Aki nem nagyon eszik (vagy nem ehet) szénhidrátot és cukrokat, az állóképességi sportokat hogy képes végezni?

Kérdezd meg a pro-ana fórumon a 14 éves csajokat erről, akik vizet isznak és egyfolytában edzenek. Apám, némelyik mögött simán elbújhatna egyik-másik ilyen magát mutogató piperkőc 😅

[link]

4-5 órákra nekem sosem volt időm, max. iskolai szünet, de akkor nyilván nem full intenzíven meg nem versenyre készültem, csak bringáztam, mint a többi gyerek.

Amúgy emelkedőn mentem fel végig, hegyre. A vége persze gurulás volt.

Egyébként volt cukorbeteg iskolatársam, aki versenyszerűen küzdősportolt, nem volt semmi gondja, pedig ott is kell állóképesség.

Az a baj, hogy te még nem láttál például ázsiai embert. Ők elvannak egy dobozka rizzsel egész nap, mellette meg 12 óra fizikai munka. Amikor külföldön melóztam, akkor nem egy ilyen munkatársam volt. Az európaiaik közül én bírtam még kevés kajával meg az oroszok.

Az ő tiszteletüket akkor tudod kivívni, ha dolgozol, mint egy gép, szünet nélkül. A nyugatiak akik velünk dolgoztak nem bírták, állandóan kajáltak. Az ázsiai csávók nem is bírták őket nagyon egyrészt ezért, másrészt azért, mert semmibe nézték a kelet-európaiakat, meg a távol-keletieket.

Előszöe is nincs olyan, hogy valaki egyáltalán nem fogyaszt szénhidrátot, mindenki fogyaszt, de van aki keveset.

Nyilván a szinte szénhidrát mentes diéte nem optimális az intenzív sportoláshoz. Ettől függetlemül egy jó aerob erőnlétű sportoló le tudja futni a maratont közben szénhidrát utánpótlás nélkül, mert ugyan akkora glikogén készlettel nem rendelkezik, de közben zsírt is bont a szervezete, minél edzettebb és minél lassabban futja, annál nagyobb arányban a szénhidráthoz képest.

(Én magam hobbi futóként futottam már reggeli éhgyomorra maratont, az egyéni csúcsom 3:08, akkor reggel 3:45 alatt futottam le.)

De ahhoz, hogy a legtöbbet hozzon ki magából, bizony verseny közben is kell a szénhidrát utánpótlás, gélek, cukrozott izotóniás italok formájában, de népszerű a banán is erre a célra.