Vettétek már hasznát valamilyen küzdősport az utcán vagy az élet bármely más területén?

1es vagyok

Na mondom az utcai hasznát:

Pl télen ha csúszós az út, hasznos úgy járni, ahogy azt judo-n oktatják, ugyanis rogyasztott lábakkal, enyhén előredőlve, a lábaidat alig elemelve a földtől, soha nem fog a súlypontod hátra kerülni és soha nem esel a jégen hanyatt.

Eleve, hogy az edzésem tele van nyújtással ha mégis elcsúsznék, akkor is max letérdelek, legrosszabb esetben spárgázok, mégsem lesz ínszallag szakadásom, mert simán megy a mutatvány :D

Majd öt évtizedes, máig életvitelszerű mindennapisággal mindvégig Shotokán bázisú és szellemiségű, küzdősportos (rövidebb-hosszabb: Judo, Box, Shito-ryu, Goju-ryu, Kyokushinkai, Jiu-jitsu, Katonai-rendőrségi közelharc, Közép-európai történelmi közelharc) múltammal, mindig azt tartottam célomnak és sikeremnek, ha akár az üres presztízs feladásával is, eleve el tudtam kerülni az öncélú agresszivitású, helyzeteket. Más-más körülmények között háromszor volt olyan, hogy azvutcán kezet emeltek rám. Utólag visszaemlékezve mindegyik esetet majdhogynem edzésszerűen egyszerű mozgástechnikai helyzetként reagáltam le. Csak az torpantott meg valamelyest, hogy a támadómat lehetőleg, semmiképpen ne üssem, vagy rugjam meg; vagy ha mégis, akkor is csak semi-contact megállító, akcióromboló jelleggel. Leginkább arra törekedtem, hogy irányított ízületi feszítésű elvezetésekkel, végpontra blokkolással oldjam meg a helyzetet.

Ez változóan sikerült, de az biztos, hogy a szándékommal egyezően nem okoztam komoly sérülést senkinek.

Az első támadóm, az őt csitító társaival együtt, visszavonult a közvilágítás nélküli sötétbe. (~1976)

A második lecsillapodva elnézést kért, és busásan kifizette, az ütéssel kombinált rámfogása elvezetése közben elszakadt ingemet. (~1987)

A harmadikra a minket körülvevő tömegből hívott valaki rendőrt a Moszkva térnél, miközben kettős (csukló, könyök) kézfeszítéssel, és talpammal a tarkótáján, hasonfektetve rögzítettem az úttesten. (~1991)

Hm, lám azóta semmi utcai "harc".

Úgy látszik korosodva javult a konfliktuskerülésem. ;-)

A 17-es és 19-es vagyok.

Eszembe jutott egy olyan esetem, amikor nem volt semmi küzdés, csak a küzdősportban szerzett nyugodt magabiztosságú fellépéssel sikerült elkerülni egy konfliktus eldurvulását.

Egy többnapos továbbképzésen voltunk Siófokon. Az egyik este a többiek (2 nő és 2 férfi) rávettek, hogy a szállodából menjünk ki a városba lazulni. Betértünk egy olyan vendéglátóhelyre, ahol volt darts és csocsó is. Alig melegedtünk bele a csocsózásba, elég nyilvánvalóan fenyegető leereszkedéssel ránknyomult egy négyfős hdmcs* társaság. Az volt a szövegük, hogy: Kemények vagyunk-e, mert ők igen, és lépjünk hátra, majd ők beszállnak és megmutatják hogyan kell nyomni ezt!

Elmosolyodtam és közöltem velük, hogy igen, a sporttársaimmal (Nem a sporttársaim, hanem a munkatársaim voltak!) keményen nyomjuk például ezt is. Majd ott helyben lementem kentoba (öklön végzett fekvőtámaszba) és a kopogós* fajtájából lenyomtam 40-et.

Azután megajánlottam nekik, hogy először ebbe szálljanak be, aztán beszélgethetünk tovább.

Erre kényszeredetten ők is mosolyogni kezdtek és elodalogva nyugton hagytak minket.