Ki és mikor találta fel a sakkot?

A sakk egy táblajáték két személy részére, és egyben sportág is. A „sakk” szó – amely nemcsak a játékot jelenti, hanem azt a helyzetet is, amikor az ellenfél királya „ütésben van” – a perzsa „shāh” (شَاه) szóból ered, amely uralkodót jelent. A sakk története a legendák világába nyúlik vissza. Az ismert mese szerint egy brahmin találta fel a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla mezőire a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első mezőre egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön.

A bizonyos brahmin nevét én se tudom, de nézz utána, és talán rájössz. A matek tanárom mondta, hogy ennyi gabonát még a mai technológiával is csak sok év alatt tudnánk termelni.

forrás: wikipedia.hu

A bráhmin a négy főbb társadalmi kasztra (szanszkrit szóval varnára) és a kaszton kívüliekre tagozódó indiai kasztrendszer legfelsőbb kasztjának tagja. Ezt a kasztot eredetileg a nevelők, tanítók, törvényhozók, tudósok, papok és prédikátorok képezték. 1931-ben, a legutóbbi olyan népszámláláskor, amikor a kasztokat is bejegyezték, az indiai lakosság 4,32 százalékát tették ki.

forrás: wiki

Abban az időben még nem váltak úgy külön a tudományágak, mint ma. Az értelmiségiek általában foglalkoztak matematikával, fizikával, filozófiával, orvostudománnyal, és kb. mindennel. persze akkor még nem volt ekkorra ennyi információnk. Az emberünk valószínűleg értett a matematikához is annyira, hogy az akkori átlagos tudáshoz viszonyítva matematikusnak nevezhessük.