzel a hozzáállással, hogy akkor most most mennyit fogyok, mennyi zsírt égetek, tényleg feszesebb lesz-e a fenekem, szálkásabb leszek-e, szebb leszek-e stb. Az összes ember csak és kizárólag hiúságból fut és mozog? Értsétek már meg, hogy így nem megy, nem eredményes, nem hatékony! Miért nem tud ez belső igénnyé válni, aminek mellesleg lehet esztétikai, súlybeli eredménye is? Szerintem csak így lehet. De itt mindenki egy ilyen külső kényszernek veszi a futást, amit alapvetően utál, de hát magára erőlteti, bár nem is biztos benne, hogy tényleg szebb lesz tőle.