Egy Szamuráj vagy egy profi vívó győzne?

A szamurájokat a pancélzat miatt általaban a középkori lovagokkal szoktak összevetni tudásban és fegyverzetben.

Az ilyen összevetésekből többségében az jött ki,hogy a lovag győzne az esetek nagyobb részében a jobb pancélzat-a láncinggel nem tud mit kezdeni a katana- a jobb fegyver-a hosszúkard ugyanolyan jó fegyver mint a katana viszont erősebb-és az állandó európai háborúskodás miatti nagyobb közelharc rutinnak köszönhetően.

A csatatéri taktika is európának kedvez,mint a pajzsfal.

De ha megnézel hagyományőrző összecsapást keleti és nyugati vívók közt pl kendo vs hema sehol nincs a keleti stílus a nyugatihoz.

"De ha megnézel hagyományőrző összecsapást keleti és nyugati vívók közt pl kendo vs hema sehol nincs a keleti stílus a nyugatihoz."

Ezzel sajnos nem tudok azonosulni. Rengeteg videót néztem ezzel kapcsolatban és pont annyiszor nyert a szamuráj stílusú ember a lovag ellen, mint ahányszor veszített.

Az elsőnek: HEMA - hoz ne a Kendót hasonlítsd. A kendo az olyan, mint az olimpiai vívás japán változata. Kenjutsut nézd helyette.

Kérdező: ez nagyon sokmindentől függ. A mai vívással, amit az olimpián látsz, nem sokra mennének. A szamuráj ezesetben azerintem nyerne. Ha az illető a valódi tőrkardvívást használná, amit a 18. században találtak ki, akkor szerintem kiegyenlített küzdelem lenne. Itt fontos megegyezni, hogy amire te gondolsz spanyol kardként, az nem az, amire a modern olimpiai vívás épül, az a rapír. A modern vívás a tőrkardból fejlődött ki. Sokkal kisebb, könnyebb, mint a rapír.

Nem érdemes hasonlítgatni, nem azon múlik, hogy ki mivel harcol, hanem azon, hogy ki harcol...

Semmi ertelme nem lenne a vegyes küzdősportoknak, ha eleve eldöntött lenne, hogy ki fog győzni, nem is kéne harcolniuk, egyből megkaphatná a győzelmet az adott sportoló...

Valójában viszont most csak erre a kettőre lesarkítva, mindigesz olyan kungfus, aki el tud verni bokszolót, és mindig lesz olyan bokszoló, aki el tud verni kungfus-t... és akkor ide helyettesíts be akármit...

A Kill Bill, és a többi akciófilm a látványra épít, köze nincs a valósághoz.

Ami viszont sajnos, vagy nem sajnos, de tény, hogy a klasszikus európai vívás technikákat nagyon régen nem oktatják már, helyette a versenyeken is látható pástokon küzdenek meg, ahol csak előre-hátra mozgások vannak.

Ezzel szemben a tradicionális japán vívás küzdőtéren zajlik, ahol oldal irányban is mozognak.

Voltak versenyek, ahol tesztelgették a kérdésedben felvetett témát, nem meglepő eredmények születtek: páston többnyire az európai vívók nyertek, négyzet alakú küzdőtéren a japánok.

Ebben nincs is igazán meglepő, hogy a megszokott pályán kik a jobbak, de az európai vívók hamarabb kezdtek ahhoz alkalmazkodni, hogy jobbra-balra is elmozdulhatnak a küzdelem során, mint a japánok, hogy csak előre-hátra mozoghatnak a páston.

Ettől függetlenül, valljuk be a japánoknál maradt meg több tradíció a vívásban, a nyugati vívásnak sem a pást volt a színtere.

Ahogy a 6-os is utalt rá, voltak ökölvívók, és keleti harcművészek között is különböző versenyek, az eredmény kb ott is az volt, hogy a saját szabályaik szerint zajló összecsapásokon fölényben voltak, ha az ökölvívás szabályai szerint mentek a meccsek, ott a keleti harcművészet gyakorlóinak kb esélye sem volt, de a boxolóknak sem, ha rúgni is lehetett .

Szqmurájok már nincsenek, a tradíciókat különböző küzdőspoetokban örzik tovább a japánok... de örzik.

Azzal nem lehet vitába szállni, hogy verseny körülmények között qnnak van előnye, aki az adott szabályokat már a gyakorlásokon is alkalmazta.

A keleti stílusú hqrcművŕszeteknek nyugaton is vannak művelői, rajongói, azt viszont nem tudom, hogy Japánban, Kínában van-e érdeklődés a páston történő vívósport felé, hiába olimpiai sportágak, nem úgy tűnik, hogy érdekelné őket.

Régi fegyvereket tudományos módszerekkel vizsgálva kb az lett az eredmény, hogy mindenhol voltak sulányabb, és kiemelkedő minőségű fegyverek, egy lovag kardja is lehetett jobb, mint a szamuráj pengéi.

A tanulásra fordított időtől, a tehetségtől, a harci tapasztalatoktól, és olykor a szerencsétől függött, milyen harcos lett az illetőből.

A szamurájok, de a lovagok között is voltak kiemelkedő harcosok, akiket félrevezetően vesz az utókor "alapnak", mögöttük tömegesen voltak olyanok, akik elbuktak. Egy esetenként több ezer főből álló seregben sem volt minden nemes élharcos.